Reménytelennűl

JELIGE: Reménytelennűl
Kezdem az elejéről, hogy érthető legyen.
Kicsinek 9 éves koromig nagyon soványka voltam. Aztán rohamos hízásnak indult a testem és mire 14 éves lettem már 88 kg voltam. Fogyókúrás táborba kellet mennem, de semmi eredménye nem volt. Aztán 16 évesen megismertem a férjem és saját magamtól lefogytam 56 kg-ra, amit az első gyermekemmel a terhesség alatt el is vesztettem 17 évesen. 34kg-ot híztam vele. Szülés után viszont Kb.6 hét elteltével újra 60kg körül jártam. A második terhességemnél ekkor 19 éves voltam megint felszedtem 40 kg-ot, igaz azt nehezebben, de 6 hónap alatt visszafogytam. a 173 centimmel
évekig tartottam a 60-65 kg-ot, igaz akkor is mindig fogyózni próbáltam, de azért boldog voltam és elégedett magammal.
Végül 25 évesen terhes lettem a harmadik gyermekemmel, kivel a 9 hónap alatt felhíztam 120 kg-ra. Nem tudom a mai napig hogy, hogy csináltam, de az orvosom is már a végén magának mérte a vérnyomását. Azt mondta, hogy én olyan vagyok mint az elefántfóka, ha terhes vagyok a szervezetem
mindent elraktároz. Ez 2000-ben volt, ami már 10. éve. Az első pár évben nagyon nehezen 90 kg-ig le tudtam fogyni. De ekkor már a fogyókúráknál mindig rosszul éreztem magam és nem bírtam úgy betartani, mint régen. Remegések jöttek rám és rossz volt a közérzetem. A kedvem meg állandóan hisztérikus volt. Aztán egyszer csak megállt a fogyás. Semmi. Bármt csináltam nem mentem 90 kg alá. 2006-ig tartottam is ezt a súlyt. Aztán elkezdtem dolgozni, és ahogy lenni szokott a gőg végett, (mert jól akartam kinézni) elkezdtem mindenféle fogyókúrát. De bármit próbáltam nem ment le a zsír: diéták, kemény torna, Norbi, gyógyszerek és a koplalás stb... Sőt amit nehezen 2-3 hónap alatt lefogytam, ami csak 1-2 kg volt, azt duplán vissza híztam pár nap alatt. Bánatomban, mert nem fogytam olyan gyorsan mint régen, mindig elkezdtem zabálni. Végül 2008. Októberre már 106 kg voltam megint. Ekkor rosszul lettem egyik éjjel: szívdobogás, nehézlégzés, ájulás. Elhatároztam elég volt. Nem bírja a szervezetem se ezt a súlyfelesleget és nekem van 3-om gyermekem, akiknek szükségük van rám. Eldöntöttem, hogy egészséges életet élek. Nem ettem kenyeret, cukrot és olyat, ami nem jó. Viszont sok zöldség, gyümölcs került a tányéromra. Rendszeresen tornáztam, és ha tehettem gyalogoltam, mozogtam. Sikerült lemenni 95 kg-ig de nagyon nehezen fél év alatt. Megint a rosszullétek és a síró görcsök...
A kirakatüvegbe és a kocsik ablakában azt nézem, milyen disznó vagyok. Gyűlölöm és undorítónak érzem magam. Már a férjemmel sem akarok sokszor együtt lenni, csak azért nehogy hozzám érjen és megutáljon a testemért. Utálom, ha valaki megérint (még a gyerekeimet sem engedem, hogy hozzám bújjanak ez véget.) Mindent megtettem és szenvedésnek éltem át minden napot, hetet, amit fogyózással töltöttem. Siker élmény meg nem nagyon volt, legalább is nem úgy, mint régen. A kilók lassan mentek le és nehezen. Aztán életem legnagyobb tragédiájaként éltem meg, hogy most májusban ért egy baleset a munkahelyemen. Megemeltem magam és gerincsérvem lett, ami a jobb lábamra kisugárzik. Nem bírtam járni se 2 hónapig. Most kezdek felépülni, de még a lábam mindig zsibbad és görcsöl. Nem tudok rendesen járni csak bicegve, így nehezemre esik a séta.
Így a kemény, megmozgató torna és a séta elmaradt, sőt a gyógyszerek véget kénytelen voltam többet enni, mert fáj a gyomrom, ha nem eszem. Most csak dolgozni járok, munka után egyből le kell feküdnöm, mert a lábam fáj, dagad. De azért minden este gyógytornázok, amit az orvos javasolt. De ez nem ugyan az, mint az aerobik, amit eddig csináltam. Látszik is, mert már megint jönnek fel a kilók. Ma néztem és 102 kg vagyok... Én ezt már nem bírom. Teljesen kivagyok. Állandóan sírok és kezdem úgy érezni, hogy belehülyülök az egészbe. Nem elég a kövérségem, most még mozogni sem bírok. Az orvosok is egyből azzal jönnek: le kéne fogyni, mert nem tesz jót a sérvnek a sok kiló. ÉN IS TUDOM? DE NEM MEGY!!!! Sőt inkább felfelé kúszik...Most is próbálkozom mindennel. Pl. Reductil-t szedek az orvos azt mondta segít. A felénél tartok és ettől is csak egy kicsit mozdult el a mérleg nyelve Kb1/2kg. Tanácstalan vagyok, és már azon gondolkodom, hogy meg műtettem magam. Gyomorszűkítés vagy ballon esetleg has plasztika. Csak ezek mind nagyon drágák, de már úgy vagyok vele, ha kell, hitelt veszek fel csak tűnjön el rólam ez a sok zsírcsimbók és normális embernek érezem magam. Most lelkileg és testileg is teljesen kivagyok.Kérem ha tud valami megoldást akkor segítsen. Önnek mi a véleménye a műtétekről? Ilyen esetekben, mint az enyém, támogatja vagy nem? Vagy van még valami megoldás?