Vizsgázott a rendszer

A tájékoztatást annak a fiatal nőnek az ügyében várja, akit az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetből (OITI) kedden szállított hozzájuk a mentő.

Csiba Gábor többet szeretne tudni az esetről, amely jelentős sajtófigyelmet is kapott. Az értesülések szerint budapesti lakhelyű asszony ismételt orrvérzéses panaszok miatt fordult orvoshoz. Egy nagy fővárosi kórházban endoszkópos vizsgálat történt nála, de panaszai tovább fokozódtak, ezért orvosai speciális ellátást tartottak szükségesnek.

A beteg augusztus 19-én került az OITI-be, ahol az információk szerint az orvosok különleges érműtétet láttak indokoltnak. Ennek elvégzésére azonban nem nyílt lehetőség, ezért a beteget a miskolci megyei kórház idegsebészeti osztályára szállították. Az viszont még nem egyértelmű, hogy ennek a lépésnek mi volt a tényleges oka.

Nem tudni, hogy a szükséges technológia vagy annak körülbelül kétmillió forintos finanszírozása hiányzott az OITI-ben, esetleg más történt.

A legelső beszámolók szerint az idegsebészeti intézet az augusztusi pénzügyi keret kimerülése miatt keresett másik intézményt, ahol vállalják a beavatkozást.

Ezt azonban Gusztonyi Ágnes főigazgató a Népszabadság tegnapi számában cáfolta. Azt mondta, a hozzátartozók intézkedtek arról, hogy a műtétre náluk már előjegyzett beteget Miskolcon operálják meg. Az OITI orvosa ezért fölvette a kapcsolatot borsodi kollégájával.

Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgató-főorvosa megerősítette, hogy az OITI-ben korrekt módon elhárították az akut életveszélyt, stabilizálták a beteg állapotát, ők pedig végleges ellátást adtak, bezárták az orr felé vérző agyi érfalat. A végső szót az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által szerdán megindított vizsgálat mondja majd ki.

Szakmai körökben hallhatók olyan vélemények, hogy az efféle beavatkozások már hetek óta nehézségekbe ütköznek az idegsebészeti intézetben, mert az OITI egyes betegségek ellátásában „túlvállalja magát".

Szakértők szerint az eset mindenképpen fokozott figyelmet érdemel, hiszen a Semmelweis Terv egyik lényeges kérdését veti fel, nevezetesen azt, hogy mit lehet akkor tenni, ha a csúcsintézetekbe koncentrált ellátások szűkebbek, mint az azok iránti igény. A konkrét ügyben az egységes társadalombiztosítás megszokott automatizmusai működtek, végül sikeresen.