szerelem

Kedves Kata!
Azt hiszem már válaszoltam a kérdésére, de a gépem nem jelzi a választ, inkább ismét válaszolok, mert nagyon fontos, amit kérdez.
Az, hogy beleszeret az orvosába (különösen pszichiáterébe ) önmagában nem különös, hiszen - ha jól végzi a dolgát - megérti Önt, odafigyel Önre, segíteni próbál, előzékeny ez önmagában is szokatlan egy önző, önérdekét kereső, sokszor rigid és érzelemtelen világban, ahol a valódi érzelmek halványulnak. Alapjában véve érzelmi problémák miatt mennek el pszichiáterhez a páciensek , hát én nem csodálom (főleg, ha vonzó, jóképű pasas) ha belezúg valaki.
Persze, ha valaki már szerelmes, az bizony életre kelt és nem lehet egy kurta mondattal annyit tanácsolni, hogy felejtse el. Alapjában ugyanaz a teendő, mint minden szerelemmel. Lehet várni a közléssel, lehet titkolni, de talán a legjobb kimondani és megbeszélni.
Ha az Ön szociális fóbiája teljesen elmúlt, boldognak érzi magát és csupán azért jár az orvoshoz, mert látni akarja, akkor Önnek kell eldönteni, hogy mit csinál. Ugyanis nem bűn és nincs sehol sem rögzítve, hogy orvosba tilos beleszeretni.
A gond akkor van, ha a páciens nem gyógyul meg, de ragaszkodik az orvoshoz és akár üldözni is kezdi a szerelmével. Akkor baj van.
Ilyenkor kötelező lenne kibeszélni a pszichiáterrel a szerelmet, mert valami komoly érzelmi akadály van a páciensben. Kérdés, hogy ezt megérti-e. Ilyenkor a barátok, hozzátartozók is segíthetnek. Szerencsére Önnél nincs ilyen probléma.
Mint pszichiáter egyértelműen azt javaslom, hogy nyíltan tárja fel az érzéseit, mint magánember már sokkal toleránsabb vagyok, hiszen jelenleg az Ön életében ő képviselni a szerelmet és a hozzá kapcsolodó erotikát. Nem tudom, hogy van Önnel a pszichiátere. Valószínűleg ez a megoldás  kulcsa. Lehet, hogy ő is érzelmeket táplál Ön felé, ezeket azért lehet érezni. Ilyenkor még inkább a kimondás pártján állok. Ha egyértelmű, hogy csak Ön vetíti rá a szerelmet, akkor majdnem biztosan el fogja utasítani és jogos a
kérése, hogy akkor el tudja-e viselni.
Nem tudom, hogy ennyi " tanács" elegendő-e az életnek ebben a komolyan veendő kérésében. Kiváncsi lennék a történet folytatására, ha van kedve, majd írja meg nekem.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László