TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA?

Kezdetben szomorújátékot írtam, de kedves kollégáim lebeszéltek róla, hogy nem illik hozzám a pesszimizmus. Elgondolkodtam, és rájöttem: igazuk van.

Kísért a múlt

Hiszen láttam én már ilyet, 2006-2007-ben, amikor az akkori kormány nekifeszült a Magyar Orvosi Kamarának. Akkor is „valamilyen” reform volt a tét, hiszen a politikai-gazdasági rendszerváltásunk után, amelyik rengeteg társadalmi feszültséggel járt, a magyar egészségügy válságról válságra bukdácsolt. Pénzhiány, infláció, rettenetesen alacsony bérek, hálapénz, modernizációs szükségletek, hiszen a tudomány és a technológia fejlődése nem állt le, de a polgári demokrácia szabályai szerint viszonylag sűrűn váltakozó kormányok és még sűrűbben váltakozó egészségügyi miniszterek nem tudták követni és eredményesen szolgálni sem a lakosság sem az egészségügyi ágazat szükségleteit.

A kormányok számára az egészségügy mindig veszélyes terület, ha nem jól üzemeltetik, pláne ha úgy avatkoznak bele, hogy a lakosságnak kellemetlenséget okoz, bizony a választásokon a regnáló politika leváltásához vezethet. Mondhatnánk „forró krumpli” a kormányok tenyerén. Ennek kereteiről többször írtam, legutoljára 3 hete, „Rendszerváltás az egészségügyben” címmel. 

Once Upon a Time…

Amikor az elmúlt hétvégén újra egymásnak feszült a Magyar Orvosi Kamara és a kormány képviselője, 16 évvel korábbi emlékeim jöttek elő.

Once Upon a Time: egyszer volt, hol nem volt, akár egy Shakespeare-i történet is kezdődhetne így. Az egészségügyet képviselő politikusok szeretnek egyszerre jót cselekedni, és saját maguknak szobrot barkácsolni. És mivel lehetne legjobban, mint egy új, a korábbitól markánsan eltérő egészségügyi rendszerrel leváltani a hibásnak gondolt régit. Igen ám, de ezek a fránya rendszerek sokkal bonyolultabbak, mint ahogy a politikusok elgondolják, és egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen váltás garantáltan jól sikerül. És ha valaki azt gondolja, hogy az elmúlt hetekről beszélek, az nagyot téved!

2006-ban egy korábbi koalíció „ismételt” a választáson: az MSZP és az SZDSZ alakított újból kormányt. Vezetője (Gyurcsány Ferenc) és tanácsadói azt gondolták, hogy az egészségügyben paradigmát kell váltani, és a koalíción belül tárcát cserélve, egy liberális miniszter fogja ezt levezényelni. Hogy mi lett belőle, azt ma se tudnám jobban összefoglalni, mint azt a Molnár Lajosról írt nekrológomban tettem.

Egy dolgot akkor nem tartottam fontosnak említeni, de most nagyon is az: Molnár a reformjainak bevezetése előtt „semlegesítette” a Magyar Orvosi Kamarát. Jogszabállyal elvonta köztestületi jogait mind a beleszóláshoz, mind a konzultációhoz: lényegében „visszabombázta” ezt a politikai szempontból kényelmetlen társaságot a sakk- és a bélyeggyűjtő egyesületek sorába.

Így érkezett el a 2007-es esztendő, amikor a lemondott Molnár Lajos helyére Horváth Ágnes lépett (ha jól emlékszem, neki se volt klinikusi szakvizsgája, amivel most Takácsot zrikálja a szakmai hangadók egy része), és az ő államtitkára Kincses Gyula lett.

Bizony, az a Kincses Gyula, aki ma a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Államtitkárként vállalta, hogy olyan közegben végez irányító munkát, amelyikben a MOK-nak nincs szava. De itt nincs vége a történetnek: ugyanebben az évben, az Éger István vezette MOK országos elnökségébe beválasztottak egy fiatal kollégát, aki addig a Rezidensszövetségben tevékenykedett. Igen, kedves Olvasóim: Takács Pétert. Évekig dolgozott a kamarában, olyan körülmények között, amikor lényegében nem volt beleszólásuk a szakpolitikai ügyekbe.

Fordított szereposztásban

16 év telt el, és most fordított szereposztásban látom őket. Egyre többször teszem fel magamnak a kérdést: sírjak-e vagy nevessek. A Fidesz 2010-11 körül visszaadta a MOK jogosítványait. Ezzel a joggal él most a MOK új országos vezetése és a 2019-ben újraválasztott küldöttközgyűlés. Ugye milyen vicces?

Elnézve a MOK nyilvánosságra hozott dokumentumait , bizonyos sértődöttséget és a kommunikációban megjelenő sértő szavakat leszámítva, olyan nagy különbséget nem látok a két helyzet között. Valamiért nem tud vagy akar egyezségre jutni a MOK képviselőinek köre és az új államtitkár. Pedig egy durva különbség van: soha ekkora orvosi béremelés nem volt egy lépésben Magyarországon.

Tudom, hogy számos dolog, elsősorban és mindenekelőtt a szakdolgozók és néhány egyéb terület béremelése nélkülözhetetlen. Elnézve a kamara vezetőinek kommunikációját, akár mondhatná is a kormány, hogy ennyi pénzért ekkora balhét még nem vásárolt be magának. Miközben a meghirdetett nyomásgyakorlás folyik a maga útján.

Csak az eszköz rossz. Nem az országos közvéleményt próbálják maguk mellé állítani kommunikációval, meggyőzéssel, hanem a betegek hozzáférését rontó, őket veszélyeztető intézkedéssel akarják a figyelmet felkelteni. Persze ennek a kormány ellenzéke és médiumai akár örülhetnek is, de én azt látom. hogy a szombati határozatok felett érzett elégedettség (odacsaptunk!) és a vasárnapi BM-sajtótájékoztató okozta indulatok kezdenek csitulni, és főleg a közösségi felületeken látszik, hogy az érintettek egyre nagyobb tömege kezd elgondolkodni.

Egy „miért” kérdésre a MOK alelnöke azt találta válaszolni, ezek az intézkedések azért szükségesek, hogy „fájjon a kormánynak”. Fiatal még, a 2006 utáni világban még biztosan nem volt szereplő. De azt a kínai mondást akár ismerheti is: „ha az orvost verik, a beteg jajgat.” De a 2010-es kétharmados győzelem (az előző politikai kurzusnak vereség) okaiból a mai politikusok biztosan tanultak. Látom ennek a feszültségét.

A minapi Kormányinfón már megint csak egy roppant vékony kérdés volt az egészségügyről – mintha az újságíróknál is alábbhagyott volna a hét végi lelkes érdeklődés – amire Gulyás Gergely azt mondta, hogy a kormány a 3 napos ülésén nem foglalkozott a MOK és az egészségügyi kormányzat vitájával, mert egyetértenek a BM álláspontjával.

Ebből két dolog következik:

1. A reformintézkedések teljes súlyát és felelősségét Takács Péterre helyezték.

2. Ha ezek a kormányra, illetve a következő választásra veszélyessé válnak, nem fogják erőltetni, legfeljebb „ejtik” a főszereplőt. Volt már ilyen, pl. Bokros-csomag, irányított betegellátás, stb. Ugye, legalább az idősebbek emlékeznek?

És akkor a MOK elnöksége és közgyűlése „főhet keserű levében”, hogy az egyébként valóban szükséges reformokat, fejlesztéseket az ő harcaiknak a politikai vetülete akasztotta meg. Az obstrukció sikerült, az egészségügy akár csak részleges megújítása pedig nem…

Teljesítményfinanszírozás: visszaállítva

Keddre virradóan egy rövid közlemény tudatta velünk. A MOK is kipipálhat egy követelést. Persze, én még kérdeznék a kódkarbantartásról, a TVK, a teljesítmény volumen korlát alkalmazásáról, az inflációs hatások kezeléséről, a béremelések integrálásáról vagy külön csatornán bonyolításáról – de okvetlenül bele kell mindenbe ütnöm az orromat?

Földrengés

Ha nem lenne elég a fejlett világnak az ukrán háború gyilkos szörnyűsége, értelmetlensége, a teljes világ gazdálkodására, közlekedésére tett rossz hatásai, még a természettől is kaptunk egy hatalmas pofont.

Törökország déli, Szíriával átfedő területén hétfőre virradóan egy pusztító, 7,8 magnitudójú földrengés pattant ki, amelyet számos utórezgés követett. A területen 25 millió ember él, aki érezte a természet rettenetes erejét. Eddig 20 ezer halottról, 80 ezer sérültről, több millió hajlékát vesztett emberről tudunk, akik a mínusz 10 fokig süllyedő hidegben bolyonganak és próbálnak túlélni. Az egész világ megmozdult, hogy segítsen.

Mi, magyarok, az elsők között voltunk, 7 vagy 8 szervezettel, közel kétszáz szakemberrel és különleges kereső kutyákkal. Mindig rácsodálkozom, hogy a saját bajaink mellett is mindig akad számos elkötelezett, rátermett, csodálatra méltó ember, aki azonnal segít a többieken. Itthon persze ilyenek a mentősök, ilyenek az ügyeletes orvosok, ápolók, de azért a körülményekben brutális különbség mutatkozik. És a munka veszélyességében is.

Amikor pénteken délelőtt egy török mentésirányító azt mondta, hogy minden harmadik megmentett ember a magyar szakembereknek köszönheti a menekülését, nem szégyellem, kicsordult a könnyem. Napok óta láttuk a rettenetes rombolás képeit, hallottuk a szinte reménytelen helyzetek leírását, és akkor láthattuk, hogy a mieink, tűzoltók, mentősök TEK-esek, orvosok mit teljesítettek. Csak érjenek haza épségben, ezt kívánjuk, együtt a családjaikkal.

Ennyi volt az elmúlt 7-8 nap krónikája az én sajátos szemüvegemen keresztül. Olyan jó lenne már egyszer csupa jó dologról, felhőtlen örömökről írni!

Jó lenne tudni, mit hoz a Sors…

Címlapkép: Képkocka a Magyar Orvosi Kamara és dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár élőben közvetített, 2022. december 22-i beszélgetéséből.