Új reményt adhat az idegregeneráció kutatásában egy régi gyógyszer

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A központi idegrendszer sérüléseinek egyik legnagyobb problémája, hogy az agy és a gerincvelő idegsejtjei csak nagyon korlátozottan képesek regenerálódni. Emiatt egy súlyos gerincvelő-sérülés, egy stroke vagy egyes neurológiai betegségek sajnos gyógyíthatatlan, maradandó károsodást okozhatnak.

Idegregenerációs kutatás organoidokon

A Cambridge-i Egyetem kutatóinak friss tanulmánya most új részleteket tárt fel arról, hogyan veszítik el az emberi idegsejtek ezt a regenerációs képességet. A kutatás arra is rámutatott, hogy a folyamat bizonyos elemei számunkra pozitív irányba befolyásolhatók lehetnek – írja a SciTechDaily.

Nem embereken és nem is állatokon végezték a vizsgálatot, hanem emberi őssejtekből létrehozott úgynevezett organoidokon. Ezek olyan apró, laboratóriumban növesztett szövetek, amelyek az emberi agy és gerincvelő egyes tulajdonságait utánozzák.

A kísérlet során külön agyi és külön gerincvelői organoidokat hoztak létre, majd megfigyelték, hogy az agyi neuronok hosszú nyúlványai, az axonok kapcsolatot alakítanak ki a gerincvelői szövettel. Ezek az idegpályák a szervezetben azokhoz a kapcsolatokhoz hasonlítanak, amelyek az agyból a gerincvelő felé továbbítják a mozgást irányító jeleket.

A kor sokat számít

A fejlődés korai szakaszában lévő neuronok még képesek voltak sérülés után újranöveszteni axonjaikat. Ahogy azonban a sejtek értek, ez a képesség jelentősen csökkent. Ez arra utal, hogy az, hogy a neuronoknak lecsökken a regenerációs képessége, természetes része az érési folyamataiknak.

A vizsgálat során olyan génműködési folyamatokat is azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak ebben a változásban. Amikor a kutatók ezeket befolyásolták az organoidokban, az érettebb neuronok ismét fokozott axonnövekedést mutattak.

Meglévő gyógyszerekkel teszteltek

Ezt követően a kutatócsoport olyan gyógyszereket keresett, amelyek hatással lehetnek ezekre a sejtszintű mechanizmusokra. Ezek egyike a lynestrenol volt, egy régóta ismert, nőgyógyászati betegségek kezelésére alkalmazott hormonhatású gyógyszerhatóanyag.

A laboratóriumi körülmények között a lynestrenol elősegítette a sérült axonok újranövekedését. Ez azért figyelemre méltó eredmény, mert egy már ismert gyógyszerről van szó, amelynek hatásait és biztonságosságát korábban más területeken már vizsgálták és igazolták.

A mostani eredményekből még nem következik új kezelés a gerincvelő-sérülések vagy más idegrendszeri károsodások számára. Az axonok növekedésének fokozása önmagában még nem jelenti azt, hogy az idegpályák teljesen helyreállnak, vagy hogy a kiesett funkciókat vissza lehet hozni.

Bár a klinikai alkalmazás még távoli, az eredmények fontos lépést jelenthetnek abban, hogyan a jövőben elő lehessen segíteni a központi idegrendszer egyes sejtjeinek regenerálódását.