döntésképtelen vagyok sivárnak látom a jövőmet

Kedves levélíró!
Köszönöm őszinte levelét. Hogy mi a baja az benne van a levelében. Nagyon fiatal és teljesen egyetértek, hogy ezzel a mélyen gyökerező félelemmel, emberkerüléssel most kellene foglalkoznia, mert késöbb már annyira beleívódik az emberbe ez az egész, hogy szinte képtelenség változtatni. Triviális dolgokat nem szívesen irok, mert nem tud velük mit kezdeni, legfeljebb még csökkentértékübbnek fogja magát érezni, teljesen indokolatlanúl.
Évezredek óta teszik fel az emberek ugyanezt a kérdést ( a boldogtalanság, élet értelme stb. ) pedig akkor még nem volt pszichológia, pszichiátria , és aki komolyan utánament a kérdéseinek meg is kapta a választ. Nem könnyen.

Egy dolgot talán javasolhatnék ! Ne zárkózzon be teljesen, mert választ csak az emberi közösségben kaphat, problémáit csak a szeretet, a valahová tartozás, az élet értelmének megtalálása, önmaga értékeinek megértése és tiszteletben tartása adhat. Engem mindíg elszomorít, amikor ilyen fiatal és értelmes emberi lények szenvednek, tulajdonképpen ok nélkül, teljesen értelmetlenül. Nem akarok utakat javasolni, mert nagyon sok létezik, bár mindegyik ugyanarról szól. Üljön le egy Önnek elfogadható, Önben bizalmat ébresztő emberrel beszélgetni ( mindegy mi a foglalkozása ) nagyon sokat fog Önnek segíteni.
Levele számomra teljesen jogos segítségkérés és kérem ne adja fel.
Ha úgy érzi valamit nem ért, nyugodtan kérdezzen tovább, válaszolni fogok.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László