Tudomásul kell venni, hogy a Lyme is egy pandémia

Egészségügyi szakmát választott, sokáig háziorvos mellett dolgozott nővérként Varga Anita. Miközben a tünetei egyre intenzívebben jelentkeztek, mégsem kapott kellő figyelmet, így kitartásának, az utánajárásnak köszönhetően kapott diagnózist. A mai napig aktívan segíti betegtársait, de az utóbbi időben egy magáncégnél dolgozott hatáskutatóként, jelenleg egyéni vállalkozóként, egészségügyi területen gyakorolja hivatását.

Hogyan, hol kaphatta el a betegséget?

Kertes házban éltem gyermekkoromban, rengeteg csípésem volt, de soha nem alakult ki a tipikus kokárdafolt. Sokáig rejtve maradt a betegségem, miközben sorra jelentkeztek a szerteágazó panaszok.

Milyen tünetei voltak?

Például sokat fogytam rövid idő alatt, emésztési gondok gyötörtek, rendszeresen fájt a fejem, kötöttek lettek az izmaim, felcseréltem a betűket, látás- és alvászavar lépett fel, ízületi fájdalmaim jelentkeztek, szívritmuszavarom volt, és eszméletvesztésem több alkalommal.

Mikor fordult orvoshoz?

Az orvosom kimerültségre gyanakodott. Körzeti ápolónőként dolgoztam ugyanis egy háziorvos mellett, aki neurológiai szakvizsgával is rendelkezett. Mivel akkor még kicsik voltak a gyermekeim, dolgoztam a hospice ellátásban is, sokat túlóráztam, kézenfekvő volt fáradtságra gyanakodni, Lyme-kórranem vizsgáltak. Bennem pedig, hiába voltam nővér, nem ébredt gyanú, nagyon keveset tudtunk, tanultunk a betegségről. Szinte minden szakrendelést megjártam, de igazából semmire nem mentem vele. Mivel a Lyme-ot sokszor összekeverik az SM-betegséggel, és esetemben is erre gyanakodtak, kértem MR-vizsgálatot. Találtak jeleket, kisebb agyi infarktusnak véleményezték, arra is kaptam a terápiát, de nem igazolódott az SM gyanúja.

Végül hogyan derült, hogy Lyme-kóros? Ki diagnosztizálta a betegséget?

Miután három éven át semmilyen vizsgálat nem vezetett áttörő eredményre, én pedig küszködtem az ilyen-olyan tünetekkel, beleástam magam az okok keresésébe. Az interneten aztán „szembejött” velem egy tudományos igényű film a Lyme-betegségről. Ez meghatározó volt, mondhatni, felnyílt a szemem. Betegbeszámolókat olvastam, megcsináltattam az ELISA-tesztet, de negatív lett, tehát még mindig nem sikerült bizonyosságot nyernem. Az igazi lökést egy tévés riport adta, amelyben dr. Kapiller Zoltán nyilatkozott. Megkerestem, és végül egy-két kitérővel Bózsik Béla doktor úrhoz kerültem. Ő diagnosztizálta nálam 2016 augusztusában a Lyme-kórt.

Hogyan valósult meg a terápia, milyen eredménye volt?

Nem volt egyszerű a kezelés megszervezése, hiszen kérdés volt, hogy ki és hol adja be vénásan az antibiotikumot, hol vállalják az immunglobulin kezelésemet itt, Nyíregyházán. Vitaminokat is kaptam. Volt javulás, de van még teendő, nem gyógyultam meg teljesen. 

Megváltoztatta az életét a betegség?

Az állásomba került a kezelés, mert nem tudtam dolgozni, számos kapcsolatom is ráment a betegségre, sokan nem értették, mi van velem, aki régen olyan aktív, pörgős voltam. A mai napig szenvedem a betegség tüneteit, szövődményeit.

Mit tanácsol a sorstársainak?

A környezetünkkel érzékeltetni kell, hogy a Lyme Borreliosis is egy pandémia. Sajnos ezen a téren hiányos a szaktudás, ebből ered a diagnosztika hiánya, illetve a diagnosztika sok esetben nem vezet eredményre. Éppen ezek miatt nem szabad feladni, bár az ember nemegyszer eljut addig a pontig, hogy úgy érzi, képtelen tovább küzdeni. Vannak önsegítő csoportok, ezeket érdemes megkeresni, és meg kell próbálni a rosszban is megtalálni a pozitívumokat… én megpróbálom az eddig összegyűlt tudásomat szeretettel átadni azoknak, akik igénylik, akiknek segíteni tudok.