• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

idegesség

Orvos válaszol

T. Doktor!
Azért írok Önnek, mert nem tudok megbirkózni az életemben lévő gondokkal, helyzetekkel. 2004 óta házassában élek a férjemmel. Igazából, ha jól belegondolok mióta megszületett első gyermekünk, azóta voltak kisebb nagyobb gondok a házasságban. Azóta megszületett második gyermekünk, sajnos vele született rendellenességgel (nem szellemi, együtt lehet élni vele). Terhességem végén jöttek rá az orvosok, hogy valami baj van a babával. 2 hónap teljes bizonytalanságban telt el, nem tudtuk, hogy van még baj ezen kívül vagy nincs. Lelkileg azóta sem jöttem helyre, imádom a gyereket, de ez miatt minden nap sírok. A férjemmel az életünk úgy zajlik, hogy 2-3 napig rendben vagyunk, utána l hétig nem beszélünk, mert ismét összeveszünk valalmin. ( tudni kell róla, hogy sajnos nem a szavak embere, nem szeret lelkizni, nem szereti megbeszélni a gondokat, sajnos én épp az ellenkezője vagyok, nekem az hoz megnyugvást, hogy kibeszélem magamból a gondomat és szükségem van vigasztalásra is.) A prob
lémám az lenne, hogy amikor a férjemmel nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene,akkor én az ebből adódó idegességemet a nagyobbik kisfiamon (5 éves) vezetem le, szavakkal bántom és a legapróbb kis hülyeség miatt is leszúrom. Utána nagyon sajnálom az egészet és lelki ismeret furdalásom is van! Nem akarom, hogy szegény kisfiamat ki készítsem lelkileg meg idegileg. Hogyan tudnám megfékezni magamat, hogyan tudnám rendebe hozni a kisfiammal való viszonyomat, hogyan tudnám elérni, hogy ne féljen tőlem? A másik kérdésem az lenne, hogy igazából nem biztos, hogy együtt kellene maradnunk a férjemmel, szerintem, ha elválnánk türelmesebb lennék a gyerekekkel is, valahogy így érzem, hogy az egész baj a házassági problémából indul ki. Mi lenne a jobb a gyerekeknek, ha elválnánk vagy, ha ilyen se veled se nélküled házasságban élnénk le az életünket? Csak a gyerekek érdekét szeretném figyelembe venni, de valahogy úgy érzem, hogy ha én nem vagyok ideges a problémáinkból kiindulva, akkor nem l
ennék türelmetlen (és olykor direkt bántó) a gyerekeimhez. Várom miel
őbbi válaszát! Jelige: idegesség
Köszönettel

Kedves levélíró!

Tudja azon csodálkozom, hogy ennyi, évek óta tartó és komoly problémák miatt eddig még nem kért segítséget.
Az, hogy nekem írt, biztosan jó jel, de ne várja, hogy mindezt, egy rövid levél formájában meg lehet oldani. Nem gondolom, hogy beteg. De mindenképpen segítséget kell kérnie, pontosan azok miatt a veszélyek miatt, amit olyan pontosan és érthetően leírt.
Valószínüleg nemcsak Önnek, de az egész családnak kellene segítség. Szerintem a területileg illetékes nevelési tanácsadóhoz kellene fordulnia, ott jól képzett pszichológusok állnak rendelkezésre és vagy ott tudnak segíteni, vagy megmondják, hogyan tovább.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink