folytatás

Jelige: folytatás
Tisztelt Lajtavári Doktor úr,
köszönöm a különös? jeligére adott válaszát, amiben azt is írja, bizalmatlan vagyok. Hogy honnan van? Nyilván a mély okával nem vagyok tisztában, de azt tudom, nagyon nehéz helyzeteken mentem keresztül, és nem kaptam segítséget. Amikor kértem is, süket fülekre találtam, az életem egy "lába alól húzzuk ki a talajt" volt, vagy írhatnám úgy is: egy üldözés (amiben a rossz dolgok üldöztek). A mai napig nem oldódott meg súlyos helyzetem. És ezt nemcsak a tönkrement lelki állapotomra értem (csak egy "érdekességet "írtam a múltkor, az emlékek teljes átélésszerű előjövetelével), valójában tönkre vagyok menve idegileg, gyógyszer nélkül nem tudnék élni. A súlyos helyzetemet nemcsak tönkrement lelki állapotomra értem, hanem az anyagira is.
Szerintem (vagy úgy érzem), ezek már csecsemőkorunkban, v. akár magzati korunkban elkezdődnek, ha akkor rossz, később is marad ez az állapot, sőt fokozódik! (Ezen a honlapon tényleg lehet rossz állapotokról olvasni), de elhiheti, drámai sorsom volt/van. A vágyam, h. ez megforduljon, és végre jó legyen (nekem). Nem akarok már tovább bűnhődni, és valójában nem is tudom, miért kell így "bűnhődnöm". Normális életet szeretnék. (Most jó messze mentem a teljes átélésű emlékektől.)
Tisztelettel