Tovább gyilkol az azbeszt, és senki nem tesz semmit

Csönd honol a kártérítések körül is. A rákbetegek és a már elhunytak családjai szinte sehonnan nem remélhetnek segítséget – írja az mno.hu portálja.

Az azbeszt a Közlekedési Múzeum és a Kossuth téri MTESZ-székház bontása kapcsán ismét bekerült a hírekbe. Mindenki kellőképpen megijedt, pedig ami történt, alapvetően pozitív: esetükben legalább már beszélhetünk azbesztmentesítésről, ami ugyan látványos művelet, de ha rendben zajlik, csak előnnyel jár. A gond inkább az, hogy ilyen munkálatoknak a legtöbb helyen még nyoma sincs, pedig szerte az országban panelek, irodaházak és közintézmény dúskálnak ebben a veszélyes anyagban. Csönd van a hazai azbesztipar egykori fellegváraiban, Nyergesújfaluban, Lőrinciben, illetve Selypen történt megbetegedésekről, halálesetekről, az ezzel kapcsolatos felelősségről. Pedig ezeken a területen a mezotelióma, tehát a mellhártya rosszindulatú daganata kiugróan gyakori: nem kell különösebben zsonglőrködni a Nemzeti Rákregiszter adataival ahhoz, hogy kiugorjon: a betegség népességszámhoz viszonyított előfordulása Heves és Komárom-Esztergom megyében e két város miatt látványosan gyakoribb.

A bíróság egy olyan szakembergárdát rendelt ki, amely számítógépes modellezéssel, több szempont összevonásával vizsgálja azt, hogy a selypi gyárból hogyan kerülhetett ki azbeszt. Az ügybe az ANTSZ-t is bevonták, tőlük azt várják, hogy folytassanak le egy olyan tényfeltáró kutatást, amely bebizonyítja az azbeszt és a betegség halmozódása közti összefüggést – mondta Igyártó Gyöngyi, az érintetteket képviselő ügyvéd. Augusztusban a háziorvosokat már fel is keresték a hivatal kérdezőbiztosai, de a vizsgálati eredmény még nem ismert. Az ügyben az elsőfokú ítélet január elejére várható, ekkor zárulhat le első körben az eljárás. Azokra, akik csak ezt követően mennének bíróságra, talán nem vár ekkora tortúra, hiszen már ismert, hogy a perekhez szükséges dokumentumokat hogyan és honnan lehet beszerezni. Másrészt a precedens értékű per a későbbiekben is segíthet, lévén eddig nem volt Magyarországon olyan ügy, amely az azbeszttel kapcsolatos környezetszennyezés ilyen jellegű hatását vizsgálta volna. Eddig csak olyan munkaügyi perekre volt példa, amelyeket a foglalkozási ártalmak miatt indítottak az azbesztgyárak egykori dolgozói.

Az ügyvédnőnél folyamatosan jelentkeznek az újabb betegek, sokan érdeklődnek a perindítási lehetőségekről: szinte mindenki Selypről és Zagyvaszántóról, illetve Nyergesújfaluból és vonzáskörzetéből érkezik. A perekkel a legnagyobb gond az, hogy aki azbeszttel dolgozott, és amiatt betegedett meg, az tipikusan munkaköri ártalom miatt lett érintett. Viszont ez a következmény jellemzően csak 20-30 év múlva derül ki, akkor lehet pert indítani – amivel a probléma az, hogy ilyenkor már gyakorlatilag a rendszerváltás körüli időszakra kell visszatekinteni, az akkori üzemeket működtető állami cégeket pedig azóta privatizálták, illetve megszűntek jogutód nélkül. Így gyakorlatilag nincs kit felelősségre vonni.

A másik betegtípus – az ilyen pereket viszi Igyártó Gyöngyi – szintén bajban van, de legalább perelhet: ők nem munkahelyi ártalom, hanem környezetszennyezés áldozatai, így esetükben az állam ellen lehet keresetet benyújtani. Perelni ugyanakkor így is nehéz, lévén nagyon bonyolult bizonyítani azt, hogy az érintettek konkrétan az eternitgyárak miatt betegedtek meg.