Aki ezt a törvényt szakmailag összeállította és jóváhagyta, az az orvosok mellett a kormányt és a miniszterelnököt is – politikai értelemben – életveszélyes helyzetbe hozta – dr. Szepesi András jegyzete.
A jó kormányzás attribútumai
Az, hogy a COVID-19 járvány második hulláma itt van, sokkal több fertőzést, sokkal több megbetegedést okoz és egyre több emberáldozatot követel, mint a tavaszi hullám, talán már mindenki érzi a bőrén. Aki nem vak és süket, az látja, hogy az egészségügyi dolgozók egyre elkeseredettebben küzdenek, hogy megmentsenek mindenkit, gyógyítsanak minden körülmények között. Akik úgy tesznek, mintha vakok és süketek lennének, azokat megbüntetik, ha nem viselnek maszkot, megsértik a kijárási tilalmat, nyitva tartják az üzletüket, vagy söröznek a tiltott időzónában. Az operatív törzs egyenruhás szereplői erről naponta számolnak be, számszerűen. Ha nem tudnám, hogy ennek népnevelő célzata van, akár bosszankodhatnék is, hogy milyen sok „süket ember” él közöttünk.
Megvilágosodás
Summa summarum, úgy tűnik, hogy kormányunk elkezdte komolyan venni a járvány gyors terjedésével előállt helyzetet. Nem kapkodták el. A szakértők, az egészségügy nyilvánosság előtt megjelenő szereplői legalább két hónapja már figyelmeztettek. Ki-ki habitusa szerint, óvatos tudományos stílusban, szakértői körülírásokkal és nemzetközi hivatkozásokkal, vagy ennél sokkal gorombábban. Olyan volt ez, mint az ógörög tragédiában a népet képviselő kórus kardala, dalolták a magukét, a döntéshozók pedig jó esetben nem reagáltak. Rossz esetben kicsit mosolyogva lekezelték a Cassandrának jelentkező figurákat, kezükkel az egyenlő szárú négyszög három oldalát rajzolva a levegőbe: nem is kocka a fejed, Bandika. Az általam is felemlegetett COVIDIÓTÁK vidáman hirdették a téves eszméiket, toborozták, fanatizálták a híveiket. Azért néha felvillant az igazság pillanata: masszív vírustagadók fordultak vissza a „damaszkuszi úton”, sorra nyilvánosság elé álltak, hogy elkapták a vírust, és borzalmas fájdalmak és panaszok közepette élték túl. Azután lassan a celebek is elkezdtek maszkot viselni, de néhányan közülük is elkapták a vírust. Eddig a legmakacsabb „maszkot nem viselő miniszter”, a külügyi és külgazdasági miniszter esete a legfeltűnőbb, aki nem csak megfertőződött, de beteg is lett, és tisztességesen tudósított a panaszairól. Jó szívvel kívánunk neki gyógyulást, mert még sok feladata van. El kell látnia az országot vakcinával, szerezni kell a hatásosnak látszó gyógyszerekből, és értékesítenie kell a lélegeztetőgépekből vásárolt fölösleget.
Törvénykezés
Október elején meglepő események láncolata indult el. Orvosbéremelés! De jelentős ám! Maga a miniszterelnök jelentette be. A MOK új vezetése örömtáncot lejtett. De egyáltalán nem mindenki. Aki ismeri az egészségügyet, az tudja, hogy az orvos nem egy magányos lovag. Még a „világ végén” dolgozó háziorvosnak is vannak segítői, van szakmai környezete. Ha beljebb jövünk, ez a munkatársi kör a járóbeteg szakrendelésen már szélesebb, markánsabb. Itt már az asszisztencián kívül gazdasági-műszaki szereplők is vannak. És ahogy feljebb megyünk az intézményeknek a progresszív ellátásban betöltött hierarchiáján, egyre több és több nem orvos szakember, egyetemet, főiskolát végzett mérnök, közgazdász, diplomás nővér, szakasszisztens, informatikus, műtősnő és -fiú, adminisztratív és műszaki személyzet, takarító, raktáros, portás, munkás stb. veszi körül őket. Nélkülük az orvosok szinte semmit nem tudnak tenni, ez egy szakmai rendszer, hatalmas, bonyolult, érzékeny munkamegosztással. Lehetetlen az egyes csoportokat külön kezelni. Erről korábban sokszor írtam. A teljes „nem orvosi kör” kifelejtése (de legyünk igazságosak, a szakdolgozóknak egy 20%-os béremelési ütem novemberi kezdése napirenden volt, de a 20% összehasonlítása a 100%-kal, pláne, hogy nagyon alacsony bérhez lett hozzárendelve, csak fokozta a keserűséget), különösen egy járvány felfutó szakaszán, ahol ők ugyanannyira, esetenként jobban veszélyeztetettek, mint az orvosok, nem volt bölcs dolog.
Két napra rá megjelent a „jogállási törvény”, amelyik az orvosokat rendesen felháborította (de bizonyos elemei a többi egészségügyi dolgozót is sújtják), és ez elképesztő helyzetet teremtett. A bulvár és egyéb médiumok az orvosok szörnyű csapdába csalásáról cikkeztek. Nem vitás, ebben volt igazság. De szeretném megjegyezni, hogy aki ezt a törvényt szakmailag összeállította és jóváhagyta, az az orvosok mellett a kormányt és a miniszterelnököt is – politikai értelemben – életveszélyes helyzetbe hozta. Közel egy hónap kellett ahhoz, hogy ezt felismerjék. A MOK elnök nyilvános megjegyzése szerint egy hónapig „hozzájuk se szóltak”. November 3-án elkezdtek megjelenni a végrehajtási utasítások, kormányrendeletek. (478/2020. EMMI-rendelet, 479/2020.). A veszélyhelyzet kihirdetése, és számos egyéb szabály, amelyik az eredeti jogállási törvényre épült. Közben (részben már korábban) a MESZK, majd a MOK nyilvánosságra hozta felméréseik eredményét, és ez rémisztő volt. A január 1-jei kezdőnapra időzített új szerződéseket olyan nagyszámú orvos és szakdolgozó nem kívánta aláírni, hogy az a járvány közepén alapjaiban rendítette volna meg a betegellátást.
Valamit tenni kellett.
OKFŐ
A kormány tízéves regnálása alatt soha nem látott 8 nap következett. Cikksorozatomban még soha nem hivatkoztam jogszabályokra, számuk és megjelenésük közlésével. Szerintem egy publicisztikának nem ez a dolga. De a mostani helyzet annyira különleges, hogy erős argumentációval szeretném társítani a mondanivalómat.
November 10-i dátummal három újabb kormányrendelet jelent meg a Közlönyben (484/2020., 485/2020., 486/2020.) , amelyek az egy héttel korábbi rendelkezések kritikus részeit hatálytalanították, újabb szabályokat vezettek be.
És akkor, mint „nyuszi a kalapból” november 17-én előkerült egy újabb kormányrendelet (507/2020) amelyik az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) megalapításáról rendelkezik. Nocsak! - kaptam fel a fejemet. Egy hónapja a KARMESTER KERESTETIK cikkemben valami ilyesmiről írtam. Két hete, már odáig merészkedtem, hogy sürgősen kormánybiztos kinevezését ajánlottam, a KÖZELEDNEK! című írásomban. Olvasva a jogszabályt, ennek a munkakörnek a legfontosabb elemei benne vannak, talán a jogállása nem olyan tiszta és világos, mint egy kormánybiztosé. De hogy sürgős volt a dolog, mi sem bizonyítja jobban, hogy miniszterelnök úr a 105//2020. (XI.18.) ME-határozattal egy nappal később már ki is nevezte a főigazgatót, Jenei Zoltán személyében. Közgazdász, az elmúlt években a Pécsi Tudományegyetem kancellárja volt. Korábban rendőrségi karriert futott, dandártábornokként a Somogy megyei kapitányság, majd az ORFK egyik vezetője volt. A korábbi kormányok idején dolgozott az államigazgatásban mint helyettes államtitkár, majd szakállamtitkárként, de egy ideig vezette a BM Központi Kórházát is. Mint minden politikai kinevezettnél, a médiumok azonnal nagy felhajtással fogadták, rendőr, RENDŐR kiáltások közepette. Ilyenkor nem szeretek a „mainstream” véleményekkel tartani, megkérdeztem tehát pécsi egyetemi és kaposvári kórházi barátaimat. Jó véleménnyel voltak róla. A többit meglátjuk. A marsallbot a kezében, az öt helyettese is ki van már nevezve. Van még egy-két elvarratlan szál (ÁEEK viszonya az OKFŐ-höz, NEAK együttműködések, ÁNTSZ – operatív törzs stb.) de remélem, ezek nagyon hamar tisztázódnak. Valamint az is, hogy a jogállási törvény érzékeny részeinek a szóban bejelentett elhalasztása a 2022 utáni időszakra mikor jelenik meg jogszabályban, hogy teljesen helyreállítsa a közbizalmat. A MOK (pénteken este, 20 óra 46 perckor) kiküldött E-hírlevele: „Most akkor mi van az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvénnyel?” címmel, az előbbi kérdésemet erősíti.
Mindeközben
Haladunk a járvány csúcspontja felé. Minden erőre, tudásra szükség van, hogy csökkentsük a bajt, amelyik most csőstül jön. Ma bejelentette a Miniszterelnöki Hivatal egyik államtitkára, hogy már a hét végén megkezdik az egészségügyi dolgozók, majd a pedagógusok, a közlekedésben, a rendvédelemben, a szociális ellátásban dolgozók, tehát a fokozottan veszélyeztetettek teljes körű szűrését. Végre, ismét megdőlt egy dogma, mi is elkezdjük a tömeges szűréseket. Változni (romlani) fognak az adatok, de a korai kiszűrés életeket menthet.
Nagyon sokan aggódunk Merkely Béla rektor úrért, aki már nem csak karanténban van, de tegnap óta a betegség tüneteiről is beszámolt. Sokat tett azért, hogy a járvány megértése, a társadalom vizsgálata megfelelő mederbe kerüljön. Gyógyulást kívánunk neki.
A jegyzet címében feltett kérdésre még nem tudom a pontos választ. De ezért senki se rám haragudjon. Elsősorban az egészségügyért aggódok, lobbizom, hogy minél kevesebb szenvedéssel éljük túl a járványt, és minél több életet mentsünk meg, minél több egészséges embert adjunk vissza a családjának. Akik nyolc hónapja olvassák a jegyzeteimet, emlékezhetnek rá, hogy ez a fő motivációm. Ennek érdekében néha még jóslásra is vetemedek. Sok minden „bejött”, de egy dolog miatt továbbra is elégedetlen vagyok. Jó lenne, ha a kormányban is ismernék azt a mondást: bis dat, qui cito dat! Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy a most már teljes egészében a sürgősségi ellátásra és a járvány kezelésére rapidan átállított egészségügyben nem lehet azonnal (december 1. kezdőnappal) teljes körben 100%-os béremelést és a fokozottan veszélyeztetettek számára jelentős pótlékot adni. Ne mondja senki, hogy a pénz hiányzik. Péntek reggel számolt be a rádióban miniszterelnök úr egy sikeres kötvénykibocsátásról, tehát pénz van. Remélem, az új főigazgató, aki közgazdász, el tudja mondani a főnökeinek, hogy a jelen helyzetben az egészségügyi dolgozók nemcsak rengeteget dolgoznak, nemcsak az életüket és egészségüket kockáztatják, hanem a kiadásaik is megnőttek, és a korábbiakhoz képest elvesztették azokat a túlmunkából megszerezhető jövedelmeiket, amivel a nagy többség a szerény béreket kiegészítette. Ennek a dimenzióiról dr. Varga Péter Pál igazgató úr a Magyar Nemzetben publikált írásában megdöbbentő adatokat tett közzé. Komolyan kellene venni!
Kívánjunk a kormánynak az életösztön mellé bölcsességet is!
VÉDJÜK AZ EGÉSZSÉGÜGYET!
VÉDJÜK EGYMÁST!
TÁMOGASSUK A GYÓGYÍTÓKAT!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!