Az agy ritmusa: mi befolyásolja, mennyire tudunk ütemre tapsolni?

Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc, az ELTE PPK kutatói a Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az agy hogyan igazodik a ritmushoz, és mennyire segít ez abban, hogy felnőttek pontosan tudjanak ritmusra mozogni. Ehhez olyan kognitív jellemzőket is vizsgáltak, mint a munkamemória és a zenei képzettség.

Két fő tényezőre koncentráltak

A kutatók azt vizsgálták, hogy miért különböznek az emberek abban, hogy mennyire jól tudnak ritmusra mozogni vagy ütemre tapsolni. Górcső alá vették, hogy az agy mennyire „hangolódik össze” a zenével, vagyis mennyire követi az ütemet, másrészt azt is figyelték, hogy a munkamemória, vagyis a rövid távú figyelem és információtartás képessége hogyan befolyásolja a pontos ritmuskövetést.

EEG-felvételeket készítettek az agyhullámokról

A kísérlet során a kutatók EEG-felvételeket készítettek arról, hogyan követik az agyhullámok a ritmikus hangsorokat (szinkopált és nem szinkopált ritmusokat), miközben a résztvevők passzívan hallgatták azokat. Ugyanakkor ujjmozdulatokat kellett végezniük (gitármintához hasonló „tap” feladat) és munkamemória-teszten vettek részt (számlálási feladat, zavaró ingerekkel). Az eredmények meglepők voltak. Bár az agy az ütemhez igazodott, erősebb idegi összhang nem feltétlenül eredményezett pontosabb ütemtartást. Akadt olyan összefüggés is, hogy nagyobb idegi válaszokhoz intenzívebb "ingadozás" (azaz kevésbé következetes taps) társult. Ezzel szemben a munkamemória, vagyis az a képesség, hogy mennyi információt tudunk rövid ideig észben tartani és feldolgozni, szoros kapcsolatban állt a ritmus követésével: aki erősebb munkamemóriával rendelkezett, az pontosabban és egyenletesebben tudott tapsolni az ütemre.

Fontos szerepe van a kognitív képességeknek

A kutatók szerint ez arra utal, hogy az agy ritmusérzékelése és a ritmusra való mozgás nem ugyanazt a folyamatot használja. Amíg az idegi összehangolódás segíti, hogy az agy pontosan érzékelje az ütemet, és előre jelezze a következő ritmuselemeket – különösen passzív hallgatáskor –, addig aktív mozgásnál már fontos szerepe van a rugalmasságnak és a kognitív képességeknek, például a figyelemnek és a munkamemóriának is.

A zenetanulás nem feltétlenül javítja a ritmusszinkronizációt

A kutatás szerint a zenei tapasztalat önmagában nem befolyásolta jelentősen a ritmus követésének képességét. Ez arra utal, hogy a zenetanulás nem feltétlenül javítja a ritmusszinkronizációt, és előfordulhat, hogy valaki zenész létére is gyengén tartja az ütemet. A tanulmány azt is megállapította, hogy a zenei előképzettség (milyen sokáig és hány hangszeren tanult valaki) nem volt erős és általános előrejelző tényező a taps teljesítményében ennél a vizsgálatnál. A ritmus‐ és ütemérzékenység fejlődése összetett: nem elég az agy automata válasza. A kognitív képességek – például hogy mennyire jól tud valaki időintervallumokat fejben tartani és alkalmazkodni – voltak meghatározóak a gyakorlati mozgás kivitelezésében. 

Ha érdekel egy új kutatás a hidratálás és a stressz kapcsolatáról, ezt a cikket ajánljuk.