„Annyi tervem volt az életemmel. Még csak húszéves vagyok!”

Az amerikai Alanna Winkelman beszámolója. 2013-ban egy kora októberi reggelen, a főiskolai kollégiumban krónikus betegséggel ébredtem. Persze ezt akkor még nem tudtam, mert senki sem ébred fel rosszul, és gondolja azt, hogy „Remek, krónikus betegséggel keltem fel.” Fogalmam sem volt, meddig tartanak a tüneteim, de a zsigereimben tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel.

Szürreális tünetek

Az első hét szürreális volt. Szédültem, úgy éreztem, mintha egy hajón ringatóznék. Úgy éreztem, mintha állandóan bizonytalan talajon állnék, még akkor is, ha az ágyban feküdtem. Minden, ami a lábam alatt volt, akár víz is lehetett volna, vagy mozgólépcső. Kimerültnek éreztem magam, függetlenül attól, hogy mennyit aludtam. Olyan volt, mintha három napja nem aludtam volna.

Amikor aznap felébredtem, és szörnyen éreztem magam, tudtam, hogy valami komoly baj van, de az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek az orvoshoz, hogy rendbe hozzanak, és tovább léphetek az életemmel. Eltelt egy-két hét azóta az első reggeli tünet óta, és emlékszem, hogy bementem a helyi klinikára, és elmagyaráztam, hogy a tüneteim az idő előrehaladtával egyre súlyosbodni látszanak.

Szédültem, rendkívüli letargia sújtott, hideg végtagjaim voltak, nem tudtam jól koncentrálni, ködös volt az agyam, hosszabb ideig kellett tanulnom a tesztekre, gyakran tíz percig tartott egyetlen oldal elolvasása a tankönyveimben mindezek miatt.

A doktornő feljegyzett néhány megjegyzést, majd arra a következtetésre jutott, hogy egy egyszerű, BPPV nevű betegségben szenvedek, amikor a fülben lévő kristályok elmozdulnak, és szédülést okoznak. Elküldött néhány gyakorlattal, amelyek szerinte biztosan meggyógyítják ezt a betegséget, és közben figyelmen kívül hagyta az összes többi tünetemet. Annyira levertnek éreztem magam. Úgy éreztem, mintha teljesen elutasított volna, de pontosan azt tettem, amit mondott. Hűséges voltam azokhoz a gyakorlatokhoz, annyira akartam, hogy jobban érezzem magam, hogy visszakapjam az életminőségemet.

Változás nélkül

Teltek a hetek. Semmi változás. Annyira össze voltam zavarodva. Féltem és kissé bizonytalannak éreztem magam, mert nem tudtam, hogy mit várjak a testemtől. Nem sokkal a klinika felkeresése után a tüneteim fokozódtak.

Időnként napokig kínzó bélfájdalmak, pillanatok, amikor a karom vagy az arcom részben lezsibbadt, duzzanat és fájdalom a karomban, miután túl sokáig tartottam egy könyvet (ez 10-20 percet jelent), duzzanat a térdemben, ízületi fájdalom, nyakfájdalom, izomfeszülés és fájdalom mindenütt. Aztán a fények és a hangok elkezdtek zavarni, és úgy éreztem, hogy elájulok.

Lyme-teszt

Az orvosokon kívül, szolgáltatóimon kívül nem sokat osztottam meg másokkal, mert valahányszor megemlítettem valakinek a tüneteimet, elkezdett orvost játszani, és elmondta, hogyan hozzam rendbe az egészet. Az igazság az, hogy már mindenféle dolgoknak utánanéztem, és nagyjából mindent kipróbáltam, amit a családom, a barátaim vagy a munkatársaim említettek.

Emlékszem azonban egy beszélgetésre, ami valóban hasznos volt. Találkoztam egy családi baráttal, aki meg volt győződve arról, hogy nekem is Lyme-kórom van, mint neki. Örökké hálás leszek ezért a beszélgetésért, még akkor is, ha eltartott egy darabig, amíg elhittem, hogy talán igaza van.

Egy nap a munkahelyemen belefutottam Dr. Richard Horowitz könyvébe. Volt benne egy önértékelő kvíz a Lyme-kórról. Tökéletes! Megnéztem, és amikor hazaértem, rögtön nekiláttam az olvasásnak. A kvíz eredményei hihetetlenek voltak. Elvittem az orvosomnak, és beleegyeztek, hogy elvégezzenek egy Lyme-tesztet. Tudtam, hogy ez az!

Aztán negatív lett a teszt eredménye. Tudtam, hogy a könyv bizonyos vizsgálatokat ajánlott, de az akkori orvosom annyira ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszere szerint csinálja. Annyira biztos volt benne, hogy nem Lyme-kórról van szó, hogy egyszerűen hittem neki.

Tudom, hogy megkönnyebbültnek kellett volna éreznem magam, de nagyon szerettem volna végre választ kapni, hogy elkezdhessem a kezelést, bármi is történt a testemben, így ismét legyőzöttnek éreztem magam. 'Mikor lesz ennek vége? Annyi tervem volt az életemmel kapcsolatban. Még csak húszéves vagyok! Hogyan lehetséges ez?

A Lyme-fertőzés tudatosságának növelése

A Lyme-fertőzést nagyon sok betegnél nem veszik észre. Gyakran tévesen diagnosztizálják autoimmun betegségként, szklerózis multiplexként, fibromialgiaként, bipoláris betegségként, krónikus fáradtság szindrómaként és még sok más betegségként. Nagyon sokan közülünk mindent elveszítenek a betegség miatt, sok orvos még mindig nem hiszi el, hogy a krónikus Lyme-kór egyáltalán létezik.

Soha nem fogom abbahagyni a történetem elmesélését, hogy segítsek felhívni a figyelmet erre a betegségre. Soha nem is láttam kullancsot (aprók és könnyű őket nem észrevenni). Soha nem vettem észre körkörös vörös foltot. És mégis itt vagyok. Sajnos az én történetem nem egyedi. Sokakkal találkoztam, akiknek hátborzongatóan hasonló története van. Ha egészséges vagy, könyörgöm, ne vedd ezt természetesnek. Minden lélegzetvételünk valóban egy csoda.

Forrás: Love What Matters