A társas dominancia kódolása az agyban: új felfedezés született a témában | Weborvos

A társas környezetben való eligazodáshoz elengedhetetlen, hogy felismerjük a körülöttünk lévők közötti rangsort. Amikor belépünk egy helyiségbe, pillanatok alatt felmérjük, ki a "domináns" és ki az "alárendelt". Ez a képesség alapvető a sikeres társas együttműködéshez, mégis keveset tudtunk eddig arról, milyen idegrendszeri folyamatok állnak hátterében.

Az ELTE és az Arizonai Egyetem kutatói majmok agyi tevékenységét vizsgálva elsőként tárták fel, hogyan kódolja az agy a társadalmi hierarchiát, és miként befolyásolja ez a vizuális figyelmet. A kutatásról az ELTE hivatalos honlapja is beszámolt. A nemzetközi kutatócsoport – köztük Dormán Hanga, a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont munkatársa és Nádasdy Zoltán, az ELTE PPK munkatársa – azt vizsgálta, milyen idegrendszeri mechanizmusok segítik ezt a gyors és automatikus döntéshozatalt. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmány részletesen bemutatja, miként működnek együtt az információfeldolgozásért felelős- és figyelmi rendszerek, amikor ilyen társas jeleket figyelünk.

Mi történik az agyban egy pillantás előtt?

Amikor környezetünket szemléljük, a tekintetünk nem folyamatosan és véletlenszerűen halad, hanem gyors, ugrásszerű szemmozgásokból áll. Ezeket a mozgásokat szakkádoknak nevezzük. A szakkádokat rövid megállások, úgynevezett fixációk szakítják meg, amikor a szem egy adott pontra fókuszál. Egyre több kutatás igazolja, hogy e fixációk és szakkádok mintázata nem pusztán azt tükrözi, mit látunk éppen, hanem azt is, milyen korábbi tapasztalatokkal rendelkezünk, és milyen elvárások, előrejelzések működnek az agyunkban. Más szóval: szemmozgásaink arról is árulkodnak, mit tartunk fontosnak vagy jelentősnek egy adott helyzetben. Az említett kutatás azt vizsgálta, miként hat a társadalmi státusz ezekre a folyamatokra, illetve az ezekhez kapcsolódó idegi aktivitásra két kulcsfontosságú agyterületen: az amigdalában és a hippokampuszban. Korábbi eredmények már jelezték, hogy mindkét struktúra szerepet játszik a társas rang felismerésében és értelmezésében. Az amigdala közismerten az érzelmi feldolgozással hozható összefüggésbe, de funkciója ennél jóval összetettebb: alapvető szerepet tölt be a társas szempontból jelentős ingerek, mint például arckifejezések, tekintetirányok vagy fenyegető jelzések gyors felismerésében. A hippokampusz ezzel szemben elsősorban a korábbi tapasztalatok és emlékek integrálásán keresztül járul hozzá ahhoz, hogy figyelmünk az adott helyzetben leginkább releváns információkra irányuljon.

Az agy előre eldönti, kire érdemes figyelni

A kísérlet során a makákómajmok 15 másodperces videofelvételeket néztek, amelyeken két, számukra ismeretlen fajtárs jelent meg: az egyik egyed határozott, fenyegető viselkedéssel jelezte dominanciáját, míg a másik engesztelő testtartással és alárendeltséget kifejező jelzésekkel reagált. Miközben az állatok a felvételeket figyelték, a kutatók infravörös szemkövető rendszerrel rögzítették a szemmozgásaikat, és ezzel párhuzamosan mérték az amigdala és a hippokampusz elektromos aktivitását. Az úgynevezett helyi mezőpotenciálokat (LFP) vizsgálták, amelyek az idegsejtek nagyobb csoportjainak összehangolt aktivitását tükrözik. Már az első másodpercekben kiderült, hogy a megfigyelő majmok hosszabban és gyakrabban néztek a domináns egyedre. Ez egyértelműen jelezte, hogy felismerték a társas rangsort.

A kutatás egyik leglényegesebb megállapítása szerint az amigdala idegi aktivitása már a szemmozgás elindulása előtt módosult abban az esetben, amikor a majmok tekintete egy magasabb rangú egyed felé irányult. Vagyis amikor a tekintet egy alárendelt példányról egy dominánsra váltott, már előzetesen jellegzetes, 20–25 Hz-es tartományba eső aktivitás jelent meg. Ezzel szemben fordítva, amikor a pillantás a dominánsról az alárendeltre vándorolt, az idegi válasz csak a szemmozgás után jelentkezett. Ez arra utal, hogy az amigdala nemcsak feldolgozza a látványt, hanem előzetesen kijelöli a társas szempontból fontos szereplőket, így az agy már a tényleges rátekintés előtt eldönti, mire irányuljon a figyelem.

A videókban bemutatott domináns (balra) és alárendelt (jobbra) majom közötti interakció / Fotó: ELTE

Az agy válasza a társas jelzésekre

A kutatók elemezték a majmok tekintetének alakulását, és elkülönítették a tekintetkövető és a közös figyelmi szakkádokat, amelyek fontos információt adnak arról, miként következtetünk mások szándékaira és mentális állapotára. Amikor a majmok tekintetkövető mozgást végeztek – vagyis oda néztek, ahová a videón szereplő domináns egyed is tekintett – az amigdalában és a hippokampuszban is felerősödtek a magas frekvenciájú rezgések. Ez az intenzív információfeldolgozás és a figyelem jele: a hierarchiában feljebb állók figyelmi fókusza „ragadós”, vagyis az agy kiemelt energiát mozgósít, hogy lássa azt, amit a vezető egyed is néz.

Más esetekben közös figyelem alakult ki, amikor a majmok tekintete ugyanarra a pontra – például az arcra vagy a szemre – irányult, mint a videón szereplő fajtársuké. Ezek a szakkádok gyakran az alárendelt egyed felől indultak, jelezve, hogy a nézők aktívan értelmezték a szereplők közötti feszültséget és szándékokat, különösen az engesztelő gesztusokra reagálva. A hippokampusz ezekben a helyzetekben kifejezetten erős posztszakkádikus gamma-aktivitást mutatott, vagyis főként akkor kapcsolódik be, amikor a megfigyelő következtetéseket von le mások szándékairól vagy figyelmi fókuszáról.

Mit jelent mindez az emberre nézve?

Bár a kutatás majmokon végezték, a társas megértésben szerepet játszó agyi rendszerek az embernél is nagyon hasonlóak. A kutatás pontos képet ad arról, hogyan épül be a társadalmi státusz az alapvető érzékelési folyamatainkba: az amigdala nem pusztán a látvány részleteit dolgozza fel, hanem olyan absztrakt információkat is integrál a szemmozgás-tervezésbe, mint például a társadalmi státusz. Nem véletlen tehát, hogy egy értekezleten a vezetőre pillantunk először. Ez egy mélyen gyökerező idegrendszeri folyamat eredménye.