SEGÉLYKIÁLTÁSOK 2.0

Érdekes dolog a természet. Évtizedek óta töröm a fejemet, hogy megértéséhez természettudományos ismeretekre, vagy pedig spirituális tudásra és hitre van szükség? Vagy mindkettőre, hogy megértsem az emberi elme kettősségeit, bonyolultságát.

Nyilvánvaló, hogy összefüggésben a klímaváltozással, amit sokan az ember működésének hibáival azonosítanak, míg mások a bolygó és környezetének, a Naprendszernek a korábban is ismert ciklikus változásaiból vezetnek le.

Fehér Advent

Mindez nagyon szép, de az északi féltekén és a parányi Magyarországon élő emberek évtized óta találgatják, hová tűntek gyermek- és ifjúkorunk hatalmas hóeséssel, vidámsággal örömökkel járó téli időszakai. Pláne a fehér Karácsony, szépséges dalban is emlegetett hangulata.

Mintha megérezte volna a természet, vagy az őt irányító hatalom, és adott egy kis ízelítőt. Egy közeli varázslatos kis faluban, a Pilisben, barátaim 42 centiméter havat mértek. Ráadásul mindezt úgy időzítve, hogy a keresztények legnagyobb ünnepére, a Megváltó érkezését megelőző várakozásának kezdetére, az első Ádventi Gyertya meggyújtásának idejére essék. De ugyancsak most van a zsidóság kisebb vallási jelentőségű, de annál családiasabb ünnepe, a Hanuka, a fény ünnepe, egy réges-régi csoda, az olajszaporítás emlékére naponta meggyújtott menóra gyertyák ragyogása. És pont ezt a két ünnepet vonta be csillagporral a régen várt havazás.

Itt abba is hagyhatnám a jegyzetet, olyan szép.

Valóság?

De nem tehetem, mert a valóság dörömböl az ajtón, az ablakon.

Mindjárt egy hibám elkövetését szeretném bevallani és korrigálni. Amikor az előző jegyzetben számba vettem, honnan tudhatták volna a kormány irányítói, az adóssághegyek veszélyes növekedéséről, elfeledkeztem megemlíteni a legfontosabbat.

Hiszen, a Magyar Államkincstár, a kormány egyik legfontosabb intézménye havonta monitorozza és teszi közzé az állami közintézmények tartozásainak mértékét. Így még szomorúbb Jenei Zoltán felmentésének egyik indoklása. Inkább azt súgja nekem a kisördög, hogy lehet, hogy nem minden irányító kormányhivatalban követik a MÁK figyelmeztetéseit? Próbálom elhessegetni ezt a kis csibészt, mert a konkrét és követhető számsorok jelzik az idő összefüggésében mutatkozó veszélyes növekedést.

Ezzel nem lett kevesebb a kérdőjelek száma, és így a következő intézkedések miatt érzett aggodalom sem tud csökkenni.

Optimizmus? Valódi vagy „kincstári”?

Szerencsére Takács Péter optimista.

Remélem, nem csak szakmailag, de ez esetben politikai szempontból is tudja, hogy mit beszél. Ugyan a Magyar Orvosi Kamara ellenállásával már alig kell számolnia, de egyéb szakmai szervezetek, és az egészségügy mindennapjainak valósága még sok meglepetéssel szolgálhat.

Aktív együttműködés vagy passzív rezisztencia?

A magyarok történelmük során kitanulták a passzív rezisztencia csínját-bínját. Megtanulták, hogy a nagy erővel szembeni ellenállás veszélyes. „A temetők tele vannak hősi halottakkal” – tartja a mondás. Egy ilyen bonyolult átszervezés mindig okoz feszültségeket, veszteségeket. Ha a szereplők teljes szívvel vesznek részt benne, akkor személyes erőfeszítésekkel, akár kisebb hősiességekkel képesek áthidalni a problémákat. Ugyanezek defenzív magatartással felnagyítódnak. Ha a folyamatok közben a reformálásra kijelölt pontokat többen elhagyják, furcsa helyzetek adódhatnak. Nem kívánom ezt, de erre fel kellene készülni. Most jön Takács Péter nagy próbatétele, ahol az OKFŐ, a NEAK, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a kormányhivatalok együttműködése, valamint az egyetemek igazgatását irányító kuratóriumok szerepe felértékelődik.

Mikor kell kiabálni?

Leírom, nehogy utólag valaki számon kérje: az adósságok folyamatos, ámde jelenleg rendkívül igazságtalanul elosztott nyomása alatt, azaz pénzhiányban, további jelentős tranzakciós források nélkül: „mission impossibile”. Ne legyen igazam. És ezeket a gondolatokat nem csak én találom ki. A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság konferenciáján ezek szépen csendesen, kiabálás nélkül benne voltak a szakmai anyagokban. Sinkó Eszter harsányabban, érzelmesebben, mások hűvösebben, tudományos megközelítésben, de listázták a problémákat és akár a lehetséges megoldásokat is.

Ha az előző hét tanulságait veszem alapul, akkor Takács Péter vezetésével a mai menedzsmenteknek kellene hangosan szólni, esetleg kiabálni. És ez segélykiáltás lesz, nem pedig ellenséges propaganda.

Van egy még mindig működő közösségi egészségügyi rendszerünk. Sokan, közöttük egyes szakértők is, már ma sem értik teljesen, miért működik még mindig?

Víziók és valóság

Összeomlás szélén a magyar egészségügy – vizionálják egyes „szakértők”.

„Összeomlás szélén a gázai egészségügyi rendszer” – mondja a ma esti hírfolyamokban egy komoly arcú WHO-szakértő.

Ugye, milyen sok különbség van a két megállapítás objektív alapjai között?

Sajnos, Gázában a tűzszünet rövid életű volt. Tegnap óta ismét dörögnek a fegyverek, robbannak a rakéták. Halnak, sérülnek emberek, amire nincs értelmes magyarázat. Ukrajnából mindkét fél győzelmes offenzívákról jelent. Megoldás sehol nem látszik.

Orbán Viktor Emmanuel Macronnal vacsorázott az Elysée-palotában. Ugyan miről beszélgettek? Varga Mihály Brüsszelből üzent: mégiscsak megindul a befagyott pénzfolyam az Unióból, az első 320 milliárd forint januárban érkezhet. És utána még ötször annyi a Helyreállítási Alapból. További százmilliárdok egyéb jogcímek alatt. Mai hír: a novemberi infláció 8% alatt van. Talán csökkenhet a beszorítottságunk. Számos kérdést kell megoldani, de legalább megnyílnak azok a jogos források, amelyek a mi életünket segíthetik.

Már csak magunkon kell segítenünk!

Jó lenne hinni, hogy menni fog.

Ma esti közjáték

Lassan négy éve írom folyamatosan a jegyzeteimet. Már a COVID alatt elkezdtem küldeni barátaimnak, e-mailben, a Weborvos Reggeli Kávé című lapszemlébe ágyazva, mert számosan közülük már nem barátai a közösségi médiafelületeknek. A lista lassan kb. 100 főre duzzadt, és én reggelenként, vagy a nap folyamán kb. 1 órát ültem a számítógép mellett, hogy elküldjem reggeli lapszemlénket egyenként barátaimnak. Kezelőorvosaim egyre erősebben sürgetnek: kevesebbet üljek és többet mozogjak.

Más generációkhoz tartozó fiatal kollégáim „megszánták” az idős „digitális bevándorlót” (vicces, hogy a 30 évvel fiatalabb Takács Péter is ide sorolta magát az IME konferencián), és automatizált informatikai megoldást hoztak létre a feladatra. Erről pénteken délután, egy kedves levélben értesítették az érintetteket. És azonnal „megdördült felettem az ég”. Éjfélig folyamatosan szólt a telefonom, mindenki rémülten érdeklődött, mi történt? Majdnem „ráment ez a jegyzet” az értem aggódó kollégák, barátok hívásaira.

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, az együttérzést. Igyekszem meghálálni és folytatom!

Köszönöm, kedves Barátaim, Olvasóim! 

Címlapkép: Claude Monet (1840-1926): La Pie (A szarka). 1868-69. 89x130 cm. Olaj vásznon. Musée d’Orsay, Párizs