Zsebből fizetjük az egészségügyi kiadások negyedét

Az Egészségügyi körkép 2013 című kiadvány az OECD- és a BRIICS-országok egészségügyi helyzetét, szolgáltatásait és politikáit formáló trendeket és hatásokat mutatja be. Hazánkban az összes egészségügyi kiadás több mint negyedét zsebből fizeti a lakosság – ez derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet legfrissebb jelentéséből – írja a Világgazdaság – online.

Bár az egyes mutatószámok, mint a várható élettartam vagy a gyermekhalandóság általános javulást mutatnak, a jövedelmi és az oktatási egyenlőtlenségek, illetve más társadalmi mutatók még mindig jelentős hatással vannak az egészségügyi helyzetre és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre.

Az egészségügyi kiadások jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országok között a GDP százalékában kifejezett egy főre eső kiadás és a legfrissebb trendek tekintetében. Az OECD átlagát tekintve az egy főre eső egészségügyi kiadás 2000 és 2009 között évi 4,1%-kal nőtt reálértéken számolva, ám a növekedés a 2009–2010 és a 2010–2011 közötti időszakban 0,2% ra lassult annak következtében, hogy számos ország csökkentette egészségügyi kiadásait a költségvetési hiány és az államadósság visszaszorítása érdekében, különösen Európában. Az Európán kívüli országokban folytatódott az egészségügyi kiadások növekedése, ámbár sok esetben, főként Kanadában és az Egyesült Államokban csak lassabb ütemben. Hazánkban az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya nagyjából 8 százalék körül alakult a 2000-es években: 2011-ben kereken 7,88 % volt, 2012-re azonban már csak 7,82%-ot becsült az OECD.

A felmérésből kiderült az is, hogy egyre gyakoribbak a krónikus betegségek, mint például a cukorbetegség és a demencia előfordulása. 2011 ben az OECD országokban élő 20–79 éves lakosság csaknem 7% a, azaz több mint 85 millió fő szenvedett cukorbetegségben.

Ami az orvosok számát illeti, az OECD országok zömében 2000 óta mind abszolút számban, mind egy főre vetítve növekedés volt megfigyelhető, ez alól csak néhány kivétel volt. Az egy főre jutó orvosok száma Észtországban és Franciaországban lényegében nem nőtt, Izraelben pedig egyenesen csökkent. Az OECD átlagát tekintve 2011 ben minden általános orvosra két szakorvos jutott. Az általános orvosok számának lassú növekedése, vagy még inkább csökkenése aggályokat vet fel a teljes népesség elsődleges ellátáshoz való hozzáférésével kapcsolatban.

A sürgősségi és az elsődleges ellátás színvonala az országok zömében javult, bár még mindig van hová fejlődni. Az életveszélyes állapotok – mint például a szívroham, a sztrók és a rák – kezelése terén bekövetkezett fejlődés az OECD országok zömében magasabb túlélési rátákat eredményezett. Az országok zömében az elsődleges ellátás színvonala is javult, amint ezt a krónikus betegségek, például asztma vagy cukorbetegség miatti elkerülhető kórházi beutalások csökkenése is mutatja. Ennek ellenére minden országnak van még hová javítania az elsődleges ellátást a fenti betegségek miatti költséges kórházi beutalások további csökkentése érdekében.

Az OECD egészségügyi jelentése szerint az egészségügyre fordított állami és egészségbiztosítói kiadások Magyarországon 2000 és 2009 között átlagban 10% felett, a rákövetkező két évben pedig csaknem 3%-kal nőttek, azonban GDP-hez viszonyított arányuk még mindig elmarad az OECD-országok átlagától. E kiadások 2011-ben a hazai össztermék 7,88%-át tették ki, míg az OECD országaiban átlagban meghaladták a 9,48%-ot.

Az OECD adatokat szolgáltat azokról az egészségügyi kiadásokról is, amelyeket a páciensek közvetlenül, zsebből fizetnek ki az egészségügyi szolgáltatásokért, gyógyszerekért. Összevetve ezt az ország teljes egészségügyi kiadásaival, hazánkban igen magas számot kapunk. 2011-ben az egészségügyi kiadások több mint negyedét, 26%-át tették ki a háztartások által közvetlenül kifizetett összegek, amely arány az ezredforduló óta nagyjából változatlan. Csehországban ugyanez az arány 2011-ben kevesebb, mint 15%,- Lengyelországban és Szlovákiában 22, Németországban és Franciaországban mindössze 13 és 7 %. Hazánkban ezt a magas arányszámot a hálapénzfizetés elterjedt gyakorlata magyarázza.