Ma már a híradásoknak köszönhetően az egész világ minden bajáról értesülünk. Hogyan reagál erre a pszichénk és mi lenne az optimális?
Talán még emlékszünk arra a képre, amely „megrengette a világot”: a hároméves kisfiú holttestére a parton, akivel a szülei tengerre szálltak, hogy a háború elől elmenekülve akárhol is, új életet kezdhessenek. Azóta több ezren haltak meg a tengeren, miközben az emberrablóknak és embercsempészeknek kiszolgáltatva vállalták a halál kockázatát, csak hogy esélyük legyen az emberhez méltó életre. A kisfiúról készült fotó világszerte többmillió kattintást hozott, de miután kiborzongtuk magunkat, legtöbben ott folytattuk a napot, ahol egy pillanatra megálltunk.
Jól van ez így?
A globalizáció és a technológia fejlődése elhozta azt a korszakot, amikor arról is tudunk, mi történt a Föld másik felén aznap. A hírek döntő része azonban negatív: egy amerikai felmérés szerint a politikai és közéleti hírek fogyasztói 82%-ban érzik úgy, hogy a tudósítások túlnyomórészt negatív hangvételűek. Miközben feldolgozhatatlan mennyiségű tragédia ömlik ránk napi 24 órában, a pszichénk védekezni kezd. Egy kutatás szerint már mindössze 14 perc negatív hírfolyam is kimutathatóan növeli a szorongást és a levertséget.
Nem állhatunk meg minden hírnél zokogni, ahogy nem hívhatjuk meg az otthonunkba az összes fázó, nincstelen embert sem, akivel találkozunk. Valójában épp azért lennének felelős politikai vezetők, hogy megszervezzék a társadalmi segítségnyújtást és békét teremtsenek – mégsem így működik. Így a vállunkra nehezedik egy furcsa, kollektív bűntudat: felelősséget érzünk bűnökért, amelyeket nem mi követtünk el, és mulasztásokért, amelyeket nem tudunk egyedül pótolni.
A pszichológia szerint, amikor tartósan túl sok negatív inger ér minket, pszichénk megpróbál alkalmazkodni. Így alakul ki az érzelmi deszenzitizáció, vagyis az érzelmi tompulás. Ez nemcsak a bajban lévők tragédiája, akik egyre kevesebb figyelmet kapnak, hanem a sajátunk is: ha a túlélés érdekében csökkentjük az empátiát, lelkileg mi is szegényebbek leszünk. Kutatások igazolják, hogy a tartós negatív hír-fogyasztás „rövid és hosszú távon” is növeli a szorongást, miközben csökkenti az érzelmi reakciókészséget. Ez korunk egyik legnehezebb dilemmája. Nem lehet rá egyszerű morális szabályt adni. Ezért talán érdemes megállni, ítélkezés nélkül ránézni a helyzetre, és feltenni a kérdést: ha másként szeretnék reagálni, mit tehetek ma? Nincs univerzális válasz.
Van, aki az életét teszi arra, hogy segítsen menekülőknek.
Van, aki imádkozik.
Van, aki civil szervezetet alapít, vagy csatlakozik egyhez.
Van, aki eldönti, hogy többé nem megy el szó nélkül a saját utcájában kéregető hajléktalan ember mellett.
Van, aki önkénteskedni kezd, például kórházakban.
És van, aki egyszerűen csak gyakrabban meglátogatja idős nagymamáját.
Egyikünk sem törölheti le az összes könnyet a szenvedők arcáról – és ha egyszer mi kerülünk bajba, lehet, hogy a mi könnyeinket sem törli majd le senki. De ha mindannyian megállunk egy pillanatra, és a magunk módján gátat szabunk az érzelmi tompulásnak, a sok „kicsi” összeadódhat, és működő energiává válhat.
Források:
American Survey Center – The Political News Is Too Negative
Mental Health America (MHA) – Negative News Coverage and Mental Health
Hospital Clínic de Barcelona – News Team –A new study finds that excessive consumption of negative news increases symptoms of anxiety and depression
PMC – National Library of Medicine – Engelhardt, C. R.; Bartholow, B. D. et al. Media Violence and the Development of Emotional Desensitization to Violence in Children and Adolescents
Ha szívesen olvasnál a stresszkezelés hatékony módszereiről, ezt a cikket ajánljuk.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!