Mit tanultunk az agyról az elmúlt években? – lezárult Magyarország legnagyobb idegtudományi programja

A program eredményei azt mutatják, hogy az agy működésének finom zavarai már jóval a tünetek előtt kimutathatók lehetnek – ez pedig új lehetőségeket nyithat a korai felismerésben.

Az idegtudomány az elmúlt években látványos fejlődésen ment keresztül, és egyre világosabbá válik, hogy az agy működésének finom zavarai már jóval a tünetek megjelenése előtt kimutathatók lehetnek. A nemzetközi kutatások és áttekintő tanulmányok alapján az idegrendszeri betegségek – például az Alzheimer-kór vagy egyes pszichiátriai kórképek – hátterében gyakran olyan sejtszintű és hálózati eltérések állnak, amelyek korai felismerése kulcsfontosságú lehet a kezelés szempontjából.

A magyar kutatóprogram is hozzátesz a mélyebb megértéshez

Ebbe a kutatási irányba illeszkedik a Nemzeti Agykutatási Program (NAP 3.0) is, amely az elmúlt évek egyik legátfogóbb hazai idegtudományi együttműködése volt. A program záró sajtóeseményén – az Agykutatás Hete rendezvénysorozat keretében – a kutatók hangsúlyozták: céljuk nemcsak az agy normál működésének megértése volt, hanem azoknak a folyamatoknak a feltárása is, amelyek a neurológiai és pszichiátriai betegségek kialakulásához vezetnek.

Az egyik figyelemre méltó eredmény az agy jutalmazórendszerének pontosabb feltérképezéséhez kapcsolódik. Egy hazai kutatócsoport egy eddig ismeretlen agytörzsi területet azonosított, amely kulcsszerepet játszik a jutalmazási folyamatok szabályozásában. Ez a felismerés nemcsak az alapkutatás szempontjából jelentős, hanem hozzájárulhat annak megértéséhez is, hogy hogyan alakulnak ki addikciók vagy motivációs zavarok.

A COVID-19 eddig kevésbé ismert utóhatása

Egy másik kutatás a COVID–19 fertőzés idegrendszeri hatásait vizsgálta, és arra mutatott rá, hogy a gyulladásos folyamatok az agyban is tartós változásokat idézhetnek elő. A megfigyelések szerint bizonyos esetekben a mikrogliasejtek működése zavart szenved, ami együtt járhat a szinapszisok számának csökkenésével és a mielinhüvely károsodásával. A nemzetközi szakirodalom egyre egységesebben abba az irányba mutat, hogy a neuroinflammáció kulcsszerepet játszhat számos idegrendszeri betegség kialakulásában, és a NAP 3.0 eredményei ezt a képet erősítik.

Alvás és ADHD – mi lehet a kapcsolat?

A program egyik különösen izgalmas iránya az alvás és az idegrendszeri működés kapcsolatának vizsgálata volt. Serdülők körében végzett kutatások kimutatták, hogy az alvás alatti agyi aktivitás mintázatai összefüggést mutathatnak az ADHD súlyosságával, és bizonyos kezelések hatására ezek az eltérések normalizálódhatnak. Ez a megközelítés új lehetőségeket nyithat a diagnosztikában is, hiszen az alvás során mért agyi jelek objektív biomarkerként szolgálhatnak.

Kutatás vs. klinikai gyakorlat

A kutatók a záróeseményen arra is felhívták a figyelmet, hogy az idegtudomány egyik legnagyobb kihívása ma az, hogyan lehet az alapkutatási eredményeket a klinikai gyakorlatba átültetni. A NAP 3.0 során több olyan együttműködés is létrejött, amely kifejezetten ezt a célt szolgálja –

például az Alzheimer-kór korai diagnosztikájának fejlesztése vagy az agyi iszkémiában szerepet játszó új terápiás célpontok azonosítása.

Az azonban már most látszik, hogy az agy működésének mélyebb megértése nemcsak a tudomány határait tágítja, hanem a betegségek korábbi felismerésének és célzottabb kezelésének lehetőségét is közelebb hozza.

A Nemzeti Agykutatási Program (NAP 3.0) záró sajtóeseményén további izgalmas eredményekről is szó esett. Cikksorozatunk következő részeiben azt mutatjuk meg, hogyan függ össze az alvás és az ADHD,valamint milyen szerepet játszhatnak a COVID–19-hez kapcsolódó gyulladásos folyamatok az idegrendszeri változásokban.

Források:

• PMC – Review of emerging mechanisms in neurological disorders
• Nature Reviews Neurology – Neuroinflammation and neurological disease