„A COVID keserű tapasztalata élesen megvilágította, hogy veszélyhelyzetben nincs hova elbújni” – dr. Szepesi András jegyzete.
Remélem, a békeidő meghatározás tartós lesz. Mert akkor van esély arra a sok jóra, ami a Magyar Kórházszövetség XXXVII. kongresszusán az intézmények részéről vágyként és szükségletként, a kórházak politikai és szervezeti irányítói részéről kitűzött célként, elérendő eredményként fogalmazódott meg.
2025. év 15. hete…
…bővelkedik eseményekben, évfordulókban, bizakodásra alkalmat adó mozgásokban. Befejezett tényekről még sehol se beszélhetünk.
Sajnos béke még nincs. Izrael miniszterelnöke Budapesten keresztül ment Washingtonba, orosz és amerikai diplomaták tárgyalnak Rijádban. Donald Trump elnök nehezen kiismerhető cselekedeteket mutat be, hatalmas vámháborút indít a világ ellen, majd Kínát szorongatva a többieknek haladékot ad. Mi ez? Gazdaság? Politika? Idősebb barátaimmal ilyenkor értjük meg, hogy évtizedekkel ezelőtt miért akarták még az orvosi egyetemen is a tiltakozó fejünkbe tölteni a politikai gazdaságtant.
Hétfőn ünnepelhettük volna, hogy már 77 éve velünk van az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a WHO (1948. április 7-én alapították). Szerepe, feladata lenne bőven, a lokális és világjárványok elleni tevékenységek összehangolásában, támogatásában, a védőoltások rendszerének folyamatos korszerűsítésében, és az emberek életét egészségét fenyegető katasztrófák megelőzésében. Amióta Trump elnök források kivonásával keményen bírálta a szervezetet, azóta valójában én sem tudom, hogy mi van.
Április 10-én csütörtökön nemzetközi rák elleni világnap volt, nálunk legalább is visszhang nélkül.
11-én a Parkinson-kór világnapja van, remélem ezzel mind az illetékes szakemberek, mind az országtervezésért felelősök komolyan foglalkoztak. Az idősödő lakosságunkat súlyosan érintő kérdés, ami nagy súllyal nehezedik az egészségügyi rendszerre is.
Ugyancsak ma van a Magyar Költészet Napja. Nemzeti megmaradásunk egyik pillére a nyelv. De hogy az milyen gazdagon szólal meg, milyen kultúrát közvetít, abban hatalmas szerepük volt és van a költőinknek. De ne csak a formalizált verseket nézzük, hiszen ide tartoznak a dalszövegeink és más kultúrák verseinek fordításai is.
XXXVII. Kongresszus
Tiszteletet parancsoló szám. Az elmúlt években már évente gyarapszik, jelezve a gyorsuló idő követelményeit. Eleinte ritkábban volt, ezért ma már a kongresszus sorszáma nem jelzi egyértelműen a megvalósulás évét.
Múlt és jelen dióhéjban
A történelme imponáló: már 1931-ben szükségét érezték eleink, hogy létrehozzák. Részben azért, mert az európai környezetben sorra alakultak hasonlók, másfelől a hazai helyzet is igényelt egy olyan fórumot, ahol lehet egymást megismerni, kommunikálni, egyeztetni. Nem mellesleg, a közösségi finanszírozókkal (régebben több társadalombiztosító volt), mert a szakmai fejlődés, és a súlyosabb betegek szükségletei többet követeltek.
Az alapításkor még dúlt az 1929-33-as nagy gazdasági válság. Komoly szakmai kultúrát jelzett az akkor Magyar Klinikák és Kórházak Szövetsége nevet viselő egyesület kiadványa, szaklapja, ma is érdemes beleolvasni. A név is elgondolkodtató, amióta kialakultak az alapítványi működtetésű egyetemek, a klinikák és klinikai központok távolodnak a Kórházszövetségtől. Pedig ugyanazon a „betegpiacon”, számottevő mértékben azonos finanszírozóval működnek. Lenne helye a tisztázásnak.
A háború, különösen a magyarországi harcok és a szovjet megszállás megviselte a kórházak többségét és alaposan összezavarta a kórházi rendszer működését. Az adott korszak állami dominanciájának megfelelően nem volt szükség Kórházszövetségre, és ezért rövid próbálkozás után tartósan meg is szűnt. Legközelebb 1970-ben került napirendre a kérdés, amikor az akkori gazdasági reformtörekvésekhez is kapcsolódó kórházi vezetők és egészségpolitikusok szükségét érezték az összehangolt tervezésnek és működésnek, valamint a lassan megnyíló nemzetközi kapcsolatokban is szükség volt ilyen szervezetre.
De ezek még mindig az államszocializmus évei. Az igazi fellendülést itt is a társadalmi gazdasági rendszerváltozás hozta meg. A kórházak fenntartói valóságos szerephez jutottak. A működés finanszírozása céljából kísérlet történt a társadalombiztosítás rendszerének feltámasztására. Orvosi Kamara, Szakdolgozói Kamara, szakszervezetek jelentek meg a színen, és ez a pluralizmus felerősítette a kórházak együttműködésének igényét. Napjainkra ismét változik a kép, jelentős az elmozdulás egy Nemzeti Egészségügyi Szolgálat irányába. Ezt lehet jól is csinálni, ha minden szereplő mikro- és makro szinten igyekszik optimálisan is működni. Mindezt már erősen digitalizált környezetben, a mesterséges intelligencia megjelenésének napjaiban. A kongresszus megnyitására a szövetség vezetői „Ki ad hangot a kórházaknak” címmel összefoglalták ars poeticájukat.
Kormányzati egészségügypolitika: durva reformlépések helyett finomhangolás
Az elmúlt évekre, egészen napjainkig a finanszírozás és a szolgáltatások valóságos költségeinek a fokozatos eltávolodása volt jellemző, ami évről évre fokozódó adósságállománnyal járt és kellemetlen utólagos konszolidációt kényszerített ki. A mostani kongresszus legfontosabb bejelentései a pénz körül forogtak. A megígért havi 12,5 milliárd Ft többletfinanszírozás hamarosan megérkezik az intézményekhez az alapdíj és a járóbeteg pont/forint érték, valamint a krónikus ápolási díj megemelésével. Ehhez járul a február havi 94 milliárdos részleges konszolidáció és a díjemelések novemberig visszanyúló hatása.
Ugyancsak a főleg pénzügyi teherként jelentkező lakossági perek, „műhiba” perek megoldásának segítésére is bejelentettek egy OKFŐ-hatáskörében megjelenő Központi Pertámogatási Rendszert, amelyik jogi, és ha kell, pénzügyi segítséget is nyújt az intézményeknek.
Tisztújítás
A MKSZ Közgyűlése Dr. Tóth Gábort, a Bajai Szent Rókus Kórház főigazgatóját választotta meg a Kórházszövetség elnökének. Széles körben jól ismert szakember, két évtizede vezeti már a kórházát. Első nyilatkozatát, életpályájának leírását érdemes elolvasni.
Elismerések
Először adták át a „Zöld Kórház” díjakat, azoknak az intézményeknek, akik a környezetvédelem, a fenntarthatóság érdekében példamutató munkát végeztek. A fődíjat a PTE Klinikai Központ kapta.
Megható, így jellemezte egy prominens egykori egészségügypolitikus szakember a „Családbarát Kórház” díj célkitűzéseit és a nyertes intézmény eredményeit. Idén ezt a kitüntető címet az Uzsoki utcai Kórház nyerte. A betegek testi-lelki jólétére különös gonddal ügyelnek. Teszik ezt úgy, hogy a munkatársaik testi-lelki egészsége is a figyelem központjában áll és mintegy egyensúly alakul ki a betegek és az őket ellátó szakemberek testi-lelki jóléte között. Érdemes elolvasni a díj indoklását.
Frontkórházak
Ezzel a jelzővel a kórházaink kitettségét, elvárt és kötelező helytállását próbálom illusztrálni. A COVID keserű tapasztalata élesen megvilágította, hogy veszélyhelyzetben nincs hova elbújni. Ezért nemcsak a kórházban dolgozók kötelessége a helytállás, hanem mindenkinek, akinek köze van ehhez a rendszerhez és hatása van a működésére ugyanúgy kötelessége támogatni minden feltételt, ami ehhez a mindennapi helytálláshoz szükséges. Ezekről is szó esett a Magyar Kórházszövetség XXXVII. Kongresszusán, hogy nap mint nap képesek legyenek újrakezdeni a sürgősségi ellátást, végezni a helyreállító műtéteket és emberségesen végezni a hosszabb ápolásra szorulók ellátását. Egy ország összes lakójának és vendégeinek váratlan, sürgős vagy súlyos betegség esetén a végső menedéke a kórházi rendszer. Ennek az állapotáról. gondjairól, fenntartásáról és fejlesztéséről szólt a XXXVII. Kongresszus.
(Nyitókép: A Zöld Kórház Díj átadása a Magyar Kórházszövetség XXVII. Kongresszusán, Mátraházán, 2025. április 11-én. Fotó: MKSZ)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!