Lovas Rozi döntése fontos leckét ad az egészséges határhúzásról

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A színésznő nem játssza tovább a két éve futó monodrámát, amit nagy sikerrel vittek színpadra a Loupe társulattal. Döntését videóban indokolta, és milyen jól tette. Szavaival a mi mentális jóllétünket is elősegítheti, ha elgondolkodunk rajtuk.

„Ma játszottam utoljára a Lányok, fiúk című egyszemélyes előadásomat. Azért, mert az utóbbi időben már olyan lelki és idegrendszeri terhet jelentett ennek a brutális történetnek az elmesélése, hogy meg kellett hoznom azt a döntést, hogy most ezalól a puttony alól felszabadítom a lelkemet, mert máshol is szükség van rá. 

...Milyen jó megtalálni és elismerni azt, hogy vannak határaink, amiken viszont jó, hogy ha nem kaszaboljuk át magunkat erőszakosan, és én most próbálok fejlődni...ezért eltemetem ezt az előadást egy hosszú időre” – idézi Lovas Rozit az Index.

Miért fontos ez a döntés mindannyiunk számára?

A művésznő sikeres előadásról és szakmailag fontos szerepről mondott le, nem külső kényszer miatt, hanem azért, mert úgy érezte, hogy mentális egészsége ezt kívánja.

A mai világban sokat beszélünk kitartásról, teljesítményről és a komfortzóna elhagyásának a fejlődésben elengedhetetlen szerepéről. Ezek persze mind fontos képességek, és számtalan helyzetben pont ezekre van szükségünk. De legalább ennyire fontos egy másik készség is – annak felismerése, amikor valami már túl sok – mikor egy feladat, kapcsolat vagy szerep tartósan több energiát vesz el, mint amennyit ad. Nem tudunk mindig mindent magunk mögött hagyni, am terhes, és nem is ez a cél. De minden esetben mérlegelnünk kell, hogy milyen áron mit vállalunk magunkra. Az érzelmi rugalmasság éppen azt jelenti, hogy képesek vagyunk különbséget tenni a fejlődéshez szükséges erőfeszítés és a tartós önfeladás között.

Nem arról van szó, hogy be kell dobni a törölközőt

Mentális egészségünk védelme nem úri huncutság, hanem olyasvalami, ami meghatározza – kezdetben „csupán” aktuális lelki jóllétünket – hosszútávon pedig testi-lelki egészségünket. Az, hogy szükség esetén meghúzzuk határainkat, nem azt jelenti, hogy be kell dobni a törölközőt, ha valami kellemetlen, vagy ne lehetne felnőni bizonyos feladatokhoz, vagy hogy mindig magunkra kell elsőként gondolnunk. Azt viszont igen, hogy egy egészséges önismerettel, önreflexióval élünk, és ha csak egy mód van rá, nem tesszük tönkre magukat - már csak a szeretteink miatt sem, hogy tudjunk továbbra is adni – ahogyan Lovas Rozi is fogalmazott, hogy máshol van szükség azokra az energiáira. 

Ez a fajta önismeret és az egészséges határhúzás egyik alapvető eleme. A pszichológiai szakirodalom szerint az egészséges határok kialakítása fontos szerepet játszhat a mentális jóllét megőrzésében,miközben csökkentheti a krónikus stressz és a kiégés kockázatát.  Erőforrásaink pedig nem végtelenek, és mindannyiunk feladata, hogy priorizáljuk életünk színterei között. Erre utal a színésznő is, amikor azt mondja, máshol is szükség van” az energiáira.

Nemhogy nem önzés, de annak pont az ellenkezője

A valódi öngondoskodás az önzés ellentétje, hiszen egyrészt saját magunkért is felelősséggel tartozunk, másrészt tartósan csak akkor tudunk jelen lenni mások számára, ha saját testi-lelki szükségleteinkről sem feledkezünk meg. Persze nem mindig könnyű meghúzni a határainkat. Sokszor félünk attól, hogy csalódást okozunk másoknak, gyengének tűnünk, vagy elszalasztunk egy lehetőséget. Mégis előfordulnak olyan helyzetek, amikor éppen a nemet mondás a felelős döntés.

„Vannak döntések, amiket lehetetlen meghozni és vannak döntések, amiket mindenképpen meg kell hozni – néha ezek a döntések ugyanazok a döntések, úgyhogy búcsúzom” – fogalmazott Lovas Rozi, elénk tárva a dilemma súlyát, amiből mégis döntés született.

Kívülről gyakran a kitartás tűnik hősiesnek, pedig olykor az igazi bátorság annak felismerése, hogy irányt kell módosítanunk.

Lovas Rozi videója megtekinthető a színésznő Facebook oldalán, illetve az Indexen is.