Szeged: kevesebb főorvos, jobb színvonal?

A szegedi kórház

Amint azt a Weborvoson is hírül adtuk, a szegedi önkormányzat a jövőben lemond a városi kórház és a szakrendelő fenntartásáról, a működtetést átadja az egyetemnek – ezt a szegedi polgármesteri hivatalban városi, kórházi és egyetemi vezetők csütörtökön közös sajtótájékoztatón jelentették be. Az egységesítés már korábban is napirenden volt Szegeden, a városvezetők számos alkalommal hangoztatták elkötelezettségüket amellett, hogy a városban megszűnjenek a párhuzamos egészségügyi ellátások. Ez eddig a Gyermekkórház esetében következett be, amelyet a város átadott működtetésre az egyetem Gyermekklinikájának. A most bejelentett lépés a korábbinál nagyságrendekkel nagyobb volumenű, következtében várhatóan a teljes szegedi egészségügyi ellátás átalakul.

Botka László, a város szocialista polgármestere a lépést azzal

indokolta: meg kell erősíteni a szegedi egészségügy helyzetét, ezért a két fenntartó viszonyát eddig jellemző szoros együttműködést még erősebbre kívánják vonni. Úgy fogalmazott: a városban eddig megvalósult és ezután tervezett egészségügyi infrastrukturális fejlesztések akkor hozhatnak valódi eredményt, ha azokkal együtt jár az intézményrendszer átalakítása is. Botka László azt mondta: egy épület, egy rendelő önmagában nem érték, az ingatlanokban zajló szolgáltatás a lényeg, a betegek közül senkit sem érdekel, hogy egy gyógyintézménynek ki a fenntartója. Csak az a fontos, hogy ott milyen ellátást nyújtanak.

Kiiktatnák a politikát a döntésekből?

– Az összevonás nem öncélú. Jelenleg a szegedi egészségügyi ellátórendszer 39 épületet használ, ezért teljes átvilágításra és átalakításra van szükség. Fontos ugyanakkor az, hogy az átalakításokról ne politikai testület határozzon, hanem szakmai döntések szülessenek – fogalmazott Botka László, majd hozzátette: a kórház és a szakrendelő épületei az önkormányzat tulajdonában maradnak, ugyanakkor a gyógyításhoz szükséges ingóságokat a város átadja az egyetemnek, amellyel szolgáltatási szerződést köt a területi ellátási kötelezettség biztosítására. Az átadás-átvétel a dolgozók közalkalmazotti státusát egyelőre nem érinti.

– Nem igaz az a feltételezés, hogy az önkormányzat szabadulni akarna az intézményeitől. A város ugyanis eddig sem adott a költségvetéséből egyetlen fillért sem a kórház és a szakrendelő működésére, az intézmények az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kapott finanszírozásból gazdálkodtak, a pénzük csak keresztülfolyt a városon – mondta Botka László.

Szabó Gábor, az egyetem rektora úgy foglalt állást: az integráció tartalmi előkészítése a szakma feladata, a majdani változtatásokat az egyetem döntéshozó fórumai, az érintett szakmák képviselői, a gazdasági tanács és a szenátus hagyja jóvá. – Az egyetem feladatköre és felelőssége bővülni fog, az a célunk, hogy egy egységes és logisztikailag jól szervezet betegellátási rendszert építsünk ki Szegeden – mondta Szabó Gábor.

Mikó Tivadar, az egyetem Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrumának elnöke szerint egyszerre lehetőség és szükségszerűség az átszervezés, amely amellett, hogy egy gazdaságos és hatékony rendszer felé mozdítja el a jelenlegi szisztémát, a biopolisz egészségipari kulcsprojekt megvalósulását is szolgálja.

Csökken a vezető pozíciók száma

– Ma Szegeden a különféle szakmák sebészei tizenkét műtőblokkban operálnak, a városban tíz intenzív részleg működik, a diagnosztikai hátteret nyolc nagy és tizenhat kisebb klinikai kémiai laboratórium szolgáltatja. Jelenleg van egy szervezetileg független, nagy méretű szakrendelő, emellett mind a klinikán, mind a kórházban működnek ambulanciák is. A józanész azt diktálja, hogy mindezt össze kell vonni egy egységes rendszerbe. A mai szisztéma széttagolt és pazarló, amelynek fenntartása nem indokolt, s nem is reális – mondta Mikó Tivadar, aki kérdésünkre elismerte: az átszervezések számos konfliktust gerjesztenek majd az intézményekben.

– Az osztályok és az egységek összevonásával csökkenni fog a vezető pozíciók száma. Az integráció során kikerülhetetlen a betegellátó egységek költözése, ez az alkalmazkodási kényszer is nehézségekkel fog járni. Az átszervezések gyakorlati megvalósítása ugyanakkor az érintett osztályvezetők és egységvezetők feladata lesz, ami lehetőséget ad a konszenzusos megoldásokra. A kórházi osztályok valószínűleg a személyi állomány átvételével mint részegységek fognak beolvadni az egyetemi klinikákba – nyilatkozta Mikó Tivadar.

A centrumelnök hozzátette: az átszervezés egy több éven át tartó, lépcsőzetes folyamat lesz, az integráció ütemét elsősorban a rendelkezésre álló források szabják majd meg. – A szaktárcánál jelenleg elbírálás alatt van a három intézmény által közösen beadott struktúraátalakítási pályázat, amely keretében 600 millió forintot remélünk elnyerni. Sok múlik azon, hogy ennek az összegnek mekkora részét kapjuk meg: a későbbi megtakarítások reményében osztályokat összevonni és mozgatni rövid távon ugyanis nem kevés költséget jelent – mondta Mikó Tivadar.

Épül az óriásklinika

Az integrációval párhuzamosan folytatódik annak a klinikai tömbnek az előkészítése is, amely révén a szegedi egészségügyi fekvőbeteg-ellátást a jelenlegi, régi klinikaépületekből egy újonnan felépítendő, korszerű tömbklinikába tervezik összevonni. Az eredeti tervekben az szerepelt, hogy egy kétezer ágyas óriásklinika megépítése után valamennyi fekvőbeteg-osztályt egy helyre tömörítenék. A jelenlegi elképzelések szerint nem minden kerülne egy helyre, az új klinika nagyságrendileg ezer ágyas lesz.

Mikó Tivadar elmondta: sok múlik a pályázat kormányzati és uniós támogatásán, optimális esetben 4-5 év múlva lehet megkezdeni a költözéseket, s a jelenlegi klinikaépületek átalakítását vagy eladását. Arra a kérdésre, miért kell már a közeljövőben elköltöztetni számos osztályt, ha néhány éven belül újabb költözés várható, a centrumelnök azt felelte: az óriásklinika használatbavételének idejére már integrált osztályok működnek majd, ezért akkor már nem kell az átszervezésekre, a racionalizálásra újabb energiát és időt szánni.

– A gyakorlati kivitelezést illetően lesznek ellenvélemények, ám mind a város vezetése, mind az egészségügyi intézmények irányítói elkötelezettek a konszenzuskeresésben. Nyilvánvaló, hogy célkitűzésünk a betegellátás színvonalának az emelése, ezt az alapelvet és prioritást bárkinek is nehéz lenne frontálisan megtámadnia – mondta Mikó Tivadar.

Benedek György orvoskari dékán a Weborvos kérdésére arról számolt be: az átszervezések első lépéseként a laboratóriumokat és a traumatológiai ellátást vonják össze.

– Nem két ellenséges vár egyesítéséről van szó, hiszen a kórház és a klinikák között eddig is korrekt együttműködés volt, számos személyes és baráti kapcsolat segíti majd az integrációt. Emellett kétségtelen: lesznek konfliktusok. Az ésszerűsítést ugyanis rendszerint mindenki addig támogatja, amíg az a saját munkakörülményeire, egzisztenciájára vagy hatalmára nincs kihatással. Olykor még egy osztályon belül is jellemző, hogy mindenki s saját munkakörét és feladatát tartja a legfontosabbnak, s a másokét nélkülözhetőnek. Sok ellentét lesz abból, hogy ezentúl ki kinek lesz a főnöke vagy az alárendeltje. Próbálunk majd segíteni az egyeztetésekben, ám minden érintett félnek a kompromisszumkészségére szükség van, olyan megoldás ugyanis nincs, ami mindent a régiben hagyna vagy mindenkinek maximálisan megfelelne – mondta Benedek György.

A kórház a vesztes

Ványai Éva, a szegedi önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságának MDF-es elnöke azt mondta: az OEP-finanszírozás csökkenése olyan tény, ami változásokra kényszeríti a fenntartókat. Ványai Éva arról beszélt: a mintegy háromévesre tervezett átalakítás a költözések miatt átmenetileg kényelmetlenül érinthet számos egészségügyi dolgozót, ám a munkatársak türelmére számítanak.

Tálosi László, a szakrendelő vezetője arról beszélt: mindeddig szakmai elszigeteltség jellemezte munkájukat. Azt mondta: eddig a betegirányítás nem működhetett megfelelően az intézmények között, erre az integráció megoldást fog nyújtani. Szerinte a szakmai kapcsolatok egy szervezeten belül dinamikusabbá válhatnak, s a párhuzamosságok felszámolásával felszabaduló energiákat másra is fel lehet használni.

Pajor László, a kórház főigazgatója a sajtótájékoztatón azt mondta: a központosítás a betegellátás javát szolgálja, az integrációba a kórház egy felújított és korszerűsített, egyensúlyban lévő költségvetéssel bíró intézménnyel lép be. A közös tájékoztató után kérdésünkre a részletekről úgy fogalmazott: intézményi megközelítésben a kórház a vesztese a lépésnek, ezért olyan menekülő utakat kell találni, amely a városban jelenleg létező hiányosságokat pótolva lehetőséget teremt a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására – példaként az egynapos sebészet meghonosítását említette. Kérdésünkre Pajor László elmondta: mindeddig nem volt egyeztetés a kórházban a dolgozókkal. Ezt az intézményvezető azzal indokolta, hogy a szándékok véglegesítésére a napokban került sor, a végső döntést pedig úgyis majd a város decemberi közgyűlése mondja ki.

Az intézmény és kórházvezetők felvetésünkre nem cáfolták azt, hogy a kórházban és a szakrendelőben dolgozó 1100 ember mindegyikére biztosan nem lesz szükség. Becslésekbe azonban senki sem bocsátkozott arra vonatkozóan, hogy várhatóan hány ember kerül utcára. Többen hangoztatták: sok múlik azon, hogy az integrációt milyen ütemben, s milyen tartalommal sikerül lebonyolítani.

Bizonytalanság az intézményekben

Tímár Péter, az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók

Demokratikus Szakszervezete szegedi járóbeteg szakellátási alapszervezetének vezetője kérdésünkre azt mondta: a dolgozók állásaikat féltik, a szakrendelőben teljes bizonytalanságban telnek a napok, mindeddig ugyanis semmilyen tájékoztatást nem kaptak a tervekről. Csak azt tudják, amit a sajtó közölt.

Hasonlóan nyilatkozott megkeresésünkre Bánfalvi Attila, a kórház közalkalmazotti tanácsának elnöke is, aki az egyeztetés hiányát ugyancsak felvetve kiemelte: álláspontja szerint a szakrendelő és a kórház beolvasztásával – mivel Csongrád megyében nincs megyei kórház – megszűnik a progresszív betegellátás alsó szintje, s mivel a klinikák regionális feladatokat látnak el, a Szegeden és környékén élőknek az eddigiekhez képest csorbulhat az ellátása. Bánfalvi Attila úgy vélekedett: félrevezető a párhuzamosságokra való hivatkozás. A közalkalmazotti tanács elnöke álláspontját azzal indokolta: mivel a kórháznak és a klinikának más a feladata, ezért nem lehet párhuzamos ellátásról beszélni.
.

Oláh János, a városi közgyűlés ellenzéki frakcióvezetője a Weborvosnak úgy nyilatkozott: szükség van a szegedi egészségügyi ellátás integrációjára, ám azt nem lehet az érintettek bevonása nélkül végrehajtani. Szerinte a rendelőintézet egyetemi kézbe adása nem indokolt, a rendelőket inkább az ott dolgozó szakorvosoknak kellene átadni. Álláspontját azzal magyarázta: az oktatási tárca irányítása alá tartozó egyetem feladata az oktatás, a kutatás és a magas szintű regionális betegellátás, meglátása szerint ebbe a spektrumba nem fér bele az alapszintű szakorvosi járóbeteg-rendelések működtetése.

Ágoston Zsuzsanna, az egyetem közalkalmazotti tanácsának elnöke szerint a várható döntéssorozat gazdaságilag racionális lehet, ám nagyon sok a bizonytalanság. Abban bíznak, hogy a változások egyetemi állásokat nem veszélyeztetnek, s az átcsoportosítások után a klinikákra háruló többletfeladatokhoz elegendő embert is átvesznek, s nem a klinikákon dolgozók munkaterhelését növelik.

A csütörtöki bejelentés még nem konkrét jogi lépésekről szólt, csupán szándéknyilatkozatként értékelhető. Elhangzott: az elképzelés akkor válik jogi érvényű döntéssé, ha azt a városi önkormányzat képviselőtestülete és az egyetemi döntéshozó grémiumok is jóváhagyják. Valószínűleg ez még ebben az évben megtörténik.