A zaklatás nem mindig nyilvánvaló vagy észrevehető, sokszor csendben történik. Legyen szó iskoláról vagy munkahelyről, fontos, hogy tudjuk, van segítség.
Alapvető elvárásként gondulunk rá, azonban a biztonságos közösség mégsem garántált minden munkahelyen vagy oktatási intézményben. A munkahelyi és iskolai zaklatás súlyos lelki terhet róhat akár a felnőtt, akár a gyermek érintettekre. A zaklatás nem mindig látszik, de mindig fáj.
Az UNICEF Magyarország széleskörű felmérést végzett a magyar középiskolás gyerekek iskolai zaklatással kapcsolatos tapasztalatairól. A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók 66%-a tapasztalt tanulmányai során rendszeresen fizikai, lelki, vagy verbális bántalmazást, az esetek közel felében mindez napi szinten történt. A bántalmazások elkövetői jellemzően az osztálytársak, azonban vannak esetek, amikor az iskolai közösség más tagjai azok. A bántalmazó viselkedésben alkalmanként pedagógusok is érintettek, a válaszadók 21 százaléka számolt be ilyen esetről.
Az iskolai zaklatás során egy diákot tartósan, szándékosan bántalmaznak, történjen ez fizikai, verbális, érzelmi módon, online vagy valós térben. A gúnynevek használata, a rendszeresen megalázó vagy sértő megjegyzések, a személyes dolgok elvétele, tönkretétele, a kiközösítés vagy nyilvános megszégyenítés is ide tartozik.
Figyeljünk a gyermekünk viselkedésére, minden változás (hangulatingadozás, étvágy- vagy magatartásbeli változás) figyelmeztető jel lehet arra, hogy valami történt gyermekünkkel. A hosszú csend a gyerekszobában nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden rendben van. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy gyermekünk mivel tölti a szabadidejét. Kulcsszerepe van az együtt töltött minőségi időnek. Szülőként feladatunk, hogy biztosítsunk teret és időt arra, hogy gyermekeink beszéljenek magukról és megosszák a nehézségeiket. Türelemmel várjunk, amíg magától megnyílik, és igyekezzünk megérteni a helyzetét. Ha problémát észlelünk forduljunk az óvoda-iskolai segítők és az iskolapszichológus felé. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványtól szülőként és diákként is lehet segítséget kérni. Súlyos esetben a rendőrséget keressük fel.
Munkahelyi zaklatásról akkor beszélünk, ha valakit tartósan, célzottan negatív bánásmód ér a munkahelyén, ami érzelmi, mentális vagy fizikai egészségét is károsíthatja, kihat a munkavégzésére, valamint a magánéletére. A zaklatás gyakran pszichoszomatikus tüneteket okoz, például alvászavarokat, szorongást, motivációhiányt vagy addikciókat. A leggyakoribb formái közé tartozik a nemi, életkori, etnikai vagy szexuális alapon történő verbális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, kirekesztés, megfélemlítés, illetve a méltóságot sértő bánásmód. A munkahelyi zaklatás azonban nem minden esetben könnyen felismerhető, ez a mobbing, vagyis a csoportos zaklatás a munkahelyen. A mobbing kifejezést korábban állatok ragadozó viselkedésére használták, mára azonba olyan munkatársak csoportját írja le, akik egyetlen kollégát megaláznak, diszkriminálnak, kritizálnak, pletykákat terjesztenek róla, vagy figyelmen kívül hagyják a munkával kapcsolatos ötleteit. A munkavállalók gyakran hosszú ideig egyedül próbálnak megküzdeni a helyzettel, mielőtt segítséget kérnének.
Azonosítsunk a helyzetet és ne alkalmazkodjunk: adjunk visszajelzést bántalmazónknak, érzelmeinket kifejező, énközléseket tartalmazó beszélgetésben. Ha nem tapasztalunk változást a bántalmazó részéről, forduljunk a HR munkatársakhoz, majd a szervezet vezetőjéhez. Munkajogász is a segítségünkre lehet. Megoldás lehet a munkahelyi légkörpozitív változása, vagy a munkahely elhagyása. Az érzelmi trauma és a megterhelés feldolgozásában pszichológus szakember segítségét kérhetjük. Ha a zaklatás a kollégánk irányába történik, álljunk mellé támogatóan. Hallgassuk meg, jelezzük felé, hogy nincs egyedül és bátorítsuk, hogy forduljon bizalommal a megfelelő szervezethez vagy vezetőhöz. Emellett mi magunk is jelezhetjük az esetet – akár név nélkül – a munkáltatónak vagy egy belső etikai csatornán, hogy elindulhasson a kivizsgálás.
A bántalmazás az élet bármely területén megjelenhet, de semmilyen formában nem elfogadható. Senki sem érdemli meg, és a bántalmazott soha nem felelős a kialakult helyzetért. A zaklatás nem mindig nyilvánvaló vagy észrevehető, sokszor csendben történik. Legyen szó iskoláról vagy munkahelyről, fontos, hogy tudjuk, van segítség. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk róla, felismerjük a jeleit és merjünk segítséget kérni vagy felajánlani. Fontos, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor mi magunk vagyunk a bántalmazás elszenvedői, hanem akkor is, ha kollégánkat, gyermekünket vagy bárki mást érhet abúzus, legyen az akár egy másik diák, akár a tantestület, illetve a munkahelyi közösség tagja részéről. Az AVON Magyarország az Ökumenikus Segélyszervezet szakmai támogatásával olyan útmutatót készített, amely segíthet felismerni az iskolai vagy munkahelyi zaklatás jeleit és kapaszkodót nyújthat azoknak, akik lépni szeretnének – akár saját magukért, akár másokért.
Ha érdekel, milyen jelek utalhatnak bullyingra, ezt a cikket ajánljuk.