Nógrádi Tóth Erzsébet „Négy évtized az egészségügyben” címmel írt könyvet, amellyel hiánypótló kiadvány született az ágazat sorsáról. A szerző a mai könyvbemutató apropóján adott interjút a Weborvosnak.
Az egészségügy történetét belülről látni ritka lehetőség. Nógrádi Tóth Erzsébet, a MÚOSZ Egészségügyi Szakosztályának elnöke, 40 év tapasztalatával, miniszterek és államtitkárok visszaemlékezéseivel, valamint saját, páratlan szakmai archívumával mutat rá, miért nem sikerült mindmáig stabil alapokra helyezni az ágazatot, és milyen irányokra lenne sürgősen szükség.
A szerző több évtizedes egészségügyi újságírói munkássága az egyik leghitelesebb lenyomata annak, hogyan alakult át a magyar egészségügy a rendszerváltás utáni évtizedekben. Riporteri pályája során végigkísérte a szakma kiemelkedő szereplőit, döntéshozóit, az ágazatot formáló fordulatokat és válságokat, és nemcsak dokumentálta, hanem rendszerezte is azokat a szakmapolitikai gondolatokat, amelyek meghatározták több generáció egészségügyét. Írásait szociális érzékenység, következetes szakmai elkötelezettség és az egészségügy iránti mély felelősség hatja át; riportjai az idősekről, a peremre szorult emberekről – a bányászoktól a prostitúció vagy a drog fogságába került fiatalokig – élő korlenyomatot is adnak a rendszerváltás utáni Magyarország mindennapjairól.
Újságírói pályájának külön fejezete a 2013 óta évente megjelenő Medicina Fórum című szakmai évkönyvsorozat, amelynek alapító főszerkesztőjeként az ágazat szinte minden meghatározó szereplőjét megszólaltatta. Az évkönyvekben egészségügyi miniszterek, államtitkárok, biztosítási szakemberek, egészségpolitikusok, ágazati vezetők és érdekképviseletek prominensei írták meg saját koruk értékeléseit – így olyan páratlan dokumentumgyűjtemény jött létre, amely egyszerre szakmai lenyomat és egyedülálló történeti forrás.
Most megjelent, 680 oldalas kötete az elmúlt 40 év egészségügyi folyamatait foglalja össze: történelmi kontextusba helyezve a döntéseket, következményeket, töréspontokat és előrelépéseket. A könyv egyszerre krónika, visszatekintés és szakmai figyelmeztetés egy olyan ágazat működéséről, amelynek stabilitása mindannyiunk életminőségét meghatározza. Nógrádi Tóth Erzsébet könyvének bemutatója alkalmából adott interjút lapunknak.
A könyvben a Medicina Fórum évkönyvekben megjelent miniszteri és ágazatvezetői publicisztikák is szerepelnek. Miért tartottad fontosnak ezek beemelését?
A publikációk sora átfogó képet ad az elmúlt évtizedek ágazatvezetése mögött húzódó gondolatiságról, hiszen felkérésemre a létező összes tárcavezető leírta meglátásait. 2023-ban és 2024-ben arra kértem a korábbi minisztereket, hogy emlékezzenek vissza ténykedésükre: milyen intézkedéseket hoztak, ezek közül melyek voltak sikeresek, melyek sikertelenek. A következő évben pedig arra kértem őket, hogy minősítsék az egészségügy jelenlegi helyzetét, és tegyenek javaslatot jobbítására. Így született meg az a 16 pontos javaslat is, amelyet elküldtünk Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, aki válaszolt is az üzenetre. (A 16 pont interjú után olvasható - a szerk.)
A 16 pont tehát a volt ágazatvezetői vélemények összegzése?
Igen. Egy éve, a Magyar Kórházszövetséggel, mintegy 400 résztvevő előtt rendeztük meg a 47. Medicina Fórum Konferenciát, amelynek részeként megtartottuk a VIII. Egészségügyi Miniszteri-államtitkári csúcstalálkozót. Ez utóbbin a jelenlegi és a korábbi ágazatvezetők fogalmazták meg jobbító célú véleményüket, javaslataikat az ágazat jövőjével kapcsolatban. A konferencia résztvevőinek kérésére a 16 pontban összesített véleménycsokrot eljuttattuk a belügyminiszternek, aki röviden válaszolt is rá. Ez a dokumentum is bekerült a ma bemutatott könyvbe.
A Medicina Fórum évkönyv 2013 óta a te szabadalmaztatott projekted. Kiket kérsz még fel publikálásra?
Az évkönyvekben az ágazatvezetők mellett további egészségpolitikusok, kamarák vezetői, közgazdászok, biztosítási szakemberek fogalmazzák meg gondolataikat. Az elmúlt két évben pedig — ahogy említettem — visszatekintésre és helyzetértékelésre kértem a korábbi minisztereket, Surján Lászlótól kezdve napjainkig. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek mind szakmapolitikai írások, nem pedig pártpolitikai vélemények.
Ki tudnál emelni egy-két olyan pozitív és negatív döntéshozatali eseményt az elmúlt negyven évből, amely különösen jelentős volt?
Az olvasó döntse el, hogy pozitívum vagy negatívum, de természetesen jelentős eseményből nincs hiány. Nagyszerű időszak volt a rendszerváltás kora, 1990 és 1994 között föllélegzett a társadalom. Az egészségügyet illetően 1989-ben leválasztották a társadalombiztosítási alapokat a központi költségvetésről. Ez óriási dolog volt, hiszen így a járulékokkal azok gazdálkodhattak volna, akik befizették. 1993-ban létrejöttek a választott nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatok. Ígértek 300 milliárd forintnyi vagyont is a tb-alapoknak, hogy önállóan működhessenek. Az ígéretek között volt az is, hogy megtisztítják a tb-alapokat a szociális feladatok finanszírozásától. Akkor ennek mindenki örült. A rendszerváltozás első kormányában Surján László irányította az egészségügyet, az ő minisztersége alatt történt a háziorvosi rendszer kialakítása, a kórházi hármas vezetési modell bevezetése. A tb-önkormányzatoknál ugyanakkor gazdálkodási problémák adódtak, és talán ez vezetett oda, hogy 2000-ben megszüntették önállóságukat, és az alapot visszahelyezték a központi költségvetésbe. Az OEP először a Miniszterelnöki Hivatalhoz, majd az Egészségügyi Minisztérium alá került.
Aztán Gógl Árpád – aki két évig volt miniszter – 1998-ban bevezette a háziorvosi praxisok privatizációját – ingyenes praxistulajdonnal. Kidolgozta a sürgősségi és a mentési rendszer koncepcióját is.
Utána Mikola István jött, aki megalkotta a kórháztörvényt és az orvosok szellemi szabadfoglalkozású státuszát szerette volna megteremteni. Ám az őt követő Csehák Judit új kórháztörvényt nyújtott be a parlamentbe, amit technikai okok miatt az Alkotmánybíróság megsemmisített. De pozitívum, hogy ebben az időszakban 50%-os béremelés történt az ágazatban.
Folytatva az események sorát: Rácz Jenő miniszter az egyéni járulékszámlák bevezetését szorgalmazta, és kidolgozták a humánerőforrás monitoring rendszerét is. Aztán váratlanul Molnár Lajost nevezték ki utódjául. Molnár idején került sor a drasztikus kórházi ágyszámcsökkentésre.
Nem is ez volt a baj, hanem az, ahogyan csinálta: konszenzuskeresés nélkül. Teljes konfrontációba került a szakmával. Rövid minisztersége után Horváth Ágnes továbbvitte ezt az irányt. Bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, ami tetemes bevételt jelentett a az ágazatnak, ám a lakosság körében óriási volt a felháborodás. Így aztán egy népszavazás után a következő kormány megsemmisítette ezeket a díjakat.
Ezután a pártonkívüli Székely Tamás próbálkozott az ágazat konszolidációjával, de a kialakult helyzetben törekvései sikertelennek bizonyultak. Szócska Miklós mély válságot örökölt. Ám hivatalba lépését követően látványos intézkedéseket hozott, megerősítette a rezidensprogramot, megszüntette a szakma által elutasított Egészségbiztosítási Felügyeletet, előkészítette a ma már mindenki által alkalmazott Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Teret.
Szeretném megemlíteni a közelmúlt eseményeit is. Váratlanul tört ránk 2020-ban a COVID világjárvány. A kormány gyorsan lépett, védőoltásokat szerzett be, 300 milliárd forint értékben lélegeztetőgépeket vásárolt, ez utóbbiak – alkalmatlanságuk miatt - közfelháborodást váltottak ki. A járvány felszínre hozta az egészségügy gyenge pontjait, például a kritikus nővérhiányt. Az intenzív osztályon dolgozó orvosok és ápolók emberfeletti munkáját az egész ország hálálta. A 30 ezernél több halálozás megrázta a társadalmat. Ám pozitív hatása is volt a járványnak, előtérbe került a mesterséges intelligencia alkalmazása. A közelmúltban igen jelentős orvosbéremelés elismerésre érdemes, amelynek célja a hálapénz megszüntetése volt. Megkezdődött a szakdolgozók bérének emelése is. Ebben az időszakban szervezték át az alapellátást, az ügyeleti rendszert az Országos Mentőszolgálathoz integrálták, amely számos kritikával jár. Az ágazat 2022 óta a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozik. Takács Péter államtitkár beiktatását követően elsődleges feladatának egy olyan betegközpontú egészségügyi ellátórendszer kialakítását jelölte meg, amelyben mindenki időben és az állapotának megfelelő helyen jut hozzá a szükséges gyógyításhoz. Kiemelt célja a járóbeteg-szakellátásban egy hatékonyabb és lakosságközeli digitális időpontfoglalási rendszer működtetése. Ám az egészségügyet is negatívan érintették, érintik a külpolitikai események, az Ukrajnában és a Közel-Keleten folyó háborús helyzet és a geopolitika hektikus változásai, ahogyan a belpolitikában zajló, immár a jövő évi választások miatti viharos események is.
A legnagyobb probléma azonban, hogy bár minden kormány ígéri, az egészségügy soha nem volt, és máig nem prioritás.
Mit emelnél ki ennek legfájóbb következményeként?
Talán azt, hogy nagyon rossz a magyar lakosság egészségi állapota. A megelőzhető halálozásban európai viszonylatban is sajnos az elsők között vagyunk. Hiába voltak népegészségügyi programok az elmúlt négy évtized során, azokat csak részben sikerült megvalósítani. Egyetértek azokkal a szakemberekkel, akik szerint az egészség össztársadalmi érték, az egészséges humán erőforrás a gazdaság motorja. Azzal is egyetértek, hogy az egészség megőrzése az egyének feladata is, ezért lenne fontos már az óvodákban kezdeni az egészségtan oktatását.
A könyv írása/összeállítása közben milyen gondolataid születtek – mit szűrtél le 40 év krónikájából?
Sajnos ez a 40 év sem volt elég ahhoz, hogy az egészségügyi szakemberek tudományos evidenciákra épülő javaslatait a nagypolitika komolyan vegye. Pedig kialakult az egészség-gazdaságtan tudománya, amelynek ugyanolyan értéke van, mint más tudományágaknak. Óriási felelőssége van a mindenkori hatalomnak abban, hogy az oktatást és az egészségügyet megfelelő helyre tegye a nemzetgazdasági sorrendben. Bár GDP-arányosan nőtt az egészségbiztosítási alap költségvetése, még mindig nem fedezi a gyógyítás valós költségeit. Az idén várhatóan 120 milliárd forintos adósság halmozódik fel az egészségügyi intézményekben, amit ugyan utólag mindig megtérít az adott kormányzat, de ilyen körülmények között nem lehet megfelelően gazdálkodnia a kórházak menedzsmentjének.
Ha egy valamit megtehetnél politikai szinten az egészségügyért, mi lenne az?
Maradnék a szakmámnál, az egészségügyi szakújságírói hivatásomnál. Véleményem szerint sürgősen össze kellene hívni egy Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt a gyógyító ágazatban érintett valamennyi szereplővel. Felkérném a Magyar Tudományos Akadémiát is a közös gondolkodásra. Bevonnám a kamarákat, szakmai és betegszervezeteket, a jövőkutatókat, a mesterséges intelligenciában, az egészség-gazdaságtan tudományában jártas szakembereket, az egészségipar képviselőit. Végre el kellene fogadni mindenkinek, hogy az egészségügy kormányzati ciklusokon átívelő nemzetgazdasági ágazat. Nem lehet négyévente újrakezdeni, így nem lesz kilábalás a gondokból.
Nyoma sincs kormányzatokon átívelő folyamatoknak?
A 40 év alatt 17 miniszterünk vagy államtitkárunk volt – ebből ketten töltötték ki teljes ciklusukat. Ez nagyon sokat elmond. Az átlagos vezetői ciklus 1,95 év. Ez alatt az idő alatt 16 vezetője volt az egészségbiztosítónak. A várólisták csökkentését Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója kezdte el 2012–2013-ban, nagyon értékes munkával. Idei, váratlan távozása – 30 évig dolgozott a biztosítónál, minden a kisujjában van. Hogy lehetne így bármilyen stabilitást is kialakítani?
A könyvet terjeszti a Medicina Könyvkiadó, kapható a Medicina Könyvkiadó könyvesboltjaiban, valamint a nagyobb könyvesboltokban (Líra, Libri, Könyvtündér). Megrendelhető továbbá a kiadó weboldalán.
Alább változtatás nélkül közöljük a 16 pontot, melyet Nógrádi Tóth Erzsébet kérésünkre eljuttatott a Weborvosnak:
VIII. Egészségügyi miniszteri-államtitkári csúcstalálkozó
november 19.
16 pontos javaslat a Belügyminiszternek és az Egészségügyért Felelős Államtitkárnak
A 2024. november 19-én tartott 47. Medicina Konferenciához kapcsolódó VIII. Egészségügyi miniszteri–államtitkári csúcstalálkozó kerekasztal-beszélgetésében résztvevő korábbi ágazatvezetők és meghívott egészségügyi közgazdász az alábbi javaslatokat fogalmazta meg az ágazat aktuális helyzetének javítása érdekében:
- Az egészségügyi ágazat helyzetének javítása összkormányzati felelősség, az egészséges lakosság a gazdasági növekedés egyik nélkülözhetetlen motorja. Az ágazat irányítása nem lehet széttagoltságon a minisztériumok között.
- Önálló Egészségügyi Minisztérium felállításának mérlegelése szükséges annak érdekében, hogy az ágazat érdekképviselete hangsúlyosabb legyen a kormányban.
- Növelni kell az egészségügy GDP arányos, inflációhoz igazodó költségvetését, ez 2023-ban csupán 4,5% volt, amellyel az EU tagállamok között az utolsók között van. Csak így szüntethető meg az évek óta meglévő kórházi adósságállomány, épülhet be az amortizáció az intézmények működésébe; csak így garantálható a méltányos, az orvosokat és a szakdolgozókat itthon és a pályán tartó jövedelem.
- Az egészségügy finanszírozásának kereteit mielőbb meg kell változtatni, el kell mozdulni a bizonyítékokon alapuló egészségpolitika irányába (egészség szükséglet–elemzéssel, ellátói kapacitások–hozzáférési elemzésekkel stb.). Csak valid adatbázisok képezhetik a hosszútávú, konszenzusra épülő változások meghatározásának alapját.
- Az átalakításhoz ismét társadalmi konszenzus kialakítására van szükség, hasonlóan a 2011-ben konszenzussal elfogadott Semmelweis Tervhez, amelyet társadalmi párbeszéd előzött meg.
- Meg kell erősíteni a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt, megfelelő számú szakembert kell biztosítani ahhoz, hogy szolgáltatásvásárló biztosítóként működhessen.
- Jogszabályban kell újra szabályozni a köz-, és magánellátás viszonyát, az előző kényelmi szolgáltatási színvonalat fokozatosan közelíteni kell a privát ellátáshoz.
- Kötelezően be kell kapcsolni a magánellátást az ESZST rendszerbe annak érdekében, hogy az állami szolgáltatókkal azonos ellenőrzés vonatkozzon rájuk, valamint azért is, hogy a betegek kérelmeinek követhető legyen, illetve a betegellátás egésze a határok lebontásával szektorsemlegesen valósulhasson meg.
- Kiemelt fontosságú a népegészségügy előtérbe helyezése, az egészséges Magyarország 2011–2027 kormányprogram megvalósítása függetlenül az Európai Uniós források hozzáférhetőségétől. A szakértők által összeállított új népegészségügyi programot kormányprogramként kell elfogadni.
- Fontos a fiatalok tudatos korosztályához adaptált kommunikációs eszközökkel végzett egészségnevelése, és az iskolai egészségtantan tárgy általános bevezetése, a népegészségügyi programok népszerűsítése. Ezekhez meg kell nyerni azokat az egészségügyi dolgozókat, akik először találkoznak a páciensekkel. Meg kell nyerni és igénybe venni a szakmai civil szervezetek és az egészségügyi érdekképviseletek szakértelmét, valamint a médiacsatornák edukációs, műsorok támogatásával.
- Szakemberek bevonásával sürgető az egészségügyi jövőkutatás, hiszen a klímaváltozás, a gazdasági környezet változásai miatt követni kell az ágazatnak.
- Létre kell hozni az Egészségfejlesztő Kutató Intézetet.
- Az orvos alapvetően életvégzős felsőoktatási, feladattal szerződéses jogviszonyban végzi. A jelenlegi diplomás bér levő szolgálati jogviszony erőltetése motiválatlansághoz, kiégéshez, teljesítmény csökkenéséhez, többirányú pályaelhagyáshoz, elvándorláshoz vezethet.
- A szabadon választott orvosi kamara jogszabályi útját ki kellene szélesíteni, vissza kell állítani a Magyar Orvosi Kamara státuszát.
- Működtetni kell a humánerőforrás monitoring rendszert, amelyet jogszabály ír elő. Ennek híján nem lehet tudni, hogy hol vannak létszámhiányos és leterhelt egészségügyi intézményekben. Ki kell alakítani a humánerőforrás monitorozás és fejlesztés rendszerét, mely reagálna a változó ellátói kapacitásokra.
- Felül kell vizsgálni az orvos rezidensek ügyeletének gyakorlatát, ugyanis annak ellenére, hogy csak három hónapos gyakorlat után ügyelhetnek, sok esetben ennél korábban osztják be őket, használják orvosi pecsétjüket, aminek jogi következményei is lehetnek.
"Pintér Sándor belügyminiszter válaszában egyebek mellett néhány intézkedésről tájékoztatott. Például arról, hogy az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe bekapcsolták a magánegészségügyi szolgálatokat, az elmúlt tanévben bevezették az iskolai egészségtan oktatást, teljeskörű a HR monitoring rendszer, előrelépés történt a szakorvos képzésben, szándékuk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) megerősítése, az informatikai rendszer fejlesztése és a mesterséges intelligencia alkalmazása. Az egészségügyi rendszer általános megújítására később kerülhet sor." – Nógrádi Tóth Erzsébet: Négy évtized az egészségügyben c. könyve, részlet
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!