Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő!
Kb. 10 évvel ezelőtt tört rám egy ma már azt hiszem gyengének nevezhető pánikroham. 8 éves a gyermekem a terhességem alatt semminemű problémám nem volt. Válásomat követően többször jelentkeztek a rosszulléteim, ezért pszichiáterhez fordultam. Rexetint és rivotrilt szedtem. A rivotrilt gyorsan el tudtam akkor hagyni, a rexetint kb. 2,5 évig szedtem. Jártam egyéni és csoportterápiára, ami nagyon sokat segített. Édesapám tavaly márciusban elhalálozott, akkor hagytam abba a rexetin szedését. Kb. tavaly nyáron kezdődött a szédülésem, amely azóta jelentősen erősödött. Most már társul lábremegéssel és egyre többet fáj a fejem és a látásom is romlott. Voltam MR-en, ahol negatív lett az eredményem. Az néha az érzésem, hogy nem is én élem az életem, nem is az én testemben vagyok, csak szemlélem, hogy mi történik velem. 35 éves vagyok. A pánikbetegségemből kifolyólag nagyon meg tudok ijedni, bármilyen "új" tünetet észlelek magamon. Sajnos az "önmegfigyelésem" most már szinte beteges
, folyamatosan azon jár az eszem, hogy mitől lehet a problémám és milyen új tünet jelentkezhet még. A gyengeségérzésem és a láb- és kézremegésem, valamint az érdekesen fátyolos látásom zavar leginkább. A fejeben mindig olyan érzést érzek, mintha zsibbadna. Ez az érzés teljesen megegyezik azzal az érzéssel, mint amikor a Rexetint abbahagytam. A kérdésem az lenne, hogy egy alapos kivizsgálásra lenne szükségem, mert ezek a tünetek lehetnek egy komolyabb betegség tünetei vagy még dolgoznom kell belül, hogy a számomra még ismeretlen és rendezetlen problémámat meg tudjam oldani?! Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: