Közlekedési fóbia

Kedves levélíró!
Elhiszem, hogy pokol most az élete. Most megírok Önnek egy személyes történetet még a pályám legelején történt.
A feleségemnek pontosan olyan tünetei jelentkeztek, mint Önnek.
Nyiltan beszéltünk erről, fel sem merült, hogy szégyelni kellene bármit. Nekem meg ragyogó ötletem támadt, elkisértem a feleségemet és nagyon kedvesen szórakoztattam útközben, a kereszteződéseknél finoman megfogtam a karját. És képzelje, ment a dolog.
Kicsit késöbb már játszadozni kezdtünk, azaz én előre mentem néhány kereszteződést és megvártam.
Két hét alatt elmúltak a panaszai. Töprengjen egy kicsit ezen a történeten, nagyon sok tanúlsága van. (egyébként nem voltam a világ legcsodálatosabb férje, csak komolyan vettem, hogy a másik bajban van.)
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László