A hibákkal foglalkozik legújabb jegyzetében Dr. Szepesi András.
Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a szolgáltatói oldalon – hiszen a törvényben a teljes egészségügy érintett – hiányzik a koordináció, az érdekegyeztetés. Hiányzik a „karmester”, aki képes az ágazat vitás kérdéseit integrálni, politikai jelszavak és felkiáltások helyett algoritmusokba, rendszertervbe, időrendi megvalósítási tervbe rendezni, és a kormánnyal felelősen megállapodni.
Előzmények
Múlt szombaton a törvény előéletét, a hozzá vezető utat, a politikai körülállást, és a kezdetben már látható problémákat foglaltam össze. Udvariasan, némi iróniával, de szándékosan szókimondóan. Immár nyolc hónapja, minden péntek este, szombati megjelenéssel. (HIC RHODUS, HIC SALTA!)
Hét közben már akkorára nőtt a feszültség az egészségügyben, hogy újabb cikkel reagáltam. (BRÉKING NYÚÚÚZ!) Ilyet korábban csak egyszer tettem, Cserháti Péter rendkívüli felmentése miatt (CSERHÁTI)
A feszültségnek több oka volt. A béremelést egy olyan bonyolult törvénnyel kötötték össze, ami az orvosok jogállásától az alkalmazás szabályain és a hálapénz mindkét oldali büntethetőségén keresztül a tartós kirendelésig nagyon sok mindent tartalmaz. Ha ezt a jogban járatlan orvos, nővér, gyógytornász és egyéb egészségügyi dolgozó olvassa, és megpróbálja magára vonatkoztatni, akkor könnyen infarktus közeli állapotba jut. Ilyen törvényt csak nagyon körültekintően szabadna mind a szakmai, mind a laikus közvélemény elé bocsátani.
Hiba hiba hátán
1) Célszerű lenne, hogy ha tőlünk elvárják a „Good Clinical Practice” követését, akkor a jó kormányzati gyakorlattól is elvárhatjuk, hogy a pontosító szabályokat hordozó kormányrendelet(ek), esetleg miniszteri rendeletek egyidejűleg kerüljenek nyilvánosságra.
2) A várható és elvárt hatások értelmezése az egészségügy, az orvosok, a betegek és a lakosság felé azonnal és egyidejűleg történjen, kellő hozzáértéssel, egészen tudatosan és őszintén, hogy ne okozzon se fölösleges félelmet, szorongást, se pánikot. Itt a modern kommunikáció minden hatásos eszközét alkalmazni kellene.
Sajnos, ez nem így kezdődött. Első hiba.
A folytatás se volt valami felemelő. A MOK vezetői először a négyórás konzultációs időt kevesellték, majd azt állították, hogy nem az ő bértáblájuk került a törvénybe. Ez utóbbi állítást egy idő után már nem emlegették, mert egy hivatalban lévő miniszterelnököt nem túl okos dolog meghazudtolni. Tudni illik, neki hatalmas apparátus áll rendelkezésre, hogy az elhangzottakat rögzítsék, a nyilvánosság előtti kiabálásokat feldolgozzák, és azzal szembesítsék a szereplőket. A MOK vezetői eleinte „minden gőzt a hajókürtre irányítottak”. Valamilyen önvédelmi harcba kezdtek. Második hiba.
Médiatámogatóik is megzavarodtak. A legharsányabb kormányellenes szakértő és blogger (akit szerencsére szeptember 12-én nem választottak meg a MOSZ elnökének, az új kamarai vezetés intenzív támogatása mellett sem) azt kiáltotta ismételten, hogy kuka! Kukába ezzel a rossz törvénnyel!
A másik, az egykori magánklinikai menedzser, az „orvosbárózás nagyasszonya” pedig azt mondta, hogy egész jó a törvény, megindítja azokat a szerkezeti változásokat, amelyek bezáratják a sok kis haszontalan kórházat, és mindjárt minden jobb lesz. (Ugyan milyen érdekeket képvisel?) Egyedül a tartós orvosi kirendelést hordozó passzust törölné el, emberjogi, személyiség jogi okokból.
Az egészségügyre vonatkozó törvényeket és szabályokat ismerők számára is meglepetés volt ez a törvényhely. Az „egészségügyi vészhelyzeti jogrend” ezt eddig is lehetővé tette. Hogy ezt a passzust milyen szándék helyezte el most a törvényszövegben, azt nem tudjuk. De ha nagyon sok orvos nem fogja elvállalni az új szolgálati jogviszonyt, akkor gondoljanak erre. Gulyás Gergely miniszter szóban már két napja finomítgatja, értelmezi ezt, de ebben a légkörben (amiért azért körvonalazhatók a szereplők) ez valószínűleg nem lesz elég. Ez is hiba.
Ugyancsak sürgősen tenni kell a „kifelejtett” háziorvosi rendszerrel valami pozitívat, mert az láthatólag a kormányt lepte meg, hogy ott is orvosok dolgoznak, de dominánsan vállalkozási formában. Márpedig a praxisfinanszírozás mai technikájában nincs külön bérfinanszírozási rubrika. Ezt mindenki maga állapítja meg, sajnos nagyon alacsonyan. De ahány, annyiféle. Viszont nélkülük nincs kiszámítható egészségügyi ellátás. Ez is a törvény hibája.
Az egészségügy csapatmunka
Az orvosok, különösen a szakorvosok, team-ekben dolgoznak. A nagyvonalú béremelés a többiek arányosítása nélkül, már ma is láthatóan hatalmas feszültséget generált. Mi lenne, ha a MOK vezetése venne egy mély levegőt, és javasolná: átmenetileg a szakorvosok béremelésének egy részét ajánlják fel a team többi tagjainak, közöttük szakdolgozó kollégáinknak? Itt a gesztus legalább annyit érne, mint a pénz. Ezt kellő felhatalmazással a kórházigazgatók biztosan meg tudnák oldani. Persze, ez csak vészforgatókönyv. A kormány itt előre hozhatja a szakdolgozói béremelés jövő évi ütemét. Pénzbe kerül, de megéri.
Bizonyos időtávon engedélyezni lehetne (de nagyon emberbarát és rugalmas módon) az önkéntes többletmunkát. A kollégák dönthessék el, hogy ezt állami munkáltatónál vagy a magánvilágban teljesítik. Ez sajnos egy régi, nem vagy rosszul szabályozott terület, amit csak fokozatosan szabad átalakítani. Nem csak az orvosok, de a betegek szükségletei miatt. Amikor ezt írom, felmerül bennem, hogy a törvényt leírók, miként bírták megállni nevetés nélkül, hogy miközben minden szakmát beszorítanak egy szabályba, a szülészorvosoknak generálisan engedélyezik az ellenkezőjét? Kognitív disszonancia? Ismét egy hiba.
Ha oldják a törvény kényszerítette rendszer merevségeit, akkor esély van a munka kereteinek betartására (mert pihent orvos a jó orvos!) a betegek illegális áramlásának fokozatos megszüntetésére és a hálapénz tilalmára.
Miért is beszélek én a hibákról?
Most szombatra eredetileg egy meditatív cikket terveztem írni. Szép Aesopus mesét terveztem az írás gerincének, a 132. mesét a hatalmas mesefolyamból, hogy megvilágítsam az orvosok, nővérek, ápolók, asszisztensek, „noch dazu” takarítók, műszakiak, betegszállítók és egyéb kórházi dolgozók egymásra utaltságát. De ezt tulajdonképpen, kicsit érzelmesen már megírtam korábban. (A GYÓGYÍTÓK LELKE)
És akkor barátaim, ismerőseim egyszerre többen felháborodva szóltak, hogy nézzem meg a cikkem alatti és a saját üzenőfalamon lévő Facebook-bejegyzéseket, mert a közismert Dr. H., nem mellesleg a MOK Etikai Kollégiumának felkent képviselője, valami furcsát írt a kommentek közé, ráadásul két helyre. Ide is másolom: „Ez az írás nem hiba, hanem bűn! Szégyellje magát a szerzője!”.
Elgondolkodtam. Milyen lelke van annak, aki ilyet leír? Vajon mit gondol magáról? Pár éve volt egy mérges könyv, amit Kende Péter újságíró az orvosok hibáiról, fennhéjázásáról írt. Ez volt a címe: Mik vagytok ti, istenek?
Szerintem a bűnök megítélése vagy a bíróságra, vagy a Jóistenre tartozik. Az, hogy pontosan mire gondolt, rejtve maradt. Ismét egy hiba: az érvelés hiánya. Dr. H. kommentben történő felmerülését pedig úgy raktam helyre, hogy mérhetetlenül utálom és igazságtalanságnak tartom az orvosbárózást, csak úgy általában. Persze, konkrétan azonosíthatók feudális tulajdonságokkal rendelkező, a betegektől rengeteg pénz beszedő kollégák. Dr. H. sztársebész. Évek óta csak privát betegeket lát el. Intézményi tarifái nyilvánosak. Akkor most kritikusom orvosbáró vagy sem? Miközben egyik legfőbb őre, etikai szabályalkotója a közfinanszírozásban, és hamarosan az egészségügyi (köz) szolgálati jogviszonyba átsorolásra kerülő, időnként nehéz helyzetben dolgozó kollégáknak.
Persze, ne dimenzionáljuk túl, ez a beszólás is beleillik abba a kakofóniába, ami a mögöttünk lévő hetet jellemezte. Csak a MOK-tól kevesebb selejtet, több tudást várunk.
Hogyan tovább, ha nincs karmester?
Ott tartottunk, hogy ha oldják a törvény kényszerítette rendszer merevségeit, akkor esély van a munka kereteinek betartására, a betegek illegális áramlásának fokozatos megszüntetésére és a hálapénz tilalmára. A MOK új vezetése, továbbra is kizárólagos tárgyalóként szerepel, ezzel iszonyatosra nő a felelőssége. Immár nem csak az orvoskért. Mert a béremeléshez kötött rendszerátalakítás mindenkit érint.
Közben kiderült, ráadásul egy nyílt levélből, hogy a MOK új vezetése nem tárgyalt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával. Nem tárgyalt a Független Egészségügyi Szakszervezettel. Nincs nyoma, hogy tárgyalt volna az EDDSZ-szel. Nem tárgyalt érdemben a MOSZ új vezetőivel. Nem tárgyalt a Magyar Kórházszövetséggel. Nem tárgyalt az Egészségügyi Gazdasági Vezetők egyesületével. Nem tárgyalt a magánegészségügy képviselőivel (pl. PRIMUS Egyesület). Hiba-hiba-hiba. Ezek sorban megszólaltak.
Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a szolgáltatói oldalon (a törvényben a teljes egészségügy érintett) hiányzik a koordináció, az érdekegyeztetés. Hiányzik a „karmester”, aki képes az ágazat vitás kérdéseit integrálni, politikai jelszavak és felkiáltások helyett algoritmusokba, rendszertervbe, időrendi megvalósítási tervbe rendezni, és a kormánnyal felelősen megállapodni.
Végül pénteken reggel Kincses Gyula azt mondta, hogy ők nem utasítják el a törvényt, tárgyalni szeretnének. Nagyon rossz vicc lett volna, ha elutasítják. Végül is a kormány is mondhatná, hogy ha ilyen sok pénzért ekkora balhét vásárolok, akkor maradjon minden a régiben. Legfeljebb lesz egy kis támogatás emelés a HBCS és pontrendszerben, valamint a praxisfinanszírozásban, a többit meg beszéljék meg a szereplők a MOK új vezetésével.
Kincses Gyula október 13-án, kedden találkozik Pintér Sándor belügyminiszter úrral. Nem tudom, hogy felületesség, tudatlanság vagy szándékosság (a rendőrminiszter címke politikai sugallata?) miatt említette így, de halkan megjegyzem:
1) Pintér Sándor belügyminiszter úr egyáltalán nem mellékesen miniszterelnök-helyettes. Ebben a minőségében gondoljanak rá.
2) Magyarországon a belügyminiszter a közigazgatás felelőse, nem csak rendőr meg ilyesmi. A közösségi egészségügyi ellátás (de a járványügy és az ÁNTSZ területi munkája) erősen kötődik a közigazgatáshoz.
3) Ha a MOK új elnöke elvállalja a tárgyalás felelősségét, akkor próbálja meg az egészségügy többi szereplőjének érdekeit legalább makroszinten egyeztetni. Vagy legalább nyomatékosan felhívni a tárgyaló partnerek figyelmét, ők nincsenek egyedül a pályán.
Epilógus
Számos hibát jeleztem. Az iparban ezt selejtnek hívják. Ha bekerül az eladott áru közé, nagy bajt okozhat. Egy ilyen nagy rendszer alakításába is be-becsúszhat hiba. Nagyon nagy bajokat okozhat. Okosan ki kell javítani, ez mindannyiunk érdeke.
Új hét következik. A járványhelyzet nem megnyugtató. Naponta ezerhez közelítő új fertőzött, 15-20 áldozat, és tegnap 82-en voltak lélegeztetőgépen, ma 110-en. Rendkívül sok múlik a lakosság okosságán, együttműködésén. A világban változik a tesztelés gyakorlata, de Magyarországon is elérhetők a legmodernebb gyors módszerek. Merkely rektor-professzor bejelentése a nagy hangzavarban alig hallatszott. Pedig ebben a fázisban a fertőző gócok korai észlelése és lokalizálása életmentő. És ez nem demagógia.
Ajánlott jelszavaim most változatlanok:
VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET
VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET
VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET
hogy minél többen túlélhessük a járványt!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!