Koszorúér-betegekben atorvastatin szedése mellett ritkábbak az életveszélyes szívritmuszavarok.
 |
A tanulmányban 106 olyan beteg vett részt, akik 86 százalékába egy hónapon belül ültették be a defibrillátort és csaknem valamennyien azért szorultak az implantációra, mert tartós kamrai tachycardiájuk volt. A betegek randomizáltan vagy placebot (53), vagy napi 80 mg atorvastatint (53) szedtek. Az átlagos követési idő 12 hónap volt. A vizsgált személyek többségének anamnézisében (87 százalék) infarktus szerepelt, az esetek csaknem felében volt keringési elégtelenség.
A statinnal kezeltek LDL-koleszterin szintje a kiindulási átlag 130 mg/dL értékről 65 mg/dL-re csökkent, a placebo csoportban értékelhetően nem változott. A vizsgálat elsődleges végpontja az ICD mellett bekövetkező kamrai tachycardia vagy fibrilláció volt – ez szignifikánsan ritkábban fordult elő statin terápia mellett (placebo:38 százalék, atorvastatin:21 százalék, kockázati arány 0.47, p=0.04). A másodlagos végpontokban (halál, infarktus, revaszkularizáció, szélütés együttesen) a két csoport között statisztikailag értékelhető különbség nem volt (placebo:6 százalék, atorvastatin: 9 százalék, p=0.72).
A vizsgálat először bizonyította megfelelően kontrollált körülmények között, hogy koszorúér-betegekben az életveszélyes szívritmus-zavarok atorvastatin szedése mellett ritkábbak, és így az ICD működésére, az áramütésre ritkábban van szükség. Későbbi, részletesebb tanulmányoknak kell tisztázniuk, hogy a statin terápia kedvező, antiarrhythmias hatása az atorvastatin lipid-csökkentő tulajdonságának, vagy valamilyen pleiotrop hatásnak köszönhető, illetve ez specifikus effektus-e, vagy csoporthatás.
(Forrás: Heart Rhythm Society Meeting, Boston, MA, 2006. május.)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!