Akik életvitelszerűen sportolnak vagy professzionális sportolók, azok nagyobb valószínűséggel szenvedhetnek el valamilyen sportsérülést.
Ezek megfelelő kezelése nem csupán a teljesítmény szempontjából lényeges, hanem az életminőség megőrzése miatt is. Dr. Hangody György, a Dr. Rose Magánkórház ortopéd-traumatológus szakorvosa, sportsebész, a Semmelweis Egyetem oktatója és a Ferencváros vízilabdacsapatának csapatorvosa évtizedes tapasztalattal segíti a sportolókat a gyógyulás és a visszatérés útján.
A leggyakoribb sportsérülések az alsó végtagot érintik, különösen labdasportokban – foci, kézilabda, kosárlabda, röplabda – fordulnak elő térdtáji sérülések, mint a meniscus-szakadás vagy az elülső keresztszalag-szakadás. Küzdősportokban gyakori a váll, a könyök vagy a boka sérülése. „A keresztszalag-szakadás a szárazföldi labdasportokat illetően az egyik leggyakrabban előforduló sérülés. Karrierje során aligha van olyan játékos, aki valamelyik csapatában ne találkozott volna ilyen jellegű sérülést elszenvedett sportolótársával” – mondja Dr. Hangody.
A vízilabdázók – a tehermentesített közeg miatt – szerencsésebbek az előbb említett sérülés tekintetében, azonban sportjuk sokat követel a vállöv izmaitól és ízületeitől, így esetükben gyakoribbak a labrum- vagy rotátorköpeny-sérülések, vagy a vállízületben lévő degeneratív porcelváltozások.
Bár egy húzódás vagy rándulás sokszor nem tűnik komolynak, de előfordul, hogy megfelelő figyelem és regenerációs idő hiányában súlyosabb problémákhoz vezethet. „Az élsporttal járó eredménykényszer mellett sokszor a kisebb és elhanyagolt sérülések idővel nagyobb gondokhoz vezethetnek. Például ha egy ízületi instabilitás kezeletlen marad, később porckárosodást fog okozni, amit már sokkal nehezebb orvosolni” – figyelmeztet a szakember.
Dr. Hangody szerint a sportolók gyógyítása majdnem mindig egyénre szabott. „Nem mindegy, milyen korban éri a sérülés a sportolót, milyen rövid- és hosszútávú céljai vannak, és mennyi idő alatt kell visszatérnie a pályára. Ezért egy sportolókkal is foglalkozó mozgászervi sebésznek nem csupán diagnosztizálnia és operálnia kell a Beteget, hanem karrierjének kontextusában kell megválasztania az éppen adott pillanatban legmegfelelőbb terápiás opciót.”
A cél természetesen mindig az, hogy egy sportoló a műtét előtti állapotába visszatérhessen, azonban ez sokszor egy nagyon hosszú folyamat. A műtéti beavatkozáson túl a siker kulcsa az egyénre szabott rehabilitáció. „Sok esetben a gyógytorna vagy a fizioterápia fontosabb, mint maga a műtét” – hangsúlyozza az orvos.
Az utóbbi években a legnagyobb fejlődés a porcpótlás és a regeneratív mechanizmusokat elősegítő eljárások területén ment végbe. A biodegradábilis vázszerkezetek, és az azokkal kapcsolatos úgynevezett „augmentációs technikák” lehetővé tették olyan porcdefektusok ellátását is, amelyek korábban nehezen, vagy kevésbé sikeresen voltak kezelhetők. „Több sikeres porcfelszínképző eljárást végeztünk el a Dr. Rose Magánkórházban. Ezek némelyike jelenleg még nem mindenhol érhető el.”
A térdízületben végzett artroszkópos beavatkozások, szalagpótló eljárások, tengely- és patella húzási irány korrekciós műtétek, továbbá a különböző típusú porcfelszínképző eljárások tartoznak a leggyakrabban végzett műtétek közé. Kórházunkban egyre inkább növekszik a sportsebészeti és ízületi tükrözéses beavatkozások száma – mondja a szakértő.
Az élsportban mindig fontos a jó teljesítmény, de talán még fontosabb az, hogy hosszú távon is egészségesen és stabilan működjön a sportoló szervezete. Ebben hatalmas szerepe van az orvosi háttérnek, a gyógytornászoknak, a fizioterapeutáknak, a dietetikusoknak, a sportpszichológusnak, az erőnléti edzőnek. „Egy szalagsérülés megelőzésében kulcsfontosságú manapság az edzésekbe épített speciális gyógytorna, az ún. „propriocepciós tréning”. Ezzel a típusú egyensúly-fejlesztéssel az ízület védelme növelhető egy nem várt ütközésből fakadó sérülés ellen.
Dr. Hangody György maga is 20 évig vízilabdázott, ezért csapatorvosként is kivételes empátiával fordul a sportolók felé. „Ismerem a közeget, a helyzeteket, a fájdalmakat – ez segít a gyorsabb diagnózisban, a hiteles kommunikációban és abban is, hogy mikor elég pár bíztató szó, mikor szükségesek a különböző konzervatív kezelés eljárások, végül mikor kell műtéti megoldást javasolni”.
A modern sportsebészet nem csupán a műtétekről szól: csapatmunka, technológiai fejlődés, szaktudás és emberség kéz a kézben segítik a sportolókat abban, hogy visszatérhessenek életük meghatározó szenvedélyéhez: a mozgáshoz.
Ha érdekel, hány embert érint ma Magyarországon a csontritkulás, ezt a cikket ajánljuk.