• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

remény

Orvos válaszol

Férjem 5 éve hagyott itt minket...A minket nagyon fontos, mert azóta teljesen megváltozott a kapcsolata a gyerekeivel és az unokáival is. Mindent ami fontos volt neki, ma már nem érdekli. Többx próbáltam beszélni vele, de sajnos a mai
napig nem sikerült. A gond az, hogy én ma is ugyanúgy szeretem...Nem tudok más férfire nézni, mindenkiben őt keresem. Néhány éve megpróbáltam orvosi segítséggel "elfeljeteni", sajnos nem ment. A pszichodoki azt mondta reménytelen eset vok, mert miközben azt szajkózom, hogy el akarom felejteni, a tudat alattim nem engedi, annyira ragaszkodom hozzá. Ön szerint is reménytelen? j:remény

Kedves levélíró!

A túlzott ragaszkodás valóban sok emberi szenvedés forrása, különösen akkor, ha a ragaszkodás tárgya már a múltté.
Nem hiszem,hogy reménytelen eset lenne, csak jó lenne, ha ráérezne, mi is a valódi akadálya annak, hogy úl kapcsolatba lépjen, vagy akár vállalja a látszólagos magányosságot.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László
ovpszichiáter

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink