A szociális izoláció számottevően károsíthatja a szív és érrendszert

A kardiovaszkuláris kockázat kapcsán ritkán gondolunk pszichoszociális tényezőkre, pedig egyre több bizonyíték alapján a magány önálló rizikófaktornak tekinthető. Hatása bizonyos esetekben a dohányzáséhoz vagy az elhízáséhoz hasonló mértékű lehet.

A szociális izoláció (objektív kapcsolathiány) és a magány (szubjektív élmény) káros hatása ugyanakkor nem azonos. Mindkettő növeli a kardiovaszkuláris kockázatot, de eltérő mechanizmusokon keresztül. Míg a magány pszichés stresszként jelenik meg, izolációban gyakran az ember egészségmagatartása is számottevően romlik, ezzel súlyosbítva a rizikót.

Biológiai hatásmechanizmusok

Első hallásra nem tűnik olyan veszélyesnek, hogy a tartós magány fokozza a stresszválaszt, ám ez élettani folyamatokra bontva azt jelenti, hogy emelkedik a kortizolszint, aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, és gyulladásos folyamatok indulnak be a szervezetben. Ezek a változások hozzájárulnak a magasvérnyomás (hipertónia), az érbelhártya működési zavara (endothel diszfunkció) és az érelmeszesedés (atherosclerosis) kialakulásához. Egyes kutatások szerint a magány a génexpresszió szintjén is befolyásolja az immunválaszt, fokozva a gyulladásos aktivitást.

Klinikai evidenciák

Ezek a folyamatok olyan mértékben károsíthatják a szív- és érrendszert, hogy – mint azt metaanalízisek is kimutatták – nem túlzás kimondani: a szociális izoláció és a magány jelentősen növeli a coronaria-betegség és a stroke kockázatát. A British Heart Foundation és más szervezetek is kiemelik ezt a tényezőt, mint jelentős, de alulismert rizikót. És bár idősebb korban különösen erős ez a hatás, fiatalabb populációkban is kimutatható.

Viselkedéses tényezők

A szociális izoláció további biológiai kockázatokat rejt magában, amennyiben gyakran együtt jár az egészség szempontjából kedvezőtlen életmódbeli mintázatokkal, úgy mint:

• kevesebb fizikai aktivitással,
• egészségtelen táplálkozással,
• rosszabb gyógyszeradherenciával,
• fokozott alkoholfogyasztással.

Mit tehetünk?

Ha tehát valakinél szeretnénk csökkenteni a szív- érrendszeri betegségek kockázatát, érdemes figyelembe venni adott ember életében a pszichoszociális tényezőket is.

Segíthetünk

• a társas kapcsolatok tudatos támogatásával,
• közösségi programokkal,
• pszichológiai intervenciókkal,
• izolált embertársaink aktív felkutatásával akár az ellátórendszerben akár a társadalom más területein.

A szociális izoláció és a magány – amellett, hogy negatív hatással van az ember életminőségére – jelentős kardiovaszkuláris kockázatot is hordoz. A jövő megelőzési stratégiáiban ezek felismerése és kezelése kulcsszerepet kaphat az egészségügyben és szélesebb társadalmi körökben egyaránt.

Források:

• Psychosomatic Medicine – Cacioppo JT, Hawkley LC, Crawford LE et al. – Loneliness and health: potential mechanisms
• Perspectives on Psychological Science – Holt-Lunstad J, Smith TB, Baker M et al. – Loneliness and social isolation as risk factors for mortality: a meta-analytic review
• Heart – Valtorta NK, Kanaan M, Gilbody S et al. – Loneliness and social isolation as risk factors for coronary heart disease and stroke: systematic review and meta-analysis