T. Gerencsér Emőke!
Én írtam Xanaxot szedő alkoholista anyámmal kapcsolatban.
Nem hiszem, hogy látatlanban bármit is számon kérhetne rajtam. 25 éve szenvedek az anyám alkoholizmusától, tönkrement mellette a saját életem, azért nem hagyom magára, mert így legalább megóvhatom magától és másoktól, amennyire lehet. A rendszerváltás előtt többször is beutaltattam pszichiátriára, próbáltam alkoholelvonóra is, de aztán jött a rendszerváltás és hirtelen már csak az alkoholistának lettek jogai, a szenvedő családnak semmi. Maga a rendőr javasolta, akit egyszer ki kellett hívnunk, hogy ÉN költözzek el! Megjegyzem korábban már írtam ide segítséget kérve, de választ sem kaptam. Most akkor várom a szíves javaslatait: mit tehetek? Ön hogy győzne meg egy súlyos alkoholistát, aki teljesen elvesztette már a kapcsolatot a külvilággal arról, hogy ne igyon? Kötözzem le? Vegyem el a pénzét?(megjegyzem, volt, hogy nem volt pénze, akkor lopott tőlem, vagy eladott valamit a lakásból) Viszont mivel beszámítható (?) kórházba se utaltathatom.
Tisztelt Asszonyom!
A sors Önt alkoholista szülővel és mellette gyötrődéssel, nélkülözéssel "büntette" és egy olyan kor olyan társadalmával, aki nem tud segíteni, és nem is akar. És olyan jellemmel, aki gyermeki kötelességén messze túl felvállalja azt a terhet, amit sokan mások
nem vállalnának. /őket sem szólnám meg/ Ön azt kérdezte, hogy helyénvaló-e a háziorvos tevékenysége, aki évtizede folyamatosan felírja a Xanax-ot az ismert alkoholistának. Próbáltam megválaszolni, hogy helyén való, mert nemtehet mást a háziorvos és a társadalom tehetetlenségét nem érdemes aháziorvoson számon kérnie. Én azt tudom, hogy Önnek valóban nincs sem joga,
sem lehetőssége - kizárólag kötelezettsége van, amivel vagy együtt él, vagy elmenekül - amit eddíg sem tett meg. Azt is tudom, hogy a helyzet nem megoldható. Már nem az. Nem az életét, a hozzáállását és áldozatvállalását akartam kritizálni, sajnálom, amiért félreérthetően fogalmaztam. Veérprofesszornak elküldöm e két levelét, hátha tud elfogadható javaslatot írni Önnek. Munkáját őszintén elismerve szívélyes üdvözlettel:
dr Gerencsér Emőke