Ez a gyász? jeligér

Anyám 52 éves . Alapbet.II-es DM., hyperton.Két műtét C. és L.
gerincszakaszon. Végzettsége 8 oszt. 2 házasság, 3 gyerek(1.:33,33, 2.:31 éves) Háztartásbeli volt.Személyisége mindíg is labilis volt, de egyensúlyba tartható orvosi segítség nélkül.( histeria, önsajnálat, lelki zsarolások) 2004 januárjában férje váratlanul tüdőrákban meghalt.( A gyermekei már évek óta külön élnek tartva a kapcsolatot.) Anyámat már hetekkel ezen tragikus esemény után csak 1 cél vezérelte:\" Nem Egyedül\" Mi gyerekek nem hagyva magára mindenben segítettük. ( mindennapok, hivatalos ügyek, pszichiáter a gyász feldolgozásában, de már nem jár). De sajnos erőfeszítésünk ellenére ellenséget lát bennünk azért, amiért nem értünk egyet a mostani életvitelével. A férj halála után ugyanis már 5 hónappal viszonyt kezdett a legjobb ismerősének férjével, akik szintén mindenben segítették. A falubeli alkoholisták közül már heten laktak nála, akik annyi pénzt csalnak ki tőle amennyit csak tudnak. Ugyanis a férj az összes vagyont, pénzt, kocsit az anyám nevére íratta.Szóval nekünk ehhez semmi közünk!!- ezzel érvel. Ezt a férje rá hagyta. Ő azt mondja nem tud egyedül élni , szüksége van valakire. Depressziós-mániás hangulatzavarában, scuicidumos fenyegetéseiben sok színjátékot látok. Rendőrségi ügye van verekedés miatt. Az utcán akire
haragszik rákiabál, bíróságon perelgeti vissza a pasiainak adott pénzt.200-300 ezer ft. Egész nap alszik . És semmi értékrendje! Az unokáit sem látogatja meg. Fél év alatt 2 kocsit vett és adott el -pedig nincs jogsija- ,hogy az alkoholista pasijai szállítgassák. Közben a gyerekeitől kér pénzt a rezsijére. Tisztában van azzal, hogy kisiklott az élete, de nem engedi, hogy segítsünk rajta. .Úgy fogalmaz ez egy kényszer. Ha megpróbáljuk meggyőzni nagy ellentámadásba kezd, alpári szavakat használ. Közben abban vádol bennünket, hogy korlátozzuk az életét.S mégis elvárja tőlünk , hogy tetteinek következményét mi oldjuk meg. Már nincs a faluban olyan ember, aki szóba állna vele. S tudja utólsó aduként még ott van az önsajnáltatás . Előadva azt , hogy Ő neki milyen rossz! Meghalt a férje!S mennyire fáj neki, hogy a férje többször is megcsalta és a halálos ágyán nem kért tőle bocsánatot.( ez igaz) Hosszas beszélgetések végpontja mindíg ez. Most arra gondoltunk egy másik pszichiáterhez fordulva ezt a témát kigubancolva talán egyensúlyba lendíthető az élete, de nem akar az orvoshoz fordulni. Szereti, ha könyörgünk neki? Mit tegyünk? Szerintem amíg el nem herdálja az összes pénzét , a házat a feje fölül addig nem nyugszik meg.( Testvérei 90%-ban alhoholista semmire való emberek - genetikei terheltség? vagy gyerekkor?) Később ( ez már csak hónapok kérdése) mikor földönfutó lesz kellemetlenül érne az a vád, hogy nem segítettünk neki mikor szüksége lett volna rá. Sajnos már mint anyát nem tudom tisztelni és szeretni. A lelkiismeretem az ami miatt írtam Önöknek és a tanácsukat kérem. S pont ezt használja ki az anyám.