Lyme borreliosis: az indirekt vizsgálatnál jobb lehet a direkt

Ha a betegben vagy orvosában felmerül a gyanú, hogy Lyme borreliosis okozza a tüneteket, akkor meg kell csináltatni azokat a vizsgálatokat, amelyek, ha pozitívak, alátámasztják az ok-okozati összefüggést. Ezeket a vérvizsgálatokat ismertette lapunkkal dr. Esztó Klára, aki 45 éve foglalkozik a Lyme-kórra jellemző tüneteket mutató betegekkel, emellett bőrgyógyász és klinikai allergo-immunológus.

Magyarországon az állami egészségbiztosítási rendszerben kétféle vérvizsgálathoz lehet hozzáférni, mindkettő indirekt vizsgálat, ugyanis nem a Lyme baktériumokat, azaz a Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumcsalád tagjait, hanem az emberi szervezet ellenük termelt ellenanyagait mutatja ki.

Fertőzés esetén a vérben először az IgM típusú specifikus ellenanyagok jelennek meg, majd a fertőzés első három hetében elkezdődik a specifikus IgG ellenanyagok termelődése is, amelyek mennyisége fokozatosan nő egy ideig a fertőzés ideje alatt, és a hatodik héten már rendszerint laboratóriumi vizsgálattal kimutatható mennyiségűre emelkedik.

Az egyik indirekt vizsgálat az ELISA-teszt (Enzyme-linked Immunosorbent Assay). Ezzel a specifikus – a Lyme baktériumhoz, vagyis a Borreliához kötődő – ellenanyagokat tudják kimutatni: IgM és IgG. E teszt legnagyobb problémája, hogy a klinikai vizsgálatok szerint alacsony az érzékenysége, viszont előfordulhat fals pozitív eredmény is. Így is csupán a pozitív betegek harmadát-felét mutatja ki.

A másik indirekt módszer a Western Blot vizsgálat, amely a Borreliák molekulárisan beazonosított domináns antigénjeit vizsgálja. Érzékenysége hasonló az ELISA-tesztéhez, a lényeges különbség abban mutatkozik meg, hogy ez specifikusabb, több információt tartalmaz a kórokozóval kapcsolatban, de klinikai kiértékelése szakértelmet, gyakorlatot igényel.

Ezzel szemben a direkt vizsgálat magát a kórokozót keresi, például mikroszkóp alatt elemezve a vérmintát. Ahhoz, hogy kórokozót találjanak, elég nagy mennyiségű vér levételére lenne szükség a betegnél. Jelenleg – az emiatt jelentősen koncentrált vérből való – mikroszkópos vizsgálatok végső kutatási fázisban vannak hazánkban. A másik direkt vizsgálati módszer a Borrelia-PCR, amelyet hazánkban egyetlen magánszolgáltatónál végeznek hozzáférhetően, s ez a Lyme borreliosis genomját mutatja ki, ám rendkívül alacsony érzékenységű, tudtuk meg dr. Esztó Klárától. A PCR ugyanis elsősorban a kullancsokból tudja kimutatni a kórokozót, a fertőzött emberi vérből ritkán sikeres a vizsgálat.

Általában jellemző, hogy a Borreliák lassan és ritkán szaporodnak, és ahogy kikerülnek az emberi testből, sérülékennyé válnak, könnyen elpusztulnak, tenyésztésük ezért is rendkívül nehézkes. A fentiekből is látszik: a Lyme-kór diagnosztizálásához szükség lenne egy megbízható tesztre, illetve a Lyme diagnosztika további kutatására. Erről részletesen tájékoztat Lyme borreliosis rovatunk több cikke is.