Ebben a témakörben rendhagyó a felfogásom, mert szerintem ha csak lehet, meg kell oldani a fájdalomcsillapítást. Mivel mindenkinek különböző a fájdalomtűrő képessége, ezért egyéni a fájdalomcsillapítás is. Ön az első műtét során szedvedett, ezért a második műtétet úgy kell egyeztetnie az orvossal, hogy az fájdalommentes legyen. Ez a műtétet elvállaló orvos kötelessége, nem az Ön feladata. Tehát olyan típusú érzéstelenítést válasszanak, amely hatásos Önnél. Műtét előtt adjanak praemedicatiot /azaz gyógyszeres előkészítést, ami a szorongást oldja, a fájdalmat enyhíti/. Ha az orvost esetleg "nem érdekelné az ön fájdalma" akkor válasszon másik érsebészt. Műtét előtti napokban már vehet be enyhe nyugtatót, vagy szorongásoldót, ezt a háziorvosa felírja. Leveléből nem derül ki, hogy műtét után volt-e fájdalma. Ha a posztoperatív szakban erős fájdalomcsillapítót kell szednie, akkor ezt is az orvossal / háziorvossal kellene megbeszélni. Vényköteles példáulm a Contramal /csepp, kúp, tabletta/ amivel saját maga választja ki az adagolást naponta max. 400 mg-ig. Emellett a hagyományos fájdalomcsillapítók bármelyikét is használhatja / pl. a gyári készítmények mellett használjuk a régi ún. FoNó-s készítményeket, mint Tabl. Contradolor, stb., ezeket is a háziorvos írja fel/
dr Gerencsér Emőke