Tisztelt Doktor Úr!
47 éves férfi vagyok. 20 éve vagyok pánikbeteg, rendszerváltás ta. Néhány éve már agorafóbiábval társult, miáltal elhagyni nem tudom az otthonom, sem egyéb ügyet intéázni. Egyedül élek, pedig kísérőre lenne szükségem. A város 15 km-re van, drága a buszjegy, ezért szükség volna kísérőre, aki ksphasztna valamilyen papírt ami kedvezményes utazást biztosítana számára. Én 28 ezer Ft-ból élek, tehát nem tudnék teljes árú menetjegyet venniszámára. Megjeógyzem, 2 éve én sem utaztam buszon, 2 éve az udvaromon kívülre nem léptem ki. Vagy a postást, vagy egy arra járó ismerőst szoktammegkérni, hogy hozzon ezt-azt a boltbóé. Amikor kísérletet tettem arra, hogy elhagyjam otthonom, kb. 30 méter megtétele után iszonyú remegés és pánikroham jött rám, szó szerint kúszva értem el a bejárati ajtót, a pulzusom 135 volt, és halálfélellem és szűnni nem akaró rosszullétben voltam. 4 szem 0,5 mg-os Xanax 3 óra elteltével tudta valamelyest csökkenteni a kialakult félelmet, és még béta blokkolót is szedtem, mert a szívverésem csak fokozódott. Ígyí ezzel nem lehet élni. És jön magától a pánikroham. Provokálóan hat, ha kolépek azz utcára, másius nyomban védtelennek érzemmagam, és minthaa testem zsugorodna, mintha üregessé válnék, törékennyé, mintha összeroppantana a tér és a bizonytalanság, az előpre vetített félellem. Ami jön magától. Semmilyen gyógyszer nem használt eddig. Bármit szedtem, bármit írtak ki, a félelelm ellen nincs gyógyszer, a megsemmisülés és a megőrülés elleni félelelm ellen nincs gyógyszer eszerint. Ezek jönnek maguktól. Hívatlanul, kéretlenül jönnek, mint valasmi démon. Ez olyan, mintha például Önhöz egy megrögzött becsengető járna, és Önt ez zavarná, zaklatná. Nem Ön hívja a hívatlen csengetőt, hanem az magától jön. Na pont ilyen természetű a pánik provokációjának indulása. A gondolatainkat egyszercsak letaglózza, mert megjelenik, és azonnal félelmet, szomatikus bajokat okoz, és halálfélelmet, emgőrüléstől való félelmet. Itthon nem lép fel ilyen, csak
igen ritkán, persze gyógyszerek és riasztó, telefon kéznél van mindig
. De ez nem élet így. Várom szíves válaszát, hogy mitlehetne tenni. Jelige: "20 éve pánikbeteg."
Tisztelettel