A JÁRVÁNY ELMÚLT, FELEJTSÜK EL?

Ezt már nem lehet. Ahogy apám gyakran a Don-kanyarról, nagyapám a piavei ütközetekről mesélt, a mi generációinknak ez a járvány, mint történet velünk marad örökre. Ha nem ismétlődik, akkor is.

A kormány, az Országgyűlés hatalmas tempóban visszavonta a korlátozó (megelőző) rendszabályok többségét, mivel a hazai járvány statisztikái annak lecsengését mutatják. Az Operatív Törzs, a kórházparancsnoki rendszer fennmarad, kiegészül egy gyors beavatkozásra képes munkacsoporttal. Megszűnik viszont a napi tájékoztatás. Az Operatív Törzs három állandó szóvivője elköszönt hűséges hallgatóitól, nemkülönben az intranzigens kritikusaitól és a csúfolódóktól is. Müller Cecília aggódó arcára mosoly derült, amikor a neki tetsző mémekről és karikatúrákról beszélt, jelezve, hogy nem nélkülözi a humorérzéket és az öniróniát. És az elköszönés napjára kapott a sorstól egy személyes ajándékot, közel három hónapja nem volt ilyen, hogy egyetlen áldozatról sem kellett beszámolnia.

A béke első napjai?

A miniszterelnök, a szakminiszter, a külügyminiszter alig titkolt büszkeséggel beszél a győzelemről, a diadalról, dicséri a szereplőket, a frontvonalban dolgozókat és mindenkit, akinek dolga volt a járvánnyal. Teljes joggal köszönik meg a lakosság együttműködését, mert szerintem ennek döntő jelentősége volt, van és lesz.

Az ellenzék kritizál, hibákat keres és találni vél, hogy ezzel szakértelmét és a nép melletti elkötelezettségét bizonyítsa. Hát igen, két év múlva már ilyentájt túl leszünk a 2022-es országgyűlési választásokon, és akkor választ kapunk arra a kérdésre, hogy az „istenadta nép” hogyan értékeli a politikusok teljesítményét. Vagy annak a médiumokban megjelenő látszatát. Vagy azt, amit személyesen tapasztalt.

Az egészségügyhöz értő, kapcsolódó tudósok és szakértők komoly elemzéseket készítenek, vizsgálják a nemzetközi tapasztalatokat, közreadják azt a hatalmas, részben tudományos ismeretanyagot, amit ez a járvány a világ legjobb elméiből kitermelt. Itt azért megjegyzem, hogy mind a virológus kutatók, mind az epidemiológusok óvatos figyelmeztetése, a friss információkra alapozott jelzése azt szuggerálja, hogy a történetnek még messze nincs vége. Ezt erősítik a világ távoli területein, az amerikai kontinensen még tomboló, de Pekingben is újra felbukkant járványok. A médiumok mindezt tálalják, profiljuk és politikai szerepvállalásuk szerint válogatva a hírek, a szenzációk, és a valóban megfontolt értékelések világából.

De mi jön ezután?

Közeleg a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, Semmelweis Ignác születésnapja. Itt majd még sok őszinte szót hallhatunk, de lesznek közöttük frázisok is. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. A félmilliós jutalom körül most csend van, de az igazság pillanata 10 nap múlva jön el.

Jó lenne tudni, hogy a megnyíló határok és az egészségügyi dolgozókat külön érintő utazási korlátozások megszűnése után mi fog történni? Azt már tudjuk, hogy számos nyugat-európai országban súlyos egészségügyi munkaerőhiány van. Hogyan fog ez hatni ránk?

A Magyar Orvosi Kamara elkezdte gyűjteni és ügyvédi letétbe kívánja helyezni az orvosok szándéknyilatkozatát az önkéntes túlmunka felmondásáról. Ez erős fegyver. A kórházi (és benne a sürgősségi) ügyeleteken kívül érintheti az alapellátási (háziorvosi) ügyeleteket, de akár a mentést is.

A lassan két éve megszakadt vagy megszakított bértárgyalások folytatása, vagy egyéb intézkedések szükségesek és elkerülhetetlenek..

Két körből sem hivatalos, sem kiszivárgó információ nem érkezik: Mire jutott Pintér Sándor belügyminiszter úr, a számos bekért szakértői véleménnyel az egészségügy működését, szervezését illetően? „Mi fortyog azoknak a szakmai bizottságoknak a fazekában”, melyekről Kásler miniszter úr időnként sejtelmesen nyilatkozik?

Hogy a magyar egészségügy szervezete, működése, betegközpontú menedzselése, szervezési gyakorlata és szabályai változásokra érettek, azt sokan vagy tudják, vagy érzik. Hogy az egészségügyi gazdaság vergődik, azt már a társtárcák is érzékelik. Hogy ezekből mi fog kikeveredni, azt jó lenne mielőbb megtudni.

The Day after…

Ha a járványügy megoldása volt a normandiai partraszállás hadművelete, az sikerült. De hogy a győzelem végleges lesz -e, és a magyar egészségügy végre elindul egy rendezett felemelkedés hosszú és bonyolult útján, abban csak reménykedhetünk.

De reménykedjünk erősen!

Még soha ekkora szükség nem volt ránk. Még soha ekkora figyelem nem kísérte az ágazatot. Még soha nem kényszerült ekkora beavatkozásra egyetlen kormány sem az elmúlt 70 évben. Itt most történelmi esély nyílik egy súlyos bajokkal küzdő, de a nemzet élete, jövője számára életfontos ágazat korszerű fejlődési pályára állítására. Ezt elmulasztani több lenne, mint egyszerű bocsánatos bűn. A mondat folytatását a komoly politikusok és az értelmiségi holdudvaraik jól ismerik. Cselekedjenek ezek szerint!