Szívesen növeljük a nyomást az államtitkáron

Magyar Péter pártja a nyáron váratlant húzott: kórházi akciózásaival beemelte az egészségügy állapotát a nagypolitikai témák közé. Az egészségügy hierarchikus világában szokatlan, hogy Takács Péter államtitkár hetek óta egy szakvizsga előtt álló sebészrezidenssel áll szó- és videócsatában. Kulja András milliós nézettségű egészségügyi influenszerből lett EP-képviselő. A hőmérő- és szappanoffenzíva célja mellett arról is beszélt a Válasz Online-nak, miért nem tudott már tükörbe nézni, és miért érezte úgy, hogy tokba kell tennie a szikét. Történet bélvarrógépre, hiányzó 3/0-ás műtéti fonálra és arra, mi történik akkor, ha egy kórházban elromlik a lift.

– Vécépapír, szappan, kézfertőtlenítő, hőmérő. Elég egyszerű módja az egészségügyről való kommunikációnak.

– Megmutatja, milyen alapvető eszközök hiányoznak.

– Egyben azt is jelzi, hogy egészségügyi influenszerként felkészültebb, mint egészségpolitikusként.

– Érdekes felvetés.

– Nem ért egyet? Ön még nem szakorvos, csak jelölt, ráadásul jelen pillanatban pályaelhagyó.

– Közben azért elvégeztem a Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzser-mesterképzését – a szakdolgozatom megvédése van hátra, ahogy tavaly a sebész szakképzésem hatéves gyakorlati és elméleti részét is teljesítettem. Folyamatosan képzem magam, meghallgatom nagy tudású szakemberek véleményét. Ám abban igaza van, hogy egészségügyi ismeretterjesztőként komoly tapasztalatot szereztem, előfordult, hogy a videóimat egy hónap alatt hétmillióan nézték meg.

– Viszont mégiscsak igaza lesz akkor a miniszterelnöknek, aki azt mondta, nyilván önre utalva: államtitkára mindent tud az egészségügyről, hiszen kórházigazgató volt.

– Takács Péter valóban olyan magabiztosan nyilatkozik a működésképtelenség határára sodródott egészségügy romjain, mintha mindent tudna, de még egy jó kórházigazgató sem feltétlenül lesz jó egészségpolitikus. Ráadásul ő egy olyan kórházat igazgatott, amelynek egyes területein a működés alapvető feltételei is hiányoznak.

– A budai Szent János Kórházra utal. Azért a „van szappan vagy nincs szappan”-kérdés alapvetően nem a kórházigazgatón múlik.

– Ám ez tünete a meggondolatlan egészségügyi fejlesztéseknek, hogy tíz éve nincs egészségügyi program, két és fél évente váltják egymást az egészségügyi államtitkárok, és a következő mindig mást tart fontosnak, mint az elődje. Közben rászólnak a kórházigazgatókra, hogy éppen hatszázmillió vagy másfél milliárd forint hiánya van az intézményüknek, és fogják vissza a kiadásokat. Hol tudják visszafogni? A beszerzéseken. A szappanon és a vécépapíron. A béreken ugyanis nem tudnak takarékoskodni.

– Mert az törvényileg garantált.

– Igen, és a kórházak költségvetésének ma 80–90 százaléka a fizetésekre megy el, ezért minden más kiadást visszanyesnek. Ennek egy tünete, látlelete, hogy a mosdókban sincs kézfertőtlenítő és WC-papír. Nagyon jól rávilágít ez a hosszú távú tervezés hiányosságára.

– A toalettpapír hiánya? Mégis hogyan?

– Az egészségügyi fejlesztések úgy valósulnak meg, hogy a kormányzat nem gondol azok hosszú távú hatására, így szüntet meg kórházi részlegeket, így végzi az intézmények felújítását is. A kézfertőtlenítőnél is kikalkulálják, mennyibe kerülne feltölteni a gondosan kihelyezett adagolókat, de nagyon nagy szám jön ki, ennyi pénz nincs. Azzal viszont már nem számolnak, milyen következményei lehetnek annak, ha például a Heim Pál Gyermekkórházban az egyik hasmenéses kis beteg nem mos szappannal kezet, és végigfertőzi a társait.

– Korábban hiába hangozott el százszor, hogy az egészségügyi béremeléssel felborult a kórházi költségvetés belső aránya, és gyógyszert, ételt, kézfertőtlenítőt, műtéti cérnát, mindent abból a maradék 10–20 százalékból kellene beszerezni. Most megmutatnak egy üres szappantartót és mindenki érti?

– Pontosan ez történik. Nagyon nehéz elmagyarázni, mi az a kórházi fertőzés, hogyan terjed, miért nagyon lényeges, milyen légtechnika kell egy műtőben.

– De ha mutat egy hőmérőt, ami 36 fokot mutat…

– … azt mindenki érti. Még ha nincs is tisztában a forróság élettani hatásaival, hogyan tágulnak ki a bőr erei, és nő meg az a térfogat, amit a szívnek keringetni kell, és ez milyen megterhelést ró az elmeszesedett koszorúerű betegek szervezetére. Ám ha megtaláljuk azokat a képeket, amelyek a laikusok számára is megjelenítik a problémát, sokkal könnyebb helyzetünk van.

...

- Vagyis lényegében egy lett azon egészségpolitikusok sorában, akik felismerték: az a baja a magyar egészségügynek, hogy nincs benne pénz.

– A jelenlegi ellátórendszer problémáit önmagában nem oldja meg a több pénz, a működés hatékonysága is rossz. Meg kell mutatnunk, hogy az elköltött források miként hasznosulnak jobban. A vécépapír- és szappanhiány a jéghegy mindenki számára jól látható csúcsa, de az alapellátás megerősítése, a torz finanszírozási rendszer rendbetétele, a teljesítményösztönzés, az állami és magán viszonyának rendezése mind megoldandó feladatok. A pénzhiány megítéléséhez nem kell egészségpolitikusnak lenni, elég besétálni egy kórházba és megnézni a körülményeket. Az egészségpolitikus ahhoz kell, hogy megmondja, miért érdemes költeni az egészségügyre, honnan lesz forrás, és mit kezdjenek vele rövidtávon, a következő négy-öt évben és középtávon, 35-40 esztendő alatt.