Az eredmény nem minden!

A Lyme borreliosis kezelése összetett feladat a szakorvosok számára. Amennyiben pozitív a diagnosztika eredménye, amely igazolja, hogy valaki Lyme-fertőzött, akkor is adódik a kérdés: vajon az okozza-e a Lyme borreliosis tüneteit nála. Számtalan esetben ugyanis nem jár jellegzetes vagy diagnosztikus értékű tünettel a fertőzöttség. Diagnosztikus értékű egyedül a Lyme-folt (Erythema migrans) és a főleg gyermekeknél jelentkező Lymphadenosis benigna (erythemás duzzanat rendszerint a fülcimpán).

A krónikus esetben megjelenhető Acrodermatitis chronica más bőrtünettől való elkülönítéséhez szövettani vizsgálatra van szükség. Amennyiben nincs biztosan specifikus bőrtünet, akkor az orvos szaktudásától, tapasztaltságától függ, hogy a tünetek együtteséből, egyéb betegségek kizárásával, lényegében differenciáldiagnosztikával tudjon diagnózist adni – mutat rá dr. Esztó Klára bőrgyógyász, klinikai allergo-immunológus, Lyme-kór specialista.

– Ha például eljön hozzám egy beteg, akinek ízületi panasza van, csak akkor mondhatom neki, hogy Lyme borreliosis fertőzése van, ha sok más körülmény is ezt mutatja: legyen szó kórtörténetről, kullancscsípésről, életmódról, anamnézisről vagy labordiagnosztikai eredményről. Olyan ez, mint a puzzle – magyarázza a specialista.

Előfordulhat ugyanis, hogy a Lyme borreliosis következtében kialakult vörös/piros foltot allergiának vagy éppen pókcsípés helyének vélik. A biztos diagnózishoz időnként várni kell, de fontosabb a bizonyosság, mint a gyorsaság, hiszen a pontos diagnózison is múlik a terápia eredményessége.

Azt nem lehet megmondani, hogy a Lyme borreliosis kezelésekor sikerült-e minden baktériumot megölni a beteg szervezetében, ám sikerülhet olyan alacsonyra vinni a baktériumok számát, hogy a beteg tünetmentesen élheti az életét, dolgozhat, nincsenek fájdalmai, a baktérium okozta fertőzés nem hátráltatja lényegében semmiben sem az élete során.

– Az eddigi ismeretek szerint azt nem mondhatjuk egy kezelt betegről, hogy már biztosan nem fertőzött! A kutatások szerint ugyanis ez egy olyan baktérium, ami ha egyszer belekerül az ember szervezetébe, sok esetben benne is marad – mondja dr. Esztó Klára. – Nagy szerencse – de átoknak is tarthatjuk a sikeres diagnózis szempontjából –, hogy nagyon lassan, háromhetes generációs ciklussal hullámzik az emberben a baktériumok mennyisége. Furcsa, de igaz: lényegében nem szeret az emberben lenni, mert mi túl melegek vagyunk neki a 36 fok feletti testhőmérsékletünkkel, míg a szaporodási optimuma a 35 fok alatt van.

Mérhető mennyiségű ellenanyag az első fertőzést követően körülbelül hat hét elteltével alakul ki normális esetben. A közvetlen, direkt vérvizsgálat esetében korábban is lehet tesztet végezni, ám ha nem találnak baktériumot, az nem zárja ki biztosan a fertőzést. Ha viszont pozitív eredmény születik, akkor mindenképpen mérvadó a vizsgálat, és biztos a fertőzöttség.