Pajzsmirigybetegségek: az intő jelektől a diagnózisig

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A pajzsmirigybetegségek tünetei sokszor alattomosan jelentkeznek, és könnyen összetéveszthetők más állapotokkal. A fáradtság, a testsúlyváltozás vagy a hangulati panaszok önmagukban nem elegendők a diagnózishoz, ezért fontos a kivizsgálás és a laboreredmények megfelelő értékelése.

A pajzsmirigy működése az egész szervezetre hatással van. Hormonjai szerepet játszanak az anyagcsere szabályozásában, az energiaháztartásban, a szív működésében, a testhőmérséklet fenntartásában, valamint a termékenység és a hangulat alakulásában is. Ha a pajzsmirigy túl sok vagy túl kevés hormont termel, az számos, első látásra egymással össze nem függő tünetet okozhat.

A szakorvos nem csak a tünetek alapján diagnosztizál

A pajzsmirigybetegségek tünetei gyakran nem specifikusak, ezért könnyen összetéveszthetők stresszel, életmódbeli tényezőkkel vagy más betegségekkel. A panaszok önmagukban nem elegendők a diagnózis felállításához, laborvizsgálatokra és szükség esetén képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet. A nyakunk tájékán található kis szerv problémái nagyon gyakoriak hazánkban és a világon – ahogy prof. dr. Földes János endokrinológus szaktekintély korábban az Orvosok Lapjának írt interjúnkban (2016. március) fogalmazott: a pajzsmirigybetegségek gyakorisága miatt az endokrinológia szinte „virágkorát éli”. 

A pajzsmirigybetegségek panaszai gyakran nem specifikusak, ezért könnyen összetéveszthetők stresszel, életmódbeli tényezőkkel vagy más betegségekkel. A tartósan fennálló tünetek ugyanakkor indokolhatják a kivizsgálást.

A pajzsmirigy alulműködésének jelei

Amikor a pajzsmirigy nem termel elegendő hormont, az anyagcsere-folyamatok lelassulnak. Az állapotot hypothyreosisnak nevezik.

A leggyakoribb tünetek közé tartozhat:

• tartós fáradtság, kimerültség
• levertség, koncentrációs nehézségek
• megmagyarázhatatlan testsúlygyarapodás
• székrekedés
• fokozott hidegérzékenység
• száraz bőr, töredezett haj
• lassú szívverés
• izom- és ízületi fájdalmak
• memóriazavarok
• depresszív hangulat

A tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, ezért sok beteg hosszú ideig nem tulajdonít nekik különösebb jelentőséget.

A pajzsmirigy túlműködésének tünetei

A hyperthyreosis során a pajzsmirigy túl sok hormont termel, ami felgyorsítja a szervezet működését. A pajzsmirigy túlműködése nemcsak kellemetlen tüneteket okozhat, hanem hosszabb távon a szív- és érrendszert is terhelheti. Különösen idősebb korban nőhet a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázata, ezért a szívműködés ellenőrzése a kivizsgálás és a követés fontos része lehet. 

A legjellemzőbb panaszok:

• szapora vagy szabálytalan szívverés
• fokozott izzadás
• kézremegés
• fogyás normál vagy fokozott étvágy mellett
• ingerlékenység
• szorongás
• alvászavarok
• izomgyengeség
• fokozott melegérzékenység
• A pajzsmirigy megnagyobbodása – az úgynevezett golyva vagy strúma – szintén előfordulhat.
• Nőknél menstruációs zavarok jelentkezhetnek, Graves–Basedow-kór esetén pedig jellegzetes szemészeti tünetek is kialakulhatnak.

A leggyakoribb pajzsmirigybetegségek

A pajzsmirigy működését többféle betegség is érintheti.

A Hashimoto-thyreoiditis autoimmun eredetű gyulladás, amely a pajzsmirigy fokozatos károsodásához és végül alulműködéshez vezethet. A betegség különösen gyakori a nők körében, és kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. 

A Graves–Basedow-kór szintén autoimmun betegség, de jellemzően túlműködést okoz. Gyakran társul golyvaképződéssel és szemészeti eltérésekkel.

A pajzsmirigygöbök gyakori elváltozások. Többségük jóindulatú, de egy részük hormontermelő lehet, illetve bizonyos esetekben további kivizsgálást igényel. A korszerű ultrahangvizsgálatoknak köszönhetően ma már sok olyan apró göb is felismerhető, amely korábban rejtve maradt volna, ezért a felfedezett elváltozások számának növekedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a betegség is gyakoribbá vált.

Ritkábban pajzsmirigyrák is állhat a panaszok hátterében. A daganatnak több típusa ismert, amelyek prognózisa és kezelése eltérő lehet.

Pajzsmirigyrák: nem minden diagnózis jelent rossz prognózist

A pajzsmirigyrák több típusa ismert, közülük a leggyakoribb a papilláris pajzsmirigy-karcinóma. Bár a „rák” szó érthetően sok aggodalmat kelt, a differenciált pajzsmirigyrákok – megfelelő kezelés mellett – általában jó prognózisú betegségeknek számítanak. Prof. dr. Földes János szerint a papilláris karcinóma teszi ki a pajzsmirigy rosszindulatú daganatainak döntő többségét, és az érintettek nagy része megfelelő kezelés esetén nem ebben a betegségben hal meg. 

A kezelés rendszerint műtétből áll, amelyet bizonyos esetekben radiojód-terápia és hormonpótlás egészíthet ki. A terápiás döntéseket a daganat típusa, kiterjedése, valamint a beteg egyéni kockázati tényezői alapján hozzák meg. 

Prof. dr. Földes János szerint a differenciált pajzsmirigyrákok kezelése ma már egyre inkább személyre szabott megközelítésen alapul. A sebészeti beavatkozás, a radiojód-kezelés és a hormonkezelés továbbra is a terápia alappillérei, ugyanakkor a kezelési stratégia megválasztásakor figyelembe veszik a daganat kiújulásának kockázatát, a beteg életkorát és egyéb prognosztikai tényezőket is. Az alacsony kockázatú esetekben ma már nem feltétlenül szükséges a lehető legagresszívebb kezelés, míg a magas kockázatú pácienseknél továbbra is a teljes terápiás eszköztár alkalmazása indokolt.

Ritkábban fordul elő a follikuláris karcinóma, míg a medulláris és az anaplasztikus pajzsmirigyrák annál is jóval kisebb arányban jelentkezik. Utóbbiak biológiai viselkedése, kezelése és várható kimenetele jelentősen eltérhet a differenciált pajzsmirigyrákokétól, ezért minden esetben egyéni kivizsgálás és kezelési terv szükséges.

Mit mutatnak a laboreredmények?

A pajzsmirigy-kivizsgálás egyik legfontosabb eleme a vérvétel.

A TSH (thyreoidea-stimuláló hormon) általában az elsőként vizsgált laborparaméter. Emellett a szabad T4 (FT4) és szükség esetén a szabad T3 (FT3) szintjét is meghatározzák.

Az eredmények alapján az orvos következtetni tud arra, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése állhat-e a tünetek hátterében, ugyanakkor a laborértékeket mindig a klinikai képpel együtt kell értékelni.

A TSH értelmezése nem mindig egyszerű. Az életkor előrehaladtával a normális felső határ bizonyos esetekben magasabb lehet, ezért egy enyhén emelkedett TSH-szint önmagában még nem feltétlenül jelent kezelendő pajzsmirigy-alulműködést. Előfordulhat, hogy az orvos ilyenkor első lépésként kontrollvizsgálatot javasol, és csak tartós eltérés esetén indít kezelést.

Hogyan kezelhetők a pajzsmirigybetegségek?

Az alkalmazott kezelés a kiváltó októl és a betegség típusától függ.

Alulműködés esetén a leggyakoribb terápia a hiányzó hormon pótlása levotiroxin tartalmú készítményekkel.

Túlműködés esetén gyógyszeres kezelésre, tüneti béta-blokkoló terápiára vagy bizonyos esetekben radiojód-kezelésre lehet szükség.

Ha a gyógyszeres kezelés nem elegendő, vagy nagy méretű göb, daganat, illetve súlyos túlműködés áll fenn, műtéti beavatkozás is szóba kerülhet.

Pajzsmirigyrák esetén a kezelés rendszerint műtétből, szükség esetén radiojód-kezelésből, valamint hormonpótlásból áll.

Milyen vizsgálatokra lehet szükség?

A laborvizsgálatok mellett gyakran ultrahangvizsgálat is történik, amely segíthet a göbök, gyulladásos eltérések vagy a pajzsmirigy megnagyobbodásának felismerésében.

Bizonyos esetekben izotópos vizsgálatra vagy vékonytű-biopsziára is szükség lehet, különösen akkor, ha a göbök rosszindulatúságának kizárása a cél.

Mikor érdemes szakorvoshoz fordulni?

A tartós fáradtság, a megmagyarázhatatlan testsúlyváltozás, a hajhullás, a szapora szívverés, a hangulati ingadozások, az ingerlékenység, belső feszültség érzése vagy a hőérzékenység hátterében számos betegség állhat, köztük pajzsmirigyprobléma is.

A pajzsmirigybetegségek jelentős része jól kezelhető, a megfelelő terápia kiválasztásához azonban pontos diagnózis szükséges. A tartós vagy több szervrendszert érintő panaszokat ezért érdemes kivizsgáltatni.