az asszisztalast nem tudom megtenni mivel latom, hogy most viszont nem kesz ra

Tisztelt Doktor nö, Doktor ur!
Edesanyam, es anyosom is Alzheimer korban szenved, edesanyam több mint 3 eve idösek otthonaban van, anyosom otthoni apolasban van, segitseggel. Anyosom most combnyaktöressel korhazban fekszik, megmütöttek, de mar csak infuzioval tartjak fenn az eberseget. Nem fogad el semmilyen etelt. Jövö heten aposom haza kivanja vinni a korhazbol es le kivanja venni az infuziorol. Edesanyammal telefonon tudnek kommunikalni, de kb. 3 honapja nem igazan tudja, ki is vagyok en. Külföldröl kb. 2 havonta latogatom, mas latogatoja nincs. Szemelyesen sem tudta hogy a lanya vagyok, de mosolygos, es nagyon szeretem, neha nagyon humoros is, es szeretetremelto. Nagyon jo helyen van, az allapota azonban rosszabb es rosszabb.
Anyosom anyagi helyzete megengedi, hogy apolot fogadjanak hozza, aposom el meg, aki minden felett dönt es rendelkezik. Egy varosban elek velük, igy az esti telefonra, hogy menni kell anyosomhoz, ugrok, es ott vagyok, most eppen az esti korhazi latogatasokkal telik az idöm. Anyosom sem kommunikal mar, csak hörög, es elegge agressziv. Tisztaban vagyunk a betegsegükkel. Megoldhato minden körülöttük. Azonban par hete a sajat egeszsegem kell hogy feltsem. Abbol is adodhat, hogy edesanyam ritkan latom, es anyosommal foglalkozik itt mindenki, anyukam ritkan k. Iszonyatos rossz almaim vannak, legtöbbször az en egeszsegemre tör valami almomban, amit nem tudok kivedeni. Örülök, ha fel tudok ebredni az almombol, akkor orakig nem merek elaludni ejjel.

Jo is törtent a csaladban, lanyomnak kisfia született, nagymama lettem 5 honapja. Hetente latogatom lanyomekat, akik autoval eleg közel laknak hozzam. Akkor reggeltöl estig velük vagyok, es segitek a lanyomnak, aki szoptatja a kisfiat. A segitsegem nagyon jo nekik. Azonban eszrevettem, hogy anyukam es anyosom allapota egyre nyomasztobban hat ram. Mindket oldalrol naponta kesz a csalad a halalhir elfogadasara, de en egyre nehezebben tudom ezt elviselni es feldolgozni. Egyre inkabb ugy erzem, hogy gyengül az erönletem, es szeretnek lassan mar tudomast sem venni az egesz napi torturarol. Nem akarom ezt a negativ erzelmet sem atvinni a lanyom csaladjaba, hiszen ez elete egyik legszebb szakasza, es szamomra is nagyon felemelö elmeny, hogy a csaladom bövült egy tünderi kisfiuval! Büntudatom lenne, ha aggodna a lanyom az idösek miatt, es elmenne a teje pl.
Mivel Husvetra esik, mikor aposom haza kivanja anyosom kerni a korhazbol es levenni az infuziorol, lemondtam a husveti latogatast lanyomeknal, mert ugy erzem, ha szoba kerülnek a betegek, az ünneples nem lesz igazi. Kezdem komolyan örölni magam, es nem tudom, hogyan kell igazan feldolgozni ezt önmagamban. Többet mar nem tudok tenni, a doktorok maximalisan ott vannak az idösek mellett, de az aposom kicsit mintha nyomas alatt tartana engem es a parom. Lehet ezt könnyedebben kezelnem? Hogyan ertekeljem, hogy passziv eutanaziat kell vegigneznem anyosomnal, mikor en es a parom erre nem vagyunk kesz es nem vagyunk elegge erösek? Anyosom hagyott egy hivatalos feljegyzest mikor meg anno jobb allapotban volt, hogy ne hosszabbitsak meg az eletet gepekkel vagy mesterseges taplalassal. Most aposom dönt erröl, hogy eljött az idö ezt vegrehajtani. Parom es az en szamomra ez büntudatot jelent. Hogyan segitsem magam es parom at ezen az erzesen? Tudom, elöbb utobb elhalalozik anyosom. Ez termeszetes folyamat. Viszont jelen pillanatban a passziv eutanaziat vegig kell neznünk es asszisztalnunk anyosom otthonaban, aposomat segitve aki mindig telfonal es hiv minket hogy apoljuk ugy anyosom, ahogy aposom kivanja. Pedig nem akarom sem en, sem a parom. Ez is belefer a passziv eutanaziaba? Nem akarok semmilyen hibat elkövetni hogy lelkiismeretem nyugodt legyen kesöbb. Nem dolgozom sem en, sem a parom az egeszsegügyben. Nem vagyunk szakemberek. Tehetetlennek erzem magam. Tiszteletben tartom anyosom reg megtett valasztasat, de az asszisztalast nem tudom megtenni mivel latom, hogy most viszont nem kesz ra. Mit tegyek? Köszönettel varom valaszukat!