Borderline jeligére

Olyan gonddal küszködök 2000. óta, ami egyre rosszabbodik. Idegösszeroppanás, amit helyi nyugtatóval kezeltek.
Aztán egyre rosszabb lett, dühkitörések, orditozások, helytelen viselkedés. Bekerültem a kórházba pszichiátriára.
4 hónapig feküdtem bent. Rivotril, Astrix gyógyszereket kaptam A mai napig szedem, igaz tavaly voltam a kórházban.
Azóta úgyérzem a helyzetem sokkal rosszabbodott. Akárhányszor elmegyek a kezelőorvosomhoz, sosem csinál semmit, csak felirja a gyógyszert, megkérdi hogy vagyok, én elmondom rosszabbul, közli, lesz ez jobb is, kitartás. A kórházból úgy engedtek ki, hogy személyiségzavarom és viselkedészavarom van. Nem érzem soha biztonságban magam, állandón úgy érzem káosz uralkodik bennem és rengetegszer kapok dührohamot. Nagyon sokszor próbáltam már öngyilkos lenni, de valamiért soha nem sikerült még. Általában úgy érzem, teljesen elhagyatott vagyok, egyedül a világban, pedig van két gyermekem, jövendőbeli menyem és férjem. Üresség lapul bennem és nem érzek semmit szinte. Tudom és néha érzékelem, hogy szeretek mindent és mindenkit, de az a nagyon ritka eset. Nem tudom miben v. kiben higyjek. Az érzelmeim iszonyatosan labilisak, ha szeretetet mutatok ki, akkor azt szinte tapadókorongokkal művelem, ugyanakkor ha dühös vagyok, a pokolba kivánom az illetőt és orditozok hogy útálom és hagyjon örökre békén.
Van hogy nagyon szomorú vagyok, de fogalmam nincs mi tette velem, az igerlékenységem sajnos mindennapi, és ez szorongással tölt el. Stresszes állapotban olyannak érzem magam, mintha nem is én lennék. Sokat gondolkodom az öngyilkosságon, és ezek mindig visszatérnek, volt már olyan, hogy úgy vezettem, hogy nem érdekelt mi fog történni velem.
Hajlandó vagyok kezeltetni magam, mert szeretem a családom, nem tudom mit tegyek. Kihez forduljak segitségért, sajnos még olyan is előfordul, hogy más mondja meg mit kellen csinálnom otthon, mert nekem nem jut eszembe, vagy nem tudom. Sok mindent elfelejtek, de most az utóbbi kirobbanásom óta /igaz még nincs vége a napnak/ de tiszta vagyok, és segitségért kiáltok Önnek! Kérem hamar válaszoljon, mert nem tudom igy mi lesz. Nem akarom a férjem és a családom elvesziteni. Bármire hajlandó vagyok, csak segitség nélkül nem megy. Egyáltalán ez már a Borderline?