Takács Péter: beteget nem teszünk az utcára

„Nem Budapestről kell osztani az észt: el fogunk menni mindenhova, mert beszélni kell ezekről a témákról” – mondta Takács Péter egészségügyi államtitkár, akivel a Mandiner az ellátás átalakításáról beszélgetett azután, hogy a képviselők elfogadták a törvényt. Átvezényelhetőségről, newtonista orvosokról, az ügyeleti rendszer átalakításáról, és a szociális ellátórendszerbe átkerülő ágyakról.

136 igen, 56 nem és 1 tartózkodó szavazattal elfogadták a képviselők az egészségügyi ellátás átalakításáról szóló törvényt. Elégedett?

Természetesen igen. Meggyőződésem: ez egy olyan program megalapozása, ami hosszabb távon jobbá teheti a betegek ellátását és a magyar egészségügyi ellátórendszert. Sok tárgyalás, majd egy 18 órás parlamenti vita előzte meg, amiről elmondhatom, részletes, elég konstruktív szakmai tárgyalás volt olykor még az ellenzék részéről is. Elég mélyreható és alapos elemzéseken esett át a jogszabály, kellőképpen kiérleltük.

Az egészségügyi közgazdászok és a MOK kevéssé elégedett, a meglévő problémák eszkalálódásáról, beláthatatlan orvoshiányról, romló színvonalú ellátásról beszélnek. Mit tud mondani a kritikákra?

Azt is mondták, hogy hiányoznak a törvényhez szükséges megalapozó dokumentumok, ami nyilvánvalóan nem így van. Hiszen az elmúlt bő másfél évtizedben annyi kiváló elméleti megoldás született a magyar egészségügy problémáira – akár uniós, akár hazai forrásból –, hogy ezekkel Dunát lehetne rekeszteni. Ott a svájci-magyar együttműködés, vagy az EFOP1.8.0, EFOP1.8.2, esetleg a TÁMOP6.2.5.B. Ezek közül több projektben is részt vettem. De olyan nagy nemzetközi cég is végzett felmérést és tett számos javaslatot a magyar egészségügy megerősítésére, mint a Boston Consulting Group. Egy valami hiányzott: ezek gyakorlatba való átültetése. Most ez az én feladatom, erre választott ki Pintér Sándor belügyminiszter. Ebben lépünk majd egy nagyot előre.

...

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: beépítették a kamara javaslatait a törvénybe vagy sem?

Első körben 160 oldalnyi, egymásnak sokszor ellentmondó véleményeket kaptunk a kamarától, amiket a területi szervezetektől gyűjtöttek be és változtatás nélkül továbbítottak számunkra. Az talán nem elvárható, hogy ezeket itt dolgozzuk fel. Attól függetlenül azokban is voltak jó meglátások, és egy csomót be is fogunk építeni az alacsonyabb jogszabályi szintekre. Elnök úrnak is számtalanszor elmondtam: a törvényi szint egyfajta keretrendszer, a részletszabályok ezután jönnek. Olyan csomagot kellett letennünk az asztalra, amit a kormány és az Országgyűlés is támogat: ha a javaslat a törvényi szinten nem megy át, akkor nincs is értelme az alacsonyabb szintű jogszabályoknak – kormány- és belügyminiszteri rendeleteknek, majd az alacsonyabb szintű kidolgozásnak sem. Annak ellenére, hogy ezt kétszer is elmondtam, másnap kiálltak, és az alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozandó területeket hiányolták. Ezzel pedig nehéz mit kezdeni. A témát ezzel lezártnak tekintem, máshol sem fogok erről beszélni, mert nem érzem úgy, hogy ebbe az iszapbirkózásba bele kellene menni.

Az egészségügy mindig is a politikai adok-kapok területe, bármi történik, még ha fejlesztés is, az rögtön célkeresztbe kerül. Lásd a fővárosban még a legmodernebb szuperkórház építését is meg akarják akadályozni. A mi célunk nem az, hogy az ellenzékiekkel vitatkozzunk, hanem az, hogy a betegek jobb ellátást kapjanak az ország minden területén és az egészségügyben dolgozók élete is jobb legyen.

A teljes interjú a Mandiner oldalán olvasható.