Állandó délutáni fáradtság és édességvágy? Ez is állhat a háttérben

A visszatérő édesség utáni sóvárgás, a délutáni fáradtság vagy az evés utáni álmosság mögött nemcsak életmódbeli okok állhatnak. Dr. Bartók Róza, a SYNLAB orvosa szerint ezek a tünetek akár inzulinrezisztenciára és vércukor-ingadozásra is utalhatnak, ezért fontos a korai felismerés és a megfelelő kivizsgálás.

Ez történik a szervezetben inzulinrezisztencia esetén

Inzulinrezisztencia esetén a sejtek kevésbé hatékonyan reagálnak az inzulinra, ezért a szervezet a normál vércukorszint fenntartása érdekében egyre több inzulint termel. A kezdeti időszakban ezt a fokozott inzulintermelés még képes ellensúlyozni, így az éhgyomri vércukorszint sokáig normális maradhat. Eközben azonban jelentős vércukor-ingadozások alakulhatnak ki: étkezés után a vércukorszint gyorsan megemelkedik, majd az erőteljes inzulinválasz következtében viszonylag hamar visszaesik. Ez állhat a hirtelen fellépő éhségérzet, az édesség utáni sóvárgás, a fáradtság vagy akár a koncentrációs zavarok hátterében.

Hétköznapi tünetek, amiket sokszor nem kötünk össze anyagcsere-zavarral

A tünetek gyakran annyira hétköznapinak hatnak, hogy az érintettek sokszor nem is gondolnak anyagcsere-problémára. Az inzulinrezisztencia jelei közé tartozhat például az étkezések utáni álmosság, a délutáni kimerültség, a hangulatingadozás, az ingerlékenység, a nehezen csökkenthető testsúly, a hasi típusú hízás vagy akár az alvászavar is.

Nőknél menstruációs zavar, meddőség, policisztás ovárium szindróma, fokozott szőrnövekedés, hajhullás, zsíros bőr vagy pattanások is összefügghetnek vele. A túlsúly, a mozgásszegény életmód, valamint az ultrafeldolgozott ételek rendszeres fogyasztása a leggyakoribb kockázati tényezők közé tartoznak, de az inzulinrezisztencia nem kizárólag túlsúllyal élőknél fordul elő. Normál testsúly mellett is kialakulhat genetikai hajlam, stressz, alváshiány vagy kedvezőtlen testösszetétel miatt, és férfiaknál, fiatal felnőtteknél, sőt serdülőkorban is jelentkezhet. A családban előforduló cukorbetegség, a várandósság, bizonyos gyógyszerek szedése és a D-vitamin-hiány szintén növelheti a kockázatot.

A laborlelet önmagában nem elég

A kivizsgálásban az éhgyomri vércukor- és inzulinszint, valamint az ezekből számított HOMA-index mellett kiemelt szerepe lehet a glükózterheléses vizsgálatnak inzulinmeghatározással együtt. Ez megmutatja, hogyan reagál a szervezet a cukorterhelésre, mennyire emelkedik meg az inzulinszint, és milyen gyorsan normalizálódnak az értékek. A laboreredmény ugyanakkor csak az első lépés: a leletek valódi jelentése a tünetekkel, életmóddal, családi kockázatokkal és egyéb belgyógyászati tényezőkkel együtt értelmezhető. A konzultáció szerepe különösen fontos, mert ugyanazon laborértékek mögött eltérő anyagcsere-állapotok és kockázatok állhatnak.

„A labor önmagában csak adat és nem információ. A szakorvos feladata az, hogy ebből személyre szabott egészségtérképet készítsen: összekapcsolja a vércukor- és inzulinértékeket a páciens tüneteivel, hasi zsírfeleslegével, vérnyomásával, stresszterhelésével, alvásával, családi kockázataival és életmódjával” – hangsúlyozta Dr. Skorán Ottó belgyógyász, az XMED360 Medical orvosigazgatója.

A vizsgálat a SYNLAB és az XMED360 közös Virtuális Klinikáján belgyógyászati konzultációval együtt is elérhető, így a páciensek nemcsak laboreredményt kapnak, hanem szakorvosi segítséget is az értékek értelmezéséhez és a lehetséges következő lépések meghatározásához.

Korai felismeréssel sokat lehet javítani az állapoton

A konzultáció során az is kiderülhet, hogy az édesség utáni sóvárgás, az evés utáni álmosság, a délutáni fáradtság vagy a hasi típusú hízás valóban összefügghet-e a vércukor- és inzulinszint ingadozásával, vagy más belgyógyászati, hormonális vagy pajzsmirigy-eredetű ok áll a háttérben. Ez azért lényeges, mert az inzulinrezisztencia nemcsak kezelhető, hanem korai felismeréssel sok esetben jelentősen javítható, bizonyos esetekben akár vissza is fordítható folyamat lehet.

A kezelés alapja legtöbbször az életmódváltás: a rendszeres testmozgás, a finomított szénhidrátok és cukrozott ételek csökkentése, a rostbevitel növelése, az egyénre szabott étrend, a stresszkezelés és az alvás rendezése. Sok esetben már kisebb, de következetes változtatások is javíthatják az anyagcserét és az energiaszintet, szükség esetén pedig további vizsgálatokra, kontrollra vagy gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.