Az emlőrák világszerte az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében. Sok téves információ kering, ami gyakori tévhitekhez vezet a betegséggel kapcsolatban.
Az emlőrák a mell sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganat, amely a mirigyszövetben vagy a tejutakat bélelő hámsejtekben alakul ki. A betegség akkor következik be, amikor az emlő sejtjei kontrollálatlanul kezdenek növekedni és osztódni, tumorokat képezve. Korai felismerése létfontosságú a gyógyulás esélyének növelése érdekében. A tévhitek eloszlatása azért is különösen fontos, mert nemcsak felesleges aggodalmakhoz vezethetnek, hanem meggátolhatják a szükséges orvosi vizsgálatok időben történő elvégzését is. A betegség megelőzéséhez és korai felismeréséhez fontos az emlőrákról való tájékozottság, a rendszeres szűréseken való részvétel és az egészséges életmód is.
Az emlőrák döntő többségében nőket érint, azonban ritkán, de férfiaknál is előfordul, és esetükben gyakran agresszívabb lefolyású. Rendszerint a férfiaknál későbbi stádiumban diagnosztizálják, a halálozási arány náluk 19 százalékkal magasabb, mint a nőknél. Ennek egyik oka, hogy a férfiak körében alacsonyabb a tudatosság, és a tévhitek elterjedése miatt kisebb valószínűséggel feltételezik, hogy mellrák jelentkezhet a testükben. A férfiak esetében is a mellszövetben megjelenő csomók figyelmeztethetnek a betegségre, ezért számukra is fontos a rendszeres önvizsgálat, orvosi konzultáció. A férfiaknál általában a mellrákot a mellbimbó és a bimbóudvar alatti kemény csomóként észlelik.
A mammográfia a mell röntgenfelvétele, mely magas energiatartalmú röntgensugarakkal működik, azonban a sugárdózis olyan kicsi egy vizsgálat során, hogy kockázata elenyésző. A mellrák esetleges korai diagnosztika előnye jóval magasabb, mint az a minimális kockázat, amely a vizsgálattal jár. A vizsgálat során a mellszöveteket összenyomják, hogy csökkentsék a mell vastagságát, így kapnak megfelelő minőségű röntgenképet. Sem a mammográfiához szükséges mellnyomás, sem az alkalmazott sugárterhelés nem okoz rákot, és nem okozza a rák terjedését sem. 40 éves kortól kezdőden ajánlott az évenkénti mammográfia.
Az emlőrákot nem lehet elkapni, és azt sem lehet átvinni más szervezetébe, tehát a mellrák nem fertőző. A betegség kialakulása saját mutációkkal rendelkező sejtek kontrollálatlan növekedésének következménye. Az ölelés, a beszélgetés, a tüsszentés stb. nem jelentenek veszélyt. Ez a tévhit a mellrákkal érintett betegek stigmatizálásához vezethet, ezért is különösen fotnos ezt tisztázni.
Míg azok a nők, akiknek a családjában előfordult emlőrák, a nagyobb kockázatú csoportba tartoznak, a legtöbb emlőrákon átesett nőnek nincs családi kórtörténete. Statisztikailag az emlőrákkal diagnosztizált egyéneknek csak körülbelül 5-10%-ánál fordul elő családi kórtörténetben ez a betegség. Függetlenül attól, hogy a családban előfordult-e korábban emlőrák, a rendszeres önvizsgálat és szűrés mindenkinek ajánlott. Azonban vannak dolgok, amikre figyelni kell akkor, ha a családban előfordult a mellrák. Ha elsőfokú rokonról van szó (például anya-lánya), érdemes megfontolni valamilyen képalkotó vizsgálat elvégzését 10 évvel a rokon diagnózisa idején aktuális életkora előtt. Ha egy anya esetében 50 éves korában jelentkezett a betegség, a gyermek esetében 40 éves kora körül optimális erre sort keríteni. Másodfokú rokon (nagymama, nagynéni) érintettsége esetén a kockázat kissé megnő, de nem tartozik ugyanabba a kockázati kategóriába, mint azoké, akiknek az elsőfokú rokona érintett. Előfordulhat, hogy egy családban több generáción keresztül diagnosztizáltak emlőrákot, hogy több elsőfokú rokon érintett, vagy hogy a betegség több családtagnál is 50 éves kor előtt jelentkezett. Ilyen esetekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy a háttérben emlőrákhoz köthető génmutáció áll. Ezért indokolt lehet a genetikai vizsgálat, például a BRCA-gén teszt elvégzése.
Az emlőrák kialakulásának kockázata az életkorral növekszik, azonban az esetek 5-10 százalékában fiatalkorban is jelentkezhet a betegség, különösen, ha genetikai hajlam is fennáll. Fontos megérteni és elfogadni a mellrák kockázati tényezőit, a korai jeleket és tüneteket, valamint részt kell venni rendszeresen a vizsgálatokon.
Nincs összefüggés a mellméret és a rák kockázata között. Tény, hogy a nagyobb melleket nehezebb lehet megvizsgálni. Az emlőrák kockázatát növelheti az, ha elhízás miatt nagyobb a mell mérete, mert az elhízás okozta hormonváltozások emelhetik az emlőrák kockázatát. A vizsgálatok során a mell szövetének típusa (mellsűrűség) nehezítheti a pontos diagnózist, mivel ha az emlő szövetei sűrűbbek, kevesebb zsírszövetet tartalmaznak. Ebben az esetben a röntgenképen a tumorok és a sűrű szövetek is hasonló (fehér) árnyalatban jelennek meg. Ez megnehezíti a daganatok beazonosítását. Az ilyen típusú emlőszövettel rendelkező nőknek ajánlott kiegészítő vizsgálatokat is elvégezni, például ultrahangot vagy MRI-t a pontosabb diagnózis érdekében.
Az emlőcsomóknak csak kis százaléka bizonyul ráknak. A mellcsomó egy tömeg, egy duzzanat a mellszövetben, melynek felfedezése aggodalomra adhat okott. Minden mellcsomót szakembernek kell megvizsgálnia. Ezeknek a csomóknak a mérete, alakja és tapintása is változhat, egyik vagy mindkét mellben előfordulhatnak. A nem rákos mellcsomókat "jóindulatúnak", a rákos csomókat (daganatokat) "rosszindulatúnak" nevezzük.
A testet ért ütések okozta sérülések okozhatnak például fájdalmat, zúzódást vagy vérzést, ami vérképződéshez vezethet a mellben. Ezt hematómának nevezzük. Műtét vagy biopszia után előfordulhat mellszöveg hegesedés (zsírnekrózis). Ezek a sérülések általában maguktól gyógyulnak. A mellet ért ütés okozhat olyan szöveti változást, amelyek egy mammográfiai vizsgálaton látszódhat, azonban nem okoz rosszindulatú daganatot. Előfordulhat, hogy egy sérülést követően mellrákdiagnózist állapítanak meg, ennek azonban az az oka, hogy az emlőt ért sérülésnek a vizsgálata felhívta a figyelmet egy korábban kialakult mellcsomóra.
A melltartó típusától függetlenül a melltartó nem okoz rákot. Évtizedekkel ezelőtt felütötte fejét az a tévhit, hogy a merevítős melltartók korlátozzák a mell nyirokfolyadékának áramlását, ami mellrákot okozhat. Ez a tévhit nem nyert tudományos megerősítését, ahogy azt az elképzelést sem tudták alátámasztani, hogy a melltartó nélküli életmód csökkenti a mellrák kockázatát.
A mobiltelefon melltartóban hordása nem feltétlenül a legkényelmesebb választás, azonban mellrákot nem okoz. A mobilok által kibocsátott sugárzás alacsony energiatartalmú, szemben a röntgen magas energiatartalmú sugárzásával. Az eddigi kutatások nem mutattak ki összefüggést a telefonhasználat és a rák között, bár a tudósok továbbra is vizsgálják a sejtek jeleit a hosszú távú hatások szempontjából. Tény, hogy az agy- és idegrendszeri rákos megbetegedések gyakorisága nem változott a mobilok elterjedése óta. Mindazonáltal az esetleges bőrégések és egyéb problémák elkerülése érdekében ideális, ha a melltartót a rendeltetésszerűen használjuk, és mobiltelefonunkat táskában vagy zsebben tároljuk.
Az interneten terjedő tévhit, hogy az alumíniumtartalmú izzadásgátlók használta növeli a rák kockázatát. Egyes vélemények szerint az izzadásgátlók blokkolják a méreganyagok távozását, ám ez nem igaz; a méreganyagok a nyirokrendszeren és más természetes folyamatokon keresztül távoznak a szervezetből. Az Amerikai Rákellenes Társaság szerint nincs meggyőző bizonyíték az emlőrák kialakulásával és a hónalj izzadásgátlók vagy dezodorok használatával kapcsolatos összefüggésre.
Rengeteg embert érint, és növeli a rák kockázatát az elhízás. Prof. dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója adott interjút a témában.