Ezt a 3 dolgot a legtöbben rosszul tudják a falásrohamokról

A falásroham nem egyszerű túlevés. A szakirodalom szerint akkor beszélünk róla, ha valaki rendszeresen, kontrollvesztetten eszik rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt, majd erős bűntudatot vagy szégyent él át. Az epizódok gyakran titokban zajlanak, sokszor este vagy éjszaka, és nem ritka, hogy az érintett utána megfogadja: „soha többé”. A rohamok mégis visszatérnek, mert a háttérben nem az akarat, hanem mélyebb pszichés folyamatok állnak.

1. tévhit: A falásroham akaraterő kérdése

A legtöbben úgy gondolják, ha valaki igazán akarná, képes lenne uralkodni magán. Valójában a falásroham komplex mentális zavar, amelyet a stressz, a szorongás, a testképzavar, a gyerekkori minták és az evéshez kapcsolódó érzelmi szabályozás hiánya is fenntart. Sokaknál a rohamot érzelmi feszültség, másoknál a túlzott önkontroll és a napokig tartó koplalás váltja ki. Ilyenkor az evés nem a jóllakásról, hanem a megnyugvásról szól — és a megkönnyebbülést szinte azonnal felváltja a szégyenérzet. Az akaraterő fontos az első lépésekhez, de önmagában nem elég. A hosszú távú megoldás a tudatos önismereti munka, a stresszkezelés fejlesztése és az érzelmi szükségletek felismerése.

2. tévhit: Valamennyi érintett túlsúlyos

Sokan a falásrohamokat automatikusan a túlsúllyal azonosítják, pedig az érintettek egy része normál testalkatú vagy kifejezetten vékony. A szervezet anyagcseréje, a genetikai tényezők és a mozgás mennyisége egyaránt befolyásolja, hogy a kalóriatöbblet mennyire látszik meg a testen. A látszat tehát csalóka, ám attól, hogy valaki nem hízik, a falásrohamok ugyanúgy megterhelik a szervezetét. A vércukorszint-ingadozás, az emésztőrendszeri panaszok és az alvászavar éppúgy megjelenhetnek, mint a túlsúlyos érintetteknél. A normál testsúlyú emberek viszont gyakrabban későn kérnek segítséget, mert nem érzik „elég betegnek” magukat. Pedig az evészavar diagnózisa nem kilókhoz kötött, hanem viselkedésmintához.

3. tévhit: Minden falásroham bulimiába torkollik

A falásroham nem egyenlő a bulimiával. A különbség a kompenzáló viselkedés hiánya: a bulimiások hánytatással, hashajtóval vagy extrém edzéssel próbálják ellensúlyozni a bevitt kalóriákat, míg a falászavarral élőkre ez kevésbé jellemző. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy valaki időszakosan korrigálni próbál koplalással vagy mozgással, de ez még nem jelenti azt, hogy bulimiás.

A falászavar önálló diagnózis az evészavarok között, és kezelés nélkül krónikussá válhat. Pszichoterápiával, kognitív viselkedésterápiával, esetenként gyógyszeres támogatással azonban jól kezelhető, és a visszaesések száma jelentősen csökkenthető.

A gyógyuláshoz komoly belső munka szükséges

A falásrohamok mögött gyakran mély érzelmi hiány, stressz vagy önbüntető gondolkodásmód húzódik. Az akaraterő segíthet elindulni, de a valódi felépüléshez önismereti munka, önelfogadás, hozott minták és sémák újragondolása szükséges, és a legtöbb esetben jelentős haszna lehet a szakmai támogatásnak is. A pszichoterápia, a dietetikai tanácsadás és a támogató közeg együttesen segíthet abban, hogy az evés újra a test táplálásáról, ne az érzelmek elfojtásáról szóljon.

Források:

Mayo Clinic: Binge Eating Disorder – Symptoms and Causes

National Institute of Mental Health (NIMH): Eating Disorders

Cleveland Clinic: Binge Eating Disorder: What It Is, Symptoms & Treatment 

Healthline: Is Bulimia Different from Binge Eating? 

Az egészséges étkezéshez való túlzott ragaszkodás is lehet függőség – ha érdekel a téma, ezt a cikket ajánljuk.