Túl nagy ego? Koránt sem! Így ismerhető fel a nárcisztikus személyiségzavar

A hétköznapi szóhasználatban lassan minden kellemetlen expartnerre, domináns főnökre vagy nehéz természetű személyre rákerül a „nárcisztikus” címke. A pszichiátria azonban ennél jóval pontosabban és szűkebben definiálja, mit jelent a nárcisztikus személyiségzavar.

A „nárcisztikus” szó az elmúlt években az egyik leggyakrabban használt pszichológiai kifejezéssé vált. A közösségi médiában, podcastokban vagy párkapcsolati témájú videókban gyakran találkozni vele, sokszor olyan emberekre használva, akik önzők, manipulatívak, empátiahiányosak vagy folyamatos figyelmet követelnek maguknak.

A nagy ego csak a köznyelvben nárcisztikus zavar

A szakemberek szerint bizonyos fokú nárcizmus minden emberben jelen van. Az egészséges önbizalom, az ambíció vagy az elismerés iránti igény önmagában teljesen normális jelenség.

A probléma akkor kezdődik, amikor az önértékelés nagyon instabillá válik, és az illető folyamatos külső megerősítésre szorul ahhoz, hogy fenntartsa saját fontosságérzését. Ilyenkor jelenhet meg a grandiózus viselkedés, a túlzott érzékenység a kritikára vagy az empátia zavara.

A nárcisztikus személyiségzavar valójában

A DSM-5 diagnosztikai rendszer szerint a nárcisztikus személyiségzavar olyan tartós személyiségminta, amelyet túlzott önfontosságérzés, csodálatigény és empátiahiány jellemez. 

Az érintettek gyakran különlegesnek érzik magukat, úgy gondolják, hogytöbb figyelem vagy elismerés jár nekik, és nehezen viselik, ha kritikát kapnak vagy háttérbe szorulnak. Sok esetben kihasználhatnak másokat saját céljaik érdekében, miközben nem különösebben érdekli őket, hogy a viselkedésük milyen hatással van a környezetükre, a körülöttük élő emberekre.

Több formája is van

A külső magabiztosság mögött ugyanakkor gyakran erősen sérülékeny önértékelés áll. Ma már különbséget tesznek az úgynevezett grandiózus és vulnerábilis nárcizmus között.

A grandiózus forma látványosabb: az érintett domináns, magabiztos, sokszor arrogáns benyomást kelt. A vulnerábilis forma ezzel szemben sokkal rejtettebb lehet. Ezek az emberek rendkívül érzékenyen reagálnak a kritikára, könnyen megszégyenülnek, és erős bizonytalanságot élhetnek meg, még akkor is, ha kifelé ezt próbálják leplezni.

Hiába hisszük sokakról, nem gyakori

A diagnosztika az utóbbi években sokat változott. A WHO új rendszere, az ICD-11 már inkább azt vizsgálja, mennyire sérül az önazonosság, az érzelemszabályozás és kapcsolati működés. 

A nárcisztikus személyiségzavar nem számít különösebben gyakori állapotnak. A teljes népesség néhány százalékát érintheti, férfiaknál valamivel gyakrabban fordul elő.

Kialakulásának hátterében több tényező állhat egyszerre. A genetikai hajlam mellett fontos szerepe lehet a gyermekkori környezetnek, az érzelmi elhanyagolásnak, a kiszámíthatatlan szülői visszajelzéseknek de ugyanígy problémás lehet a túlzott idealizálás is.

Nem önmagában jelentkezik

A nárcisztikus személyiségzavar ritkán jelenik meg önmagában. Gyakran depresszióval, szorongásos zavarokkal vagy más személyiségzavarokkal együtt diagnosztizálják.

A kezelés legfontosabb formája a pszichoterápia. A terápiás munka célja nem egyszerűen az, hogy az érintett „kevésbé legyen egoista”, hanem hogy stabilabb énképet és önértékelést legyen képes kialakítani, jobban felismerje saját érzelmeit, és kapcsolatai is kiegyensúlyozottabbá válhassanak.