LÁBHOZ TETT FEGYVERREL

Ebben a járványban lassan már észre se vesszük, ha katonai terminológiát használunk. Kicsit régieset ugyan, de katonásat. Legalább ennyire helyes, de sokkal„orvosibb” metafora lenne, amit fiatal sebész gyakornok (ma rezidens) koromban gyakran hallottam a tanítómestereimtől: „szikével a kézben várunk”. Ez még akkor volt, amikor se ultrahang, se CT,MR, se labor automaták nem voltak, csak néhány egyszerű RTG vizsgálat, esetleg báriumos kontrasztanyaggal, vérkép, haematokrit, vvt. süllyedés, más semmi. Az orvosi tapasztalat, a jó megfigyelő készség, fizikális vizsgálatok,kevés labor lelet alapján kellett eldönteni egy-egy életmentő bélelzáródás műtétet, vagy kevés tünetet produkáló vakbélgyulladás műtéti indikációját. Belgyógyász társaim ugyanerre azt mondták: „szorosan obszerváljuk”, ami náluk azt jelentette, hogy a nővérek gyakrabban megmérték a vérnyomást, ÉKG-t készítettek és fél vagy egy óránként odahívták a félálomban botladozó, akkor már több mint 20 órája ügyelő kollégát.

Pontosan három hónapja, mindig péntek este kezdem el írni a jegyzetemet, és rendre szombat hajnalban fejeztem be. Az első két hónapban, amikor komoly izgalommal, nyugtalansággal vártuk az elmúlt 24 óra adatait, addig ki nem adtam a kezemből a cikket, amíg meg nem győződtem a változásról, és erre is hivatkoztam. Néhány nyugalmasabb hét után most vissza kell térnem az eredeti munkamenetre. Szinte biztos vagyok benne, hogy tőlem kb. 25 kilométerre, a Széchenyi tér patinás saroképületében, esetleg a Karmelita kolostorban ülésezik a koronavírus járvány operatív törzsének nevezett csoport, a meghívott szakértőik, és a kormány illetékes vezetői. Este is, hajnalban is. Elemzik a rendelkezésre álló adatokat, és őrlődnek a probléma súlya alatt.

8 hét szigorú korlátozás után, 4 hét fokozatos (?)lazítás közben hirtelen a veszély felhői kezdtek gyülekezni Magyarország körül. Egyes szakértők szerint belül is. Miközben országunk elkezdett visszatérni a normálisabb élethez, aki csak tudott, dolgozni ment, eljött a nyár is, és már sokan reménykedtek valamilyen kikapcsolódásban, pihenésben. Meglehetősen euforikus hangulat alakult ki, ezeknek a jeleiről hetek óta írok. Még fennálltak egyes szabályok, de a maszk használatát és a szociális távolság megtartását úgy tűnik sokan feladták. Nyilván ugyanez történt nagyon sok országban és körülöttünk is. A gazdaságot, benne az áruszállítást, és sok országban a jövedelem jelentős részét adó idegenforgalmat el kellett indítani. Ezek azért is veszélyes műveletek, mert tőlünk távolabb, Észak és Dél Amerika egyes körzeteiben a járvány még nagy erővel tombol. Felzárkózott hozzájuk India és Oroszország. Innen nehéz megmondani, hogy a gazdag északon és a szegények délen, vagy keleten és nyugaton milyen okok működnek, de a fertőzöttek és a halottak száma még mindig durva növekedést mutat. Kínában, ahol már a járvány megszűnését ünnepelték, újra megjelent néhány tucat vagy száz fertőzött ember, de az ottani hatóságok nagy erővel újrakezdték a védekezést és hermetikusan lezárták a fertőzött körzeteket.

Számunkra viszont erős figyelmeztetés, hogy a velünk szomszédos országok mindegyikében romlott a helyzet. Mára Ukrajnában és Romániában komoly járvány van, de az eddig nagyon sikeres Ausztria, Szlovénia és Szlovákia is több fertőzöttről számol be, és a magyarok egyik legkedvesebb úticélja, Horvátország is jelentős számú új fertőzöttet jelentett. „Be vagyunk kerítve”, mondhatjuk ismét a katonák nyelvezetét használva. A helyzet óráról órára változik, és aki mindenáron ki akar mozdulni az országból, az nagyon figyeljen. Bármelyik pillanatban visszatérhetnek a karantén szabályok, és vagy az úticél országban, vagy itthon akkor is karanténba kerülhet, ha nem kapta el a fertőzést.

De ezen még nem tudunk segíteni. Annak ellenére, hogy a kutatók és a gyógyszeripar teljes fordulatszámra kapcsolt, sem a megelőzés, sem a gyógyítás terén biztosan hatásos és mindenki által elérhetővé tehető szer nincs. Vannak ígéretes eredmények, de a kérdés még nincs megoldva. Ugyanez a helyzet a vakcina „fronton”, azzal a különbséggel, hogy itt még a betegségen átesettek immunitása is változó mértékű, ami nem túl jó hír az oltóanyag kísérleti előállításán és kipróbálásán dolgozóknak. Az már látszik, hogy az idő múlásával komoly esélyünk van arra, hogy mind a megelőzés, mind a gyógyítás eszköztára kialakul. De hogy ne legyen egyszerű az életünk, a mi vírusunk is képes mutálódni, és újabb vírus is elkezdhet terjedni (amiről már szórványos hírek megjelentek). Hogy tovább fokozzam, egyes kutatók már azt vizsgálják, hogy az őszi-téli „szokványos” influenza és a koronavírus betegség EGYÜTT milyen fenyegetést jelent.

Itt tartunk most, szombaton (2020.07.11.-én) reggel 6 órakor.

Egyes késő esti híradásokból és ma reggeli csendből azt a következtetést vonom le, hogy az Operatív Törzs nem tudta meggyőzni a kormányt az azonnali intézkedések bevezetéséről. Az ország népe még viszonylag gondtalanul élvezheti a szép időt (bár a prognózisok szerint ma estefelé már viharos szél is érkezhet), de arra fel kell készülni, hogy egyes ma is hatályos intézkedések ellenőrzése szigorúbb lesz és hétfőtől újak is jöhetnek.

Mit mondhat ilyenkor egy „krónikás”? Láthatólag ismét van/volt néhány nap előnyünk a környezetünkhöz képest. Az elmúlt két hétben már csak gócos fertőzéseket észleltünk, ami a járvány egyik sajátos formáját, a „behurcolást” állítja a figyelem középpontjába. Ez ellen lehet hatásosan védekezni. Utazási korlátozások, karantén, kontaktuskutatás. Ehhez szűrni kell, többet mint eddig. És akkor talán az egyetlen olyan mutatónk, amivel a rossz rangsorokba kerülünk, a „nyers halálozás” arányszáma is megjavulhat. (Ez a szám a fertőzött esetek száma és a COVID19 halálozás arányát mutatja. Mivel sok a tünetmentes fertőzött ez a szám csak nagyon sok szűréssel pontosítható. Mi ekörül sok vitát lefolytattunk, és a döntéshozók nem tanúsítottak neki nagy jelentőséget. De ha a járvány újabb fellobbanását észleljük, ez a kérdés sokkal súlyosabb lesz, mint azt eddig gondoltuk.)

Kinézek az ablakomon. Csendes nyári reggel, a fák, a természet teljes pompájában hívogat. Ki kell mozdulni, és örülni az életnek. De maszk, esetleg kesztyű azért legyen nálunk, és ne köszöntsünk még öleléssel minden kedves barátot, ismerőst. Talán egyszer annak is eljön az ideje.