Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Alapvetően nagyon feszült, aggódó alkatú 40-50 éves nő vagyok . Boldog házasságban élek, de minden szerettemért nagyon aggódom, minden nap.
A munkahelyemen is sok probléma vár nap mint nap. Januárban pánikszerű érzésem támadt, úgy éreztem, agyvérzést fogok kapni, erős halálfélelmet éreztem. Az ügyeleten enyhe nyugtatót kaptam (XanaX 0.25, 3x1). Ez a félelem azóta csak egyszer ismétlődött meg. A gyógyszert fokozatosan abbahagyhattam, mert nagyon lelassított, az egyébként alacsony vérnyomásomat még inkább lenyomta. A korábbi 4 csésze / nap kávét le tudtam csökkenteni 2-3x fél csészényire. Nem merek többet inni, de ez is elég. Hogy az agyműködésem kávé nélkül is jobb legyen, szedtem kb. 4 hete Ginko Biloba Tablettát, 10 db-ot. Ekkortájt kezdtem érezni ujjaimban azt a bizonyos hangyamászás-szerű tünetet. Aztán a tv-ben azt hallottam, és később a neten is utánaolvastam, hogy az ilyen jellegű tünet akár a SM kezdeti jele is lehet. Azóta se éjjelem, se nappalom, hiszen a nagymamám is ebben a betegségben szenvedett. Mióta a betegségről többet tudok, a bizsergő érzés fokozódott a végtagjaimban (kéz- és lábfejekben). A mu
nkahelyemen csak úgy tudok helyt állni, ha a Xanaxból 4-5 szemet veszek be naponta. A családomat sem szeretném terhelni a betegségtudatommal. Elmentem a háziorvosomhoz, aki azt tanácsolta, hogy ne aggódjak, mert ez biztosan nem az általam vélt betegség. De hogy megnyugodjak, időpontot jegyeztettem elő a neurológiai szakrendelésen, ahol a háziorvosom szerint bizonyossággal ki tudják mutatni, mi okozza a zsibbadó érzést a végtagjaimban. Ezenkívül más panaszt nem észlelek. Sajnos, már attól is félek, hogy a testi tüneteim egy idő után elmeállapotomban okoznak negatív változást, ezáltal elveszíthetem munkahelyemet, családomat nem tudom ellátni, nem tudok a lányom nevelésében részt venni. Kérem, válaszoljon levelemre! Köszönettel: "Hipochondria vagy valós tünet?" jeligéjű olvasója.