Öngyilkossági kísérlet (gondolat)

"Öngyilkossági kísérlet"(gondolat)jeligére. Tisztelt Hölgyem/Uram!Előbb írtam önöknek egy jó hosszúra sikerült levelet,de szerintem nem sikerült át küldenem.Megpróbálom a lényeget ismét leírni.Van egy 15 éves unokahúgom aki elég jó körülmények között nevelkedett.Ő a testvérem kislánya.10 évre rá született,hogy elveszítette a tesóm a gyermekét,aki 10 éves korában a vízbe fulladt.Szóval,ez a kislány már kicsinek sem köszönt puszit nem akart adni.(csak a szüleinek,ha kértek tőle)Volt egy olyan időszak amikor különböző"pofákat"vágott.Legörbített szájjal beszélt,ezt úgy gondolta testvérem csak egy rossz szokás majd elhagyja.Hát úgy hagyta el,(nem teljesen,mert még a mai napi is megmaradt egy kicsit)hogy állandóan rá szolt a tesóm.Kb:5-6 éves koráig,vidám kislány volt.Szerintem fokozatosan alakult ki,hogy vissza húzódóvá vált.Az ált.iskolában viszonylag jól tanult,de barátai nem igazán voltak.Most gimis,barátai nem igazán vannak most sem.A szünetei magányosan
telnek.Fura,hogy beszélgetést nem kezdeményez,ha netán még is ,akkor nem néz a szemembe,csak lehajtja arcocskáját és úgy válaszolgat.Olyan kis szomorkásnak tűnik.Azt mondja a kislányom,hogy ha ő ott van náluk, teljesen máshogy viselkedik.(mi egyébként,havonta 2szer szoktunk találkozni.)Viccelődik,nevetgél.De van olyan is,hogy egész nap a szobájában van és olvas.Amiért segítséget szeretnék kérni,az az,hogy a testvérem (aki maga is gyerekekkel foglalkozik,konduktor)szemét felnyissam Ön által.De az is lehet,hogy én reagálom túl a dolgot!A probléma a következő:A tesóm kb.két hónapja mondta,hogy furán viselkedett a kislánya.Csak állt a könyvespolc előtt,és hosszú ideig nézte.Azt mondta,hogy muszáj néznie.Hogy miért azt nem mondta.Ezután mondta tesómnak,hogy azon gondolkodott, hogy beledobja a hajszárítót a vízbe mikor fürdik. Ekkor a testvéremék megijedtek, intézkedtek is.Voltak a Vadaskertben egyszer. Oda kellett volna egy héten keresztül bejárni terápiára,vagy ottmaradni.Na már most a tesóm azzal állt elő, hogy lemarad a Nóri(így hívják a kislányt)
a tanulásban, hisz most kezdte a gimit,akkor meg azért lesz stresszes.De különben is,már azt mondja,hogy jól van és nincs kedve menni.Na már most egy tinédzser,honnan tudja mi jó neki??Kérdezem én.Ezt követően kerítettek egy kineziológust (remélem jól írtam).Heti 2szer-3szor hordják oda beszélgetni. Szerintük ez így helyes.Én mondtam nekik, hogy pszichiáter vagy pszichológust kéne keríteniük,nem pedig"kuruzslót"!Állítják,hogy jobban van.De szerintem,az unokahúgom nincs jobban,csak már nem beszél a halál gondolatáról.NEM HISZEM,hogy ennyi idő alatt ki lehet gyógyulni ebből a betegségből.Szerintem évek és jó szakember kell hozzá.Haragszom rájuk nagyon,ők pedig rám,mert elmondom a véleményem.Már évek óta mondom hogy szorong a gyermekük,de homokba dugják a fejüket!Kérem adjon tanácsot mit tegyek!Túl reagálom a dolgot,vagy valóban nagy a probléma??A Ön szavára biztos adna a testvérem és a férje.Szeretném megmutatni a válaszát nekik!Előre is köszönöm:egy aggódó nagynéni!