Tisztulna a kép a láthatóvá tett hálapénzekkel

Torz mechanizmus tartja fenn a működőképességet. Fontos kiegészítő szerepet tölthetnének be az amúgy is tetemes összegű magánforrások az egészségügyben. Ez viszont csak akkor hasznos, ha támogatják a közfinanszírozott rendszert, nem pedig szétfeszítik annak kereteit, nem szakítják szegény és gazdag egészségügyre, ahogyan az Chilében történt – olvasható a Magyar Hírlap Online oldalán. Gaál Péter, az egészségügyi kabinet külső tanácsadója úgy nyilatkozott: egy hosszú távú forrásteremtési stratégia részeként az államtitkárságon már elkezdődött a munka a köz- és magánforrások keretrendszerének tisztázására.

Mint monda: erre többek között azért van szükség, mert „az egészségügy legfontosabb rákfenéje, hogy informálisan, például hálapénz formájában mozog benne a pénz jelentős része". Ez egyformán rossz a betegnek és az egészségügyi dolgozóknak is – fűzte hozzá Gaál –, bármennyire úgy élik meg, hogy e torz mechanizmus tartja fenn a működőképességet. A szakértő kiemelte: a kabinetnél folyó munka a rendszer átláthatóságának, kiszámíthatóságának megteremtését célozza.

Gaál Péter úgy vélte, a jelenleg még ellenőrizetlen források kérdéséről lehet és kell is beszélni, hogy tisztuljon a kép. Arra a felvetésükre, hogy a meglévő magánbiztosítások hogyan illeszkednének egy új keretbe, a tanácsadó úgy reagált: azok volumene még csekély, és egy részük nem is tekinthető klasszikus egészségbiztosításnak, mert nem szolgáltatást finanszíroz, hanem betegség esetén egyösszegű kifizetést teljesít. Mint mondta: nem ezek jelentik tehát a fő csapást, hanem azok a konstrukciók, amelyek az egyelőre láthatatlan, akár a betegektől, akár mástól származó forrásokat egészségügyi szolgáltatásokká „fordítják át".

A munka részleteiről Gaál Péter nem beszélt, annyit azonban elárult, hogy a keretrendszer alapjairól nagy eséllyel meg lehet állapodni.